Karácsony Gergely: Orbánékat sem gyűlölöm
Az „s…ből” ugye azt jelenti, hogy „seggéből”?
Alighanem.
Akkor így szól az ön debreceni, a sajtóban kipontozott mondata: „Azért támogatom az együttműködést az Együtt 2014-gyel, hogy ne Bajnai Gordon legyen a miniszterelnök, és kihúzzam a szocik seggéből az összefogást.” Nem szarozott – hogy stílben maradjak.
Kötetlenül társalogtunk egyetemistákkal, úgy két és fél órán keresztül, utólag nem tudom rekonstruálni, hogy pont így hangzott-e el az idézett mondat. Arra céloztam kissé vulgárisan: azért állítottuk volna az Együtt 2014 mellé az LMP-t, hogy középen tartsuk Bajnaiékat. De ez már történelem.
Tavaly nyáron még technikai koalíciót javasolt: az MSZP-vel és a Jobbikkal összeállva váltotta volna le a Fideszt.
Az is múlt. A jelen meg az, hogy a kongresszusi döntésünk szellemében megyünk tovább. Az Együtt 2014-gyel most nem tárgyalunk, egyeztetünk viszont egyéb civilszervezetekkel.
És létrehoztak egy platformot a párton belül. Minek, ha egyszer elfogadják a kongresszus döntését?
Hogy tapadási felületet adjunk azoknak a szavazóinknak, akik nem értenek egyet a kongresszusi döntéssel. Az LMP sokszínű párt, éppen ideje volt, hogy legyenek a belső nyilvánosságot tematizáló szerveződések.
A Fideszben is vannak jobbára formális tagozatok, az MSZP-ben pedig hol formális, hol nem formális, hol kizárt platformok, na de az LMP egy pici párt. Hová platformosodnak? Nincs az a kis szám, ami ne volna osztható minimum kettővel?
Az LMP demokratikus párt, ahol tényleges belső viták zajlanak. Ugyanakkor határozottan leszögezem: platformunknak nem célja a párt megosztása.
Hanem?
Hanem az egység segítése úgy, hogy közben világossá tesszük: vannak belső politikai különbségek, amelyek messze nem akkorák, hogy veszélyeztetnék az emlegetett egységes politizálást.
Utoljára tán Sólyom Lászlóból csinált úgy bohócot az MSZP a köztársaságielnök-választáson, mint most a platformisták Schiffer Andrásból. Miért csak most hétfőn, igazából harmadik körben választották őt frakcióvezetőnek, ha már egyszer a párt kongresszusa a függetlenség mellett tette le a voksát?
A múlt pénteki frakcióülésen én kértem, hogy halasszuk el a döntést. Túl sok minden történt velünk rövid idő alatt, nem jutott idő kibeszélni magunkból, ami pedig szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk meghozni egy ilyen fontos személyi döntést, valamint határozzunk a közös munka feltételeit lefektető kérdésekben.
Mindezt úgy érték el a platformisták, hogy három amúgy schifferista jelöltet állítottak Schifferrel szemben. Ez elég gagyi.
Mi ezen a gagyi?
Nem azt mondták, hogy most ebben nem döntünk, hanem partvisnyelet dugdostak a vetélytárs küllői közé.
Szó nem volt partvisnyélről. Pénteken még ott tartottunk, hogy az eleve Schiffert támogató frakciótagok között találjunk egy olyan vezetőt, aki Andrásnál kevésbé állt bele a belső konfliktusokba.
Nem találtak, s hétfőn már az önök támogatásával lett Schiffer a főnök.
András az LMP legismertebb és egyik legfelkészültebb politikusa. Számunkra az sem elhanyagolható, hogy én a korábbi lemondásomat felülvizsgálva maradtam frakcióvezető-helyettes. Mindez azt mutatja, hogy a párt érdekében mindannyian készek vagyunk kompromisszumra. Azon vagyok, hogy tanuljunk ebből az elsősorban szervezeti konfliktusból, és felálljunk belőle.
Ön tényleg jobban utálja a szocikat, mint a Fideszt?
Nem.
Pedig ezt mondta Debrecenben.
Egy rossz poént száznyolcvan fokkal elferdítve idézett az a valaki, aki „tudósított” az amúgy zárt rendezvényről.
