Zsúfolásig megtelt a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ, szinte az összes jegy elkelt Horváth Kornél, Kossuth-díjas ütőhangszerművész, és Orosz Zoltán harmonikaművész koncertjére. A két tehetség valami egészen különlegeset alkotott, zenéjük nem hasonlítható semmihez, benne a klasszikus, a jazz és a folk muzsika elemei is fellelhetők, igazi XXI. századi köntösbe öltöztetve. A közel két órás előadás után egy rövid interjúra portálunk is elcsípte a „Repülő kezek” tulajdonosait.
A közös zenei pálya nem tegnap kezdődött…Hogy volt ez pontosan?
Orosz Zoltán: Még Zorán zenekarában kezdődött minden. Közel 10 éven keresztül muzsikáltunk ott együtt és jártuk az országot, és valamikor erre az időszakra datálható a mi együttműködésünk is.
Mondhatjuk, hogy több mint egy évtized után ez a szál barátsággá szövődött?
Horváth Kornél: Másképp nem is lehetne. Csak úgy lehet jól együtt zenélni, ha az túlmutat a színpadon. Ha közösen gondolkodunk a világ dolgairól, ha közös az értékrend, és így a kimondatlan szavak is tudják erősíteni az általunk kijelölt utat. Nagyon lényeges, hogy egy nyelvet beszéljünk, és a Zolival ez nagyon jól működik, ezt bizonyítja az a fogadtatás is, amit Győrben érzékeltünk.
Példaértékű, amikor zenészek ennyire alázatosan nyúlnak a hangszereikhez. Kell ez ahhoz, hogy megszülessen egy jó muzsika?
H.K.: Csak alázattal lehet. Ez egy nagyon jó szó rá, és nemcsak a hangszerre vonatkozik, hanem arra is, hogy elfogadjuk a másikat és tiszteljük azt, amit a partner csinál. Innen indul a kamarazene.
O.Z.: A közönségnek is partnernek kell lennie, ezt nem szabad kifelejteni.
Pályafutásuk óta mi az, amire a legbüszkébbek?
O.Z.: Arra, hogy a mai napig is amikor ránézek a hangszeremre, annál nagyobb boldogság nem igazán létezik az életemben. Amikor színpadon vagyok nemcsak játszom, nemcsak – csúnya szóval élve – egy konzervet bontok ki, hanem jót szeretnék csinálni és ebben maximálisan partner Kornél is.
H.K.: Csatlakozom a Zolihoz. Hisz lassan a hatvanhoz közeledem, de még mindig örülök, hogy ha kimegyek a színpadra, éppen úgy, mint 25 éves koromban, és ennek a felfokozott állapotnak ott kell lennie, mert ezért tudom azt produkálni, amit szeret a közönség.
O.Z.: Fontosak persze ezek az alkalmak, hisz manapság nagyon nehéz megragadni az olyan lehetőséget, amikor az ember közönség előtt zenélhet, rajongók, barátok társaságában, akik nemegyszer több száz kilométert utaznak a koncertjeink miatt. De ez egyúttal nagy felelősség is, hiszen amikor ennyien jegyet váltanak egy műsorra, akkor valami olyat kell nyújtanunk, hogy megtartsuk, és a jövőben is kiérdemeljük ezt a bizalmat…
