Dunaújvároson átvágva azt hittük, túl vagyunk a napunk legnyomasztóbb szakaszán, de a Kalocsai Fegyház és Börtön színháztermében mégis elbizonytalanodtunk.
Piros, sárga és kék égősorok villognak a hatalmas terem színpad feletti kivetítőjén. Karácsonyfa alakot formálnak, egy magnóból az elmúlt évek ünnepi slágerei szólnak. Az asztalon ajándékok sorakoznak, lakktól, vízfestéktől és munkás kezek több órás erőfeszítésétől csillognak.
Fotók: Neményi Márton
Szokatlan környezet és furcsán meghitt hangulat ez egy olyan helyen, ahol az ország legveszélyesebb női bűnözőit őrzik. A kalocsai börtön különtermébe hamarosan nagycsoportos óvodások érkeznek, hogy énekükkel elviselhetőbbé varázsolják az ünnepi időszakot. Míg a színpadon a gyerekek, addig a nézőtéren több férj- és gyerekgyilkos foglal helyet.
| Csillag, nőkre szabva |
|
Kalocsán található Magyarország legkeményebb női büntetés-végrehajtási intézete. A legsúlyosabb bűncselekményekért elítélt nők kerülnek ide. Olyan, mint a szegedi Csillag börtön – a gyengébbik nemnek. Körülbelül négyszáz fogvatartottat rejt az érseki székhely belvárosában megbúvó 115 éves fegyház. Általában emberölésért, rablásért vagy kiskorú veszélyeztetésért kerülnek be. Itt tartották fogva – többek között – a piramisjátékról elhiresült Tribuszer Zoltánnét és a Globex-ügyben elítélt Vellai Györgyikét is. Az olaszliszkai lincselésben részt vett asszonyt pedig jelenleg is itt őrzik. |
Hímeznek a jövő felé
“Úgynevezett riselési technikával készült. Ez egy olyan hímzésfajta, amelyet a varrott csipke utánzására alakítottak ki. Itt sajátítottam el a börtönben. Mindig is érdekelt a népművészet” – magyarázza a harmincöt év körüli Noémi az asztalon lévő egyik – később várhatóan ajtódíszként funkcionáló – kék-fehér csipkés kézimunkára mutatva.
Szürke egyennadrágot visel fehér pólóval. Vállig érő, szőke haját a tarkójánál copfba fogta. Arca megviselt, szeme alatt sötét karikák duzzadnak. Otthonosan mozog és szívesen mesél. A bent eltöltött 13 év alatt már megtanulta, hogyan kell átvészelni a rácsok mögötti magányt, ami az ünnepek alkalmával különösen kínzó tud lenni. Nem akar a múltról beszélni, csak előre tekint, gondolatban már a szabadulását követő életét tervezi. Példás magaviseletének köszönhetően várhatóan másfél év múlva végleg maga mögött hagyhatja a börtönkaput.
Elfelejtem lekapcsolni a villanyt
“Átmeneti csoportos vagyok. Ez azt jelenti, hogy egy évben 15 napot otthon tölthetek, és másfajta zárkában vagyok, mint a többiek. Kicsit barátságosabb és kényelmesebb. Mivel nemsokára szabadulok, fokozatosan felkészítenek a kinti világra. Szerencsére karácsonykor is hazamehetek egy kis időre” – mondja, elhallgatva érdemeit, pedig a megannyi kedvezmény nem véletlen. Igazi börtönkarrier az övé.
Az eredetileg üvegművesnek tanult nő a rabéletet a börtön területén működő bv.-s kft.-nél, a varrodában kezdte. Később a mosodában folytatta, majd egészen a könyvtárosi pozícióig küzdötte fel magát. A több mint egy évtized alatt elvégezte a házi betegápoló tanfolyamot, leérettségizett, szabad emberként pedig az iparművészeti főiskola egyik hallgatójaként vízionálja magát.
