1938 és 2013. Két fontos évszám a királyi város életében. 1938-ban kihelyezett országgyűléssel nyitotta meg Székesfehérvár az országos ünnepi évet, amikor is Szent István államalapító királyunk halálának 900. évfordulójához kapcsolódóan állami ünnepi rangra emelkedett Szent István ünnepe. Székesfehérvár közgyűlése 2010 decemberében döntött arról, hogy ünnepi emlékévvé nyilvánítja 2013-at, a városban tartott 1938-as országgyűlés 75. és Szent István király halálának 975. évfordulóját. A Városház téren, az idő szekerén, vagy jelen esetben inkább egy kivetítő segítségével visszarepültünk 1938-ba. Sok százan nézték a korabeli, archív felvételeket és fotókat, többek között az 1938-ban városunkba látogató Horthy Miklósról és Hóman Bálint kultuszminiszterről.
A 2013-as Emlékévet ünnepi közgyűlés keretein belül nyitotta meg Szent István városának polgármestere. Cser-Palkovics András megnyitójában kiemelte: ez nem pusztán az egykori székesfőváros emlékéve, de az egész magyar nemzeté a határok közé szorítva és azon túl is. Idén Székesfehérvár ismét megmutathatja, hogy Magyarország erős városa! Büszkén valljuk és hirdetjük, hogy a magyar nemzet történelmi fővárosában élünk. Tudjuk, hogy ez különös felelősséget is ró ránk! Ennek a felelősségnek a tudatos és büszke felvállalását jelenti az Emlékév. Éppen ezért az Emlékév nem egy munkának a végcélja, hanem sokkal inkább a kezdete. A következő állomás 2022, az Aranybulla Székesfehérváron történő kihirdetésének nyolcszázadik évfordulója, hogy aztán méltón készülhessünk 1038 ezredik évfordulójára. Alkossunk programot ezekre az évfordulókra is, amelyek a mi életünkben ugyan messzi eseményeknek tűnnek ma, de egy történelmi városban valójában a holnapot és a holnaputánt jelentik- tette hozzá a polgármester.
“A megvetetteket, a szent / együgyűt, aki gajra ment, / kit letipor a regiment. / Szeretni kisebesedett ujjainkon e nemzetet, / szeretni mindenekfelett.” Székesfehérvár ünnepi közgyűlésén Kubik Anna színművész mondta el Gyurkovics Tibor Nemzet című versét. A Herman László Zeneiskola kórusa és fúvósai, valamint a város több énekkarának összkara olyan gregorián éneket mutatott be három szólamban és három helyszínről (a tanácsterem galériájáról, a terem déli szárnyából és az ellentétes oldali folyosóról) mely ősbemutató volt. Az ünnepi köszöntőt Csurgai Horváth József, a 2013-as Emlékbizottság elnöke mondta el.
A Nemzeti Emlékhelyünkön, a nemzeti lobogó alatt ünnepi beszédet mondott Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. „Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.”- idézte Márai Sándort a házelnök.
Majd hozzátette: Márai Sándor gondolata, ezen a helyen különös értelmet nyer. Azon helyek egyikén állunk, ahol közös történelmünk, legfontosabb története, az államalapítás kezdődött. Egy évezredet jöttünk ünnepelni. Szent királyunknak jutott osztályrészül, hogy az egész nemzet számára hazát rendezzen be. Az volt a feladata, Márai szavaival élve a műve, hogy államot szervezzen, amely szolgálja a hazát, amely szolgálja a polgárait.
Kövér László hozzátette: Szent István az európai nemzetek akkoriban formálódó családjának részéve tette a magyarságot. Olyan családtaggá, aki önnön jogán része a családnak. Olyan családtaggá, amely minden tekintetben megáll a saját lábán. Képes megvédeni magát és képes megvédeni saját érdekeit. Negyven esztendő, két emberöltő jutott uralkodása idejére, ez majd kétszer annyi idő, mint ami a rendszerváltoztatás óta eltelt. Egyszer és mindenkorra megváltoztatta a nemzetet, megváltoztatta Magyarországot.
