A minap így nyilatkozott a hvg.hu-nak: „liberális körök direktben” azt mondták önnek, hogy az LMP vagy csatlakozik az Együtt 2014-hez, „vagy kinyiffantják”. Több se kellett Bajnaiéknak, közlemény adtak ki: „Az Együtt 2014 Választói Mozgalom szervezői ilyen mondatot soha, sehol, senkinek nem mondtak.” Most akkor volt vagy sem kinyiffantással fenyegetés?
Sosem állítottam, hogy Bajnaiék szájából hangzott volna el a kinyiffantós szöveg.
Akkor kik azok a „liberális körök? Volt SZDSZ-es vezetők?
Igen, egy volt SZDSZ-es fenyegetőzött.
Ki?
Mindegy a név, hasonló szófordulatok különböző emberektől számos alkalommal elhangzottak.
Mit keresnének ebben a játszmában volt szadeszosok?
Nézze meg, mik jelentek meg a médiában az LMP-ről az elmúlt hetekben!
Nem tehetem
Fotók: Neményi Márton
Nem egészen értem, mire céloz. Azzal fenyegetőzött volna az a liberális, hogy önökre ereszti a ballib sajtót, ha az LMP nem áll be Bajnai mögé?
Igen.
Ha így volt, az elég kínos. Talán mégis el kéne árulja az illető nevét.
Nem tehetem.
Ön a már idézett interjújában kifejtette: az Együtt 2014 által az LMP-nek küldött megállapodástervezetben „szó sem volt” arról, hogy „az LMP megőrizhette volna az önállóságát, és vétójogot kapott volna minden stratégiai döntésben, például abban, hogy ki csatlakozzon még, és milyen feltételekkel”. Erre Bajnaiék így reagáltak: „Róna Péter minden valószínűség szerint nem látta, vagy, ha látta, nem olvasta el figyelmesen a csatlakozási tárgyalások megkezdését indítványozó meghívóhoz mellékelt dokumentumokat. Ennek ugyanis 5. pontja kimondja, hogy további szervezetek csatlakozási tárgyalásokra való meghívásáról, csatlakozásáról, valamint minden alapvető fontosságú politikai kérdésben az Együtt 2014-et alkotó szervezetek egyhangú szavazással döntenek – magyarul az együttműködő tagoknak vétójoga van.”
Annak az ötödik pontnak a gyakorlatban semmi jelentősége. Hiszen a szerződés nem tiltja meg az Együtt 2014-nek, hogy különtárgyalásokat folytasson a szocialistákkal.
És? A szövetségbe csak az LMP engedélyével léphetne be az MSZP.
Kampányban, kiélezett helyzetben szinte lehetetlen volna felvállalni a vétót, hiszen annak ódiuma az LMP-re hullana.
Elképzelhetetlennek tartja, hogy az LMP lehetne az a párt, aki kihúzza az Együtt 2014-et – Karácsony Gergelyt idézem – „a szocik seggéből”?
Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb összeborul az Együtt 2014 a szocialista párttal, és próbálják közösen megnyerni a választást. Ami rendben is van, tegyék, őszintén sok sikert kívánok Orbán Viktor leváltásához. Én csak azt szeretném, ha ebben nem lenne parasztáldozat az LMP.
Inkább legyen Orbán Viktor a miniszterelnök úgy, hogy létezik önálló pártként az LMP, mintsem győzzön a bal, veszélyeztetve a Lehet Más szuverenitását?
Fals kérdés. Ugyanis egész egyszerűen szükségtelen az LMP csatlakozása. Ha úgy alakulnak a választások, hogy a baloldalnak külső támogatásra lesz szüksége, a Lehet Más a Politika bizonyára mérlegelni fogja a lehetséges döntéseket.
Rovásírásos, turulmadaras elemekkel
Ön pár napja csalódott levélben jelentette be, hogy kivonul a magyar politikából. Végül is kiben csalódott? Azon túl, hogy az egész országban.
Nem a csalódás a lényeg, de majd arra is kitérek. A fő probléma, hogy Európa nagyobbik része, s benne Magyarország zsákutcába jutott, méghozzá egy működésképtelen gazdasági modell következményeként. Sajnos még ma is sok döntéshozó azt hiszi, hogy a külföldi tőke és az olcsó munkaerő párosítása egyenlő a felzárkózással. Súlyos tévedés. Nagy baj, hogy e hibás gazdasági idea hívei közé tartozik némi hangsúlykülönbséggel mindkét magyar nagypárt: a Fidesz rovásírásos, turulmadaras elemekkel, a bal pedig kritikátlan Európa-imádattal fűszerezi a neoliberális-neokonzervatív gazdaságpolitikát. Azt persze nem vonom kétségbe, hogy van konstruktív szerepe a tőkének, de azzal, hogy átlépte az országhatárokat, maga mögött hagyta a társadalmilag elfogadható szabályozás kereteit. Ráadásul a munka és a tőke közötti klasszikus alkukba és harcokba harmadik szereplőként belépett a tudás, ami mára uralja az előző kettőt. Csakhogy erről a változásról alig vett tudomást az elmúlt húsz év magyar vezetése, amivel hazánkat alacsony termelőképességűvé silányította. Ebből az áldatlan helyzetből próbál, ha bukdácsolva is, de kiutat mutatni az LMP. Csakhogy most a Bajnai-csoport erőteljes kísérletet tett bedarálni a Lehet Más a Politikát. Ez méltatlan, erkölcstelen és szükségtelen tett.