“Muszáj az embernek lefoglalnia magát, hogy gyorsabban teljen az idő. És kell a karrier is, hogy jutalmat kaphassak. Két gyermek vár otthon, nekik sálakat és hátizsákot készítettem karácsonyra. Jó lesz újra otthon lenni, bár a villannyal még akadnak problémáim. Rendszeresen elfelejtem lekapcsolni. Megszoktam már, hogy itt bent, este nyolc után automatikusan sötétbe borul minden” – teszi hozzá, majd elnézésünket kéri, de sietnie kell, épp az ebédeket osztják.
| Itt nincs keretszám |
|
A kalocsai börtönben dolgozó elítéltek (az összlétszám körülbelül kétharmada) főként textilipari termékeket (munka- és védőruhákat) gyártanak, illetve annak idején ez a büntetés-végrehajtási cég nyerte el a Belügyminisztérium egyenruha-pályázatát is. Ha épp nem fogvatartóik viseletét varrják, kalocsai mintás terítőket hímeznek vagy házi munkát és bérmunkát végeznek, például dossziékat hajtogatnak. A “szerencsésebbek”, az úgynevezett EVSZ-es (enyhébb végrehajtási szabályok alá eső) elítéltek pedig a közeli kórházban takarítanak. A büntetés-végrehajtás különböző képzésekkel is segíti a visszailleszkedést. Az általános iskolai oktatásban tanuló fogvatartottak tanszereit, tankönyveit a bv. biztosítja. Az egyéb oktatási formákban – középiskola, főiskola – résztvevők számára is biztosíthatók a költségek. Kalocsán jelenleg 38-an általános-, 50-en középiskolában, hárman pedig főiskolán tanulnak. Utóbbiak nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintézői, illetve idegenforgalmi szakon. |
Az érzelmektől távol
A kultúrkörlet folyosóját a fogvatartottak alkotásaival telerakott vitrinek díszítik. Harmadik helyezést elért advent naptár, betlehemi jászol, horgolt bábfigurák és díjnyertes rajzok árulkodnak az alkotószakkörösök kreativitásáról.
Elfelejtjük, hogy itt voltam
“Nagyon munkás ám egy ilyet elkészíteni” – szakítja félbe álmélkodásunkat a nyugdíjaskorú Anna, majd egy só-liszt gyurmából készült piros, szív alakú karácsonyfadíszt vesz a kezébe. Ő is egyike volt azoknak a fogvatartottaknak, akik már hónapokkal ezelőtt nekiálltak megformálni a több száz, kézzel készített apró figurát – viszonzásul az óvodásoknak a színdarabért.
Mint fogalmaz, nemrég érkezett, és nem sokáig marad. A karácsonyi időszakot pedig megpróbálja gyorsan átaludni. Bár alig érintjük a témát, megviseli, hogy a szeretet ünnepéről kell beszélnie. Szemei könnybe lábadnak, sűrű bocsánatkérések közepette magyarázza, hogy nagyon érzékeny típus, nehezen bírja ki a családja és sírás nélkül a rácsok mögötti adventi készülődést. Nem lesz ott az óvodások előadásán, mert “az unokám jutna az eszembe, és túlságosan fájdalmas lenne” – mondja. Ajándékot sem küldött szeretteinek “Elfelejtjük, hogy itt voltam, nem kellenek emlékek. Csak a jövőre koncentrálunk”.
A jövőről egyelőre annyi bizonyos, hogy majd csak a 2013-as év végén kezdődik el igazán, fiával és annak kislányával közösen, Budapesten. Addig is maradnak a zárkatársak, a sírásba fulladt beszélők és a bezártság a saját maga alkotta védőburokba.
Program van és veszekedés
Nem Anna az egyedüli, aki inkább a csendes magányt választja a monotonitást megtörő programok helyett. Noha lehetőség akadna bőven: vendégszereplés a börtönkórussal, karaoke-show-k, rajz-és énekversenyek valamint helyi fellépők színesítik az egyhangú börtönnapokat. Valaki azonban – legyen idős vagy fiatal -, mindig emlékezteti a bent élőket, hogy kint gyorsabban telik az idő: a gyerekek felnőnek, az idősek örökre elköszönnek.
A női praktikák itt nem érnek célt
Pedig a zárkákon belül sem mindig békés és csendes a karácsony. A férfi letöltőhelyekhez képest a női házakban egészen más típusú konfliktusokat kell kezelni. Mivel Kalocsán is nagy a zsúfoltság – nagyobb zárkákban gyakori, hogy 15-20 húzzák össze magukat – rengeteg a nézeteltérés. Elég egy rossz szó – az egyébként is érzékeny napokon –, és kezdődik a veszekedés, rosszabb esetben a verekedés.
