Baranyai Mária: Egy leckéért húsz forintot kértem

Hogy lett rádiós, meséljen egy kicsit a gyermekkoráról?

A Nógrád megyei Alsópetényben laktam anyukámmal és a három fiútestvéremmel. Nagyon szegény családból származom, mivel édesapám elhagyott minket, anyukám pedig nagyon beteges volt. Arra sem tudott pénzt adni, hogy egy Túró Rudit vagy egy krémtúrót vegyek magamnak az iskolára, pedig nagyon vágytam rá. De nem panaszkodom, mert voltam olyan talpraesett, hogy már akkor megkerestem az árát.

Mivel?

Pénzért írtam meg a három bátyám haverjainak a háziit, és a napközis társaimnak is. Egy leckéért húsz forintot kértem. Így aztán volt krémtúróm is néha. Imádtam tanulni, az volt a vágyam, hogy teljesítsem anyám akaratát. Ezért egészségügyibe mentem továbbtanulni, majd dolgozni.

Hogy lett mégis rádiós-műsorvezető?

Nem éreztem magaménak a szakmát. Kiderült, a habitusomnál fogva nem voltam alkalmas rá. Átéreztem a betegek fájdalmát, mondhatni „együtt haltam” velük. Hipochonder vagyok! Ezek után már anyám is beleegyezett abba, hogy éljem a saját álmaimat. Mindig az motivált, hogy szembe menjek a félelmeimmel. Tudni kell, hogy mindig attól féltem, hogy elvisznek állami gondozásba, mert szegények voltunk. Elkezdtem ifjúságvédelmet tanulni, aztán felköltöztem Pestre és egy családsegítőben kezdtem el dolgozni, mint asszisztens, hiszen akkor még nem volt diplomám.  Közben beadtam a jelentkezésemet a főiskolára szociális munkás szakra, ahová fel is vettek. Másfél éves munka után már előléptettek, így lehettek klienseim is. Nagyon jól megértettem magam az emberekkel, mert igyekeztem nekik hétköznapi nyelvre lefordítani a hivatal nyelvét. Közben nagyon érdekelt a média világa is, így több okj-s képzést is elvégeztem. Többek között a Joka Daróczi János által szervezett Roma Médiagyakornoki programban is részt vettem, ami a leghasznosabbnak bizonyult, mert egy évig dolgozhattam a rádióban szerződéssel, utána pedig határozatlan idejű szerződést kaptam.

Számos díjat nyert már a munkáival, mondjon egy párat.

Pogácsás Julcsiról szóló filmem nyert a Szegénység Arcai filmfesztiválon. A Kerülj közelebb kampányon első lettem a vak fiú és kutyája című érzékenyítő rádiós hanganyaggal. Az URTIN tavaly is részt vettem, amikor a szegénység volt a témakör, akkor az első húszba kerültem be, most pedig második lettem.

Miért pont hajléktalanokat választottál témának?

A sors küldte őket hozzám. Ők választottak engem, nem én őket. Karácsonykor majdnem mindenkinek van hová hazamennie, de egy hajléktalan kihez megy haza? Vajon nekik is van hová menniük?  Jött egy infó, hogy van egy hajléktalan pár, akik hosszú idő után hazalátogattak a családjukhoz. Velük kezdtem el együtt dolgozni. Hihetetlen, milyen összetartás és szerelem van közöttük, sokunk tanulhatna tőlük. Dolgoznak, és végre teljesülhet az álmuk, decemberben elvileg megkapják a szociális bérlakást is.