A mű, a Szent István által megalapított magyar állam teljesítette küldetését- hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke. Itt a Kárpát-medencében, azon a helyen, ahol korábban a népvándorlás vihara gyorsan felemelkedő és szétbomló birodalmakat rakott össze és rombolt szét néhány esztendő leforgása alatt, a magyarság egy évezrede él. Magyarország Európa egyik legrégebbi, a saját nevén és jogfolytonosan létező állama. István öröksége olyan erős volt, hogy az ide hosszabb rövidebb ideig betört hódítók eltakarodása után ismét vissza lehetett térni a szent király által kijelölt útra. Természetesen nem az út korábbi szakaszára és nem úgy, ahogy korábban jártunk rajta. De ugyanazokat a célokat, ugyanazokat az irányokat követve. A mű azóta sem készült el teljesen, mert maga az élet alakítja.
Székesfehérvár együtt élt az országgal, mindig fontos szerepet játszva együtt emelkedett és süllyedt, együtt boldogult vele. Volt az ország szíve, fényes koronázó város, törvénylátó hely, és a magyar királyok nyughelye, Európa minden országában ismert nevezetes város. Mindenekelőtt az élet színtere volt. A nagy újrakezdéseké és a csendes hétköznapoké.
Székesfehérvár honvéd város. Jellasics ezerkétszáz katonáját és utánpótlásának nagy részét az itt élő polgárok népfelkelése foglalta el. Ugyanarról a térről indulnak küldetésükre a fehérvári honvédek egy évszázada a Doberdóra, a Kárpátokba, és napjainkban Afganisztán és Koszovó hegyei közé.
Nekünk mű gyanánt egy újrakezdés jutott. Nekünk is, mint előttünk oly sok generációnak a történelmünk folyamán. A házelnök újra Márait idézte: „ A magyar nem kegyetlen: történelmi sorsa méltányosságra és óvatosságra tanította. Ezer éven át egy kis nép, mely nagyhatalmak állandó viharzónájában él, megtanulja, hogy egyetlen kötelessége van önmagával és a világgal szemben: megmaradni. Túlzással, igazságtalansággal, méltánytalansággal, vad indulatokkal, kegyetlenséggel lehet hódítani, megmaradni csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet.”
Majd a jelenben zajló folyamatok értékeléseként a házelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország megújításának idejét éljük. Mint elmondta: rengeteg tennivalón vagyunk túl a parlamentben és az államélet számtalan területén. Megújultak az életünket szabályozó törvények az alaptörvénytől a sarkalatos törvényeken át a büntető törvénykönyvig. Megújult a közigazgatás, szilárd és stabil az államháztartás helyzete, bátran hozzákezdtünk a rendszerváltoztatás hordalékának eltakarításához. Napról napra, ha kicsit is, de erősödik az ország. Hatalmas munka áll előttünk: a mű, ami a mi nemzedékünk feladata, még nem készült el. Nem él könnyű időket az ország, és nem él könnyű időket Székesfehérvár sem. De ne feledjük, hogy ezer éven át mindig a hit segített felülkerekedni a bajokon.
A házelnök köszöntőjében Székesfehérvár erényeit méltatta: ha végigtekintünk Fehérvár életén, ma is sok olyan dolgot találhatunk, ami az egész ország számára példaként szolgál és maga is hozzájárul a nemzet előrejutásához. Kitűnő embereket, példamutató családokat, nagyszerű közösségeket, sikeres vállalkozókat, keményen dolgozó munkásokat, a közösségért hazájukat elkötelezetten szolgáló honvédeket és köztisztviselőket, a köz sok más alkalmazottját, akik működtetik ennek a városnak az életét.
Ez az idő az alkotás ideje, a nekünk rendelt mű, a nekünk kijelölt feladat elvégzésének ideje. Ez az idő, ami Szent István művének folytatásából nekünk jutott. Legyünk méltóak a szent király művére, amelynek mi is örökösei és részesei vagyunk- fejezte be ünnepi beszédét Kövér László.
Az ünnepélyes esemény záróakkordjaként a Nemzeti Emlékhelyünknél, Szent István király sírjánál négyszáz, fáklyát tartó fiatal szavalta el Szent István király Imre herceghez intézett intelmeinek részleteit a kegyességről, az irgalmasságról, a türelemről, az erőről az alázatosságról, a mértékletességről, a szerénységről és a becsületességről. A megnyitó a Himnusszal fejeződött be. A 2013-as Emlékév ezzel hivatalosan is elkezdődött. Örvendezz, királyi város!