A legtöbb vita az esti tévézéskor, a műsor kiválaszátásánál pattan ki, valamint takarításkor és fürdéskor – illetve utóbbiak hiányában. Bármilyen hihetetlen, vannak, akik a börtönben tanulják meg, hogyan kell tisztálkodni.
| Szexbotrány és abortusz |
| A női fogvatartottak és a férfi személyzet nem mindig fér meg egymással súrlódás nélkül. 2006-ban megszüntették a szolgálati viszonyát, majd el is bocsátották az állományból azt a büntetés-végrehajtási főtörzsőrmestert, aki egy rabnővel kezdett intim kapcsolatba a kalocsai fegyházban. A szexuális aktusokat állítólag a zárkaajtónál bonyolították le. A férfi ellen a Szegedi Katonai Ügyészség hivatali visszaélés miatt büntető eljárást indított.
2004-ben is történt titkos románc: akkor a börtönorvos folytatott szexuális viszonyt egy elítélttel. Egy év után buktak le, a nő 2005 tavaszán ugyanis teherbe esett, amelyet nem sokkal később megszakítottak. Cselik Beatrix bv. főhadnagy állítja, 2006 óta egyszer sem fordult elő hasonló eset. A férfi felügyelők “nem nőként néznek az elítéltekre. A munkájukat végzik, ami a fogvatartottak őrzését jelenti.” Ha akadna is olyan elítélt, aki bájait bevetve próbálna előnyökhöz jutni, feleslegesen tenné. “A női praktikák itt nem érnek célt”- teszi hozzá határozottan. |
Mosolygós gyilkos tart rendet
“Nem szeretem, ha kosz van körülöttem. Ezt megmondtam a többieknek is. Ha velem együtt akarnak lakni, akkor tisztaságot kell tartaniuk maguk körül. És a zárkában lévő asztalhoz sem nyúlhatnak. Az az enyém” – mondja ellentmondást nem tűrően a nagymamakorú Mária. Határozott, kemény asszonynak tűnik, nem csoda, hogy rend és fegyelem uralkodik a kilencfős zárkában.
Jobb, ha engedelmeskednek
Egy, a börtön dicsőségfalára is kikerült rajzát mutatja büszkén. Két iskolást ábrázol, amint hóembert építenek. Volt honnan ihletet merítenie: két gyerek és kilenc unoka várja kint. Immár tíz éve. Jó magaviselet esetén 2014 októberében szabadul. Másodjára.
“A többiek csak fekszenek, semmit nem csinálnak. Nekem kellett rászoktatnom őket a programokra, mert különben egész nap csak a Biblia lapjaiba tekernének dohányt és azt szívnák. Sok veszekedésen vagyok túl, a fogdát is megjártam már nem egyszer, de szerencsére mostanra megértették: jobb, ha engedelmeskednek, mert szívbeteg vagyok, és hamar kiborulok” – panaszolja kellő színpadiassággal fűszerezve. Kézfejére unokái nevét tetováltatta, valamint fiáét, aki májusban szabadult Tiszalökről, “baráti”, mindössze hat hónapos rabság után.
Mária szerint az alkohol és a társaság tehet arról, hogy már évek óta a családja nélkül kell töltenie az ünnepeket. Az IMEI-t is megjárt asszony nem érti, miért kapott 15 évet, amikor “még csak vér sem folyt”, élettársát “csupán” a földhöz vágta és adott neki két pofont. Kérdésünkre, hogy túlélte-e a férfi, szégyenlősen nemmel felel – mint egy diák, akit épp puskázáson kaptak.
Ő – Annával ellentétben – megnézi az óvodások színdarabját. Minden évben ott van, bár sosem bírja ki sírás nélkül – mondja. Zárkatársainak cukorkákkal, nyalókával és képeslappal kíván boldog karácsonyt, az ÚrJézusnak pedig minden nap megköszöni, hogy “kiűzte a sátánt” belőle.
Ahol ilyen a közönség, csak jó lehet az elődás, de vajon izgulnak-e a fellépők? A kalocsai ovisokon megilletődöttségnek nyoma sem volt. Így karácsony előtt, minden bizonnyal ők voltak a legboldogabbak a magyar büntetés-végrehajtásban.
Gyerekként sem szerették
A hallgatóság néhány tagja viszont már a függöny elhúzása előtt könnyezett, volt, aki tüsi hajjal és kigyúrt testtel törölgette saját, majd szorosan mellette ülő zárkatársa szemét. Meghatódnánk, de tudjuk, hogy a benti kapcsolatok nem a tartós érzelmekről szólnak. A börtönlakók egy részét ugyanis gyerekként sem szerették vagy nem szerették eléggé, a karácsony pedig a szeretetről szól. De nem a rácsok mögött, ahol senki sem azt várja, hogy megmerevedjenek az ünnepi pillanatok, hanem azt, hogy elteljenek, lehetőleg békében és gyorsan.