Kit tart darálósnak? Kizárólag Bajnaiékat? Vagy az LMP most kisebbségben maradt úgymond balos szárnyát is?
A jelenlegi helyzetért részben a fiatalság és a tapasztalatlanság is felelős. Az Együtt 2014 az Orbán-ellenességével vezető LMP-seket is belesodort ebbe a rossz gondolatba.
Az ön által is támogatott „függetlenségi” szárny győzött az LMP kongresszusán, és némi huzavona után ismét Schiffer András lett a frakcióvezető. Önnek elvileg örülnie kéne, ehhez képest éppen most jelentette be, hogy távozik LMP-s alapítványa éléről, s kiszáll a magyar közéletből. Nem értem.
Azért csináltam az alapítványt, hogy részt vállaljak a kutatómunkában, s tettem is a dolgomat három éven át. Politizálni sosem akartam, de Bajnaiék októberi színrelépésekor erkölcsi kötelességemnek tartottam megszólalni. Sajnos belekeveredtem egy politikai csatába, amiben a továbbiakban nem akartam részt venni.
Miért kellett ehhez a széles kiugrós gesztus? Egyszerűbb lett volna simán csöndben maradni, s vinni tovább az alapítványt.
Az nehezen ment volna. És azért azt se zárjuk ki, hogy egyszer visszakeveredem a korábbi tevékenységemhez. Ám addig is fenntartom a kapcsolatot az LMP-vel, kutatok, legközelebb december hetedikén tartunk előadást, akkor éppen az alternatív költségvetésről.
Ja, hogy hamarost visszatér, csak most pihen kicsit?
Annyit állítottam, hogy nem zárom ki a visszatérés lehetőségét. Most részben az LMP-n belüli, részben az általános helyzet miatt nem kívánok olyan tisztséget vállalni, ami napi politikai kérdésekhez sodorna.
Egy éven át töprengtem, mielőtt meghoztam volna a döntést
Megijed egy kis kardcsörtetéstől, miközben az LMP korábban jelölte önt miniszterelnöknek és főpolgármesternek is.
Mindkettőre azt mondtam: nem nekem való.
Mennyi munkát és pénz tett az LMP-be?
Pénzt nem adtam, csak kedvező feltételekkel a párt rendelkezésére bocsátottam egy irodát a kampány idején. Aztán amikor megkapták az állami támogatást, elköltöztek. Munkám viszont jó pár száz óra van az LMP-ben.
Mi lesz a pártjával? Ha Bajnai elviszi a Lehet Más szavazóinak akárcsak harmadát, nem lesz meg az öt százalék.
Az LMP dolga e politikai feladvány megoldása. Én azt tudom, hogy Európában minél fejlettebb egy ország, annál erősebb a zöldpártja. Persze elképzelhető, hogy Magyarország még nem érte el azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy gyökeret verhessen egy ilyen szervezet. Az európai zöldek konstruktív szerepe a kontinens fejlődésében elvitathatatlan. Ha nem létezne a zöld gondolat, nem épülnének szélturbinák, nem lenne elektromos autó és ezer más. A zöldpártok a nyugat úttörői, sajátos laboratóriumok, ahol új társadalmi és gazdasági elképzelések születnek. Nekünk is valami ilyesmire van szükségünk, ez vezethet ki bennünket a zsákutcából. Az LMP már ma a magyar politikai paletta fontos és ígéretes színfoltja. Az LMP vetetette föl egyebek mellett a családon belüli erőszak kérdését. Az LMP az a párt, amelyik őszintén tiszteli a vallási és az egyéb sokféleséget, az a párt, akinek fontos erkölcsi és társadalmi üzenete van. Nagyon nagy szükség van rá.
Megbánta, hogy húsz éve otthagyta a New York-i bankvilágot, s hazaköltözött?
Kötelességemnek éreztem hazajönni. Így is több mint egy éven át töprengtem, mielőtt meghoztam volna ezt a súlyos döntést.
Volt értelme Magyarországon telepedni le?
Idehaza sajnos minden próbálkozásom ellenére kevéssé sikerült megvilágítanom az általam helyesnek vélt utat. Talán nem csinálom elég jól, talán csak az a baj, hogy szerény a fogadókészség. Az mindenesetre biztos, hogy nem vagyok különösebben hatékony. Ezt igazolják az elmúlt napok eseményei is. Hogy egy átlagos KDNP-s nem fogja fel, hogy az LMP számára hiba lenne Bajnai mögé állni – ezt még értem. Na de hogy állítólag felvilágosult, művelt baloldaliak sem értik, amit beszélünk, egyetemi tanárok sem, írók sem, kiadók sem, szerkesztők sem! Hát ez számomra a csalódás.
