A 17. századi Anglia. Itt játszódik a francia regény- és drámaíró romantikus története, melyben egy torz fiú Gwynplaine, és egy vak lány Dea szerelme kibontakozik, majd tragikus véget ér. A csecsemőkorában apja miatt megcsonkított nevető embert és szerelmét, a jóérzésű filozófus, Ursus fogadja magához, aki saját gyermekeiként szereti a szerencsétlen sorsú fiatalokat, és akikkel később vásári komédiákon szórakoztatják a népet. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor fény derül arra, hogy Gwynplaine valójában egy angol pír. Az olykor humoros, minden rezdülésében szívhez szóló, két felvonásos mű főszerepét Járai Mátéra és Szina Kingára osztotta a győri teátrum direktor, aki a darab rendezője is egyben.
Forgács Péter sok tehetséges művészt meghallgatott, míg az egyébként vígjátékokban és musicalekben játszó Máté mellett döntött. „Az, hogy én most egy drámai szerepet játszhatok, az egy óriási bizalom a teátrum vezetőségétől. Én ezt furcsamód nem is színpadi szerepként kezelem, sokkal inkább úgy, mintha egy filmben játszanék, egy történelmi, nyomasztó, mély drámai filmben” – mondta a Győr24-nek a nevető embert megformáló művész, aki azt is elárulta portálunknak, hogy lelkileg megviseli ez a karakter. „Megvisel a darab, egyrészt azért, mert a siker ami táplál, az nyílván nem lesz kézzelfogható, mert ez belül fog mindenkire hatni és nem a taps erejével. Remélem, hogy az emberek hazaviszik ezt az élményt és beszélni fognak arról a korról, és azokról a figurákról, amelyek megjelennek a történetben. Ilyet is kell játszani és én örülök, hogy erre vidéken van is lehetőségem!” – tette hozzá még a főpróba szünetében Járai Máté. Máté egyébként vallja, hogy egy ilyen darabban csupaszra kell vetkőzni, kitárulkozni pedig legalább olyan nehéz, mint elmenni egy pszichiáterhez.
Hasonlóképpen látja Szina Kinga is, akinek szintén nehéz dolga volt a színpadon. „Dea egy nagyon tisztalelkű, fiatal lány. Nagyon letisztultan, eszköztelenül kell megformálni a személyiségét. Ki kell tenni az ember lelkét, egy kicsit bele kell halni, de csak a színpadon, a civil életben semmiképp. Biztosan egy erős, egészséges, stabil energiára van szükség ahhoz, hogy működőképes legyen az alakítás. A regény végkicsengése, és az egésznek a sugallata annyira a szeretetről szól, és annyira szép, reményteljes üzenete van, hogy mindenképpen szerencsés döntés volt Forgács Péter részéről, hogy az adventi időszakban tűzte műsorra a bemutatót. Remélem minden nézőnek maradandó élményben lesz része!” – mesélte Kinga.
A két felvonásos dráma ősbemutatóját december 15-én tartották a Nagyszínpadon, természetesen sokatmondó tapsvihar kíséretében.