Száznyolcvannal? Akkor az jó poén.
Vagy nem poén. Úgy is kijön a száznyolcvan fok. Pontosan arról beszéltem ezen az előadáson, hogy bár vannak zsigeri érzéseink bizonyos pártokkal szemben, de ezeket nem érdemes figyelembe venni politikai döntéseink során. Ha már emóciót keresünk, inkább a Fidesszel kapcsolatban vannak negatív érzéseim, de Orbánékat sem gyűlölöm, hanem súlyos világnézeti és politikai vitáim vannak velük. Súlyosabbak, mint a szocialistákkal.
Mi az együttműködés plafonja Bajnaiékkal?
Azt ma kizártnak tartom, hogy az LMP ne önálló listával induljon. Az egyéni választókerületi együttműködésben – vagyis abban, hogy helyben ne indítsunk egymás ellen jelölteket – viszont lehet ráció. De erről beszélni akkor van értelme, ha valóban egyfordulós választási rendszer lesz.
Mi más lenne? Kétharmadba foglalta az Országgyűlés.
A Fidesz az érdekei szerint változtatja a törvényeket.
A bejutási küszöbhöz biztos nem nyúl Orbán. A 2010-ben hét százalékot szerzett LMP zömmel azoktól kapott szavazatot, akiknek nem kellett sem a Fidesz, sem a szocik, sem a szélsőjobb. Nem volt más, csak a Lehet Más. De 2014-ben ott lesz Bajnai is, s ha csak a harmadát elviszi a 2010-es LMP-seknek, önöknek nem lesz meg az öt százalék.
A Republicon nyári elemzéséből az derül ki, hogy az LMP szavazótábora a többi parlamenti párténál koherensebb ideológiával rendelkezik, sok közte a fiatal és a korábban más pártokra nem szavazó. Szimpatizánsaik zöme támogatja a baloldali gazdaságpolitikát és az emberi jogi liberalizmust, elutasítja a tekintélyelvűséget. Magyarán nem kérnek a korábbi Bajnai-kormány gazdaságpolitikájából, sokkal inkább fogékonyak a civilség auráját sugárzó LMP-re.
Schiffer András: Haha… Hahaha
Séf úr, megvan az evőeszköz?
Haha.
Nem volt ez olyan rossz poén.
Hahaha.
Így sokkal jobb. Szóval?
Igen, úgy tűnik, megvan az evőeszköz.
És? Kanál? Villa? Netán kés?
Ezt majd a jövő eldönti.
Hogyan lehet rendet tenni egy olyan konyhában, ahol hét kukta erre, nyolc meg arra húz?
Nem egyszerű feladat. Mindenkinek végre kell hajtania a kongresszusi döntéseket.
Mit is jelent az a kongresszusi döntés? Azt, hogy Bajnaival most nem? Vagy azt, hogy Bajnaival sosem? Vagy azt, hogy Bajnaival csak akkor nem, ha összeállna a szocikkal?
A kongresszus azt erősítette meg, hogy az LMP önálló ökopolitikai pólusként lesz jelen a magyar politikában. Át kívánjuk vágni a kulturális bal és a jobb közötti határt, világossá akarjuk tenni, hogy van választása annak a kormányváltást óhajtónak is 2014-ben, aki nemet mond a szélsőjobboldalra, és nem kívánja vissza a 2002 és 2010 közötti álbaloldali technokratákat sem.
Ön ugyanezt mondta az első frakcióvezetői időszakában is, aztán idén januárban lemondott. Mi változott azóta?
Az, hogy a párt legfőbb fóruma – függetlenül a frakción belüli vitától – véget vetett a lebegtetés időszakának.
Volt értelme lemondani tavaly?
Khm.
Nézzük a másik oldalról…
Onnan, hogy most volt-e értelme elvállalni a frakcióvezetést?
Ez se rossz kérdés. De előbb arra válaszoljon, kérem: schifferi szempontból az LMP számára kidobott idő az utóbbi tíz, balra húzó hónap?
Mindkét kérdésre választ ad az idő. Ezt tudom most mondani.
Nem vagyunk beljebb.
Már januárban is adódtak nézetkülönbségek a frakción belül, de a pártban akkor még nem született válasz arra a kérdésre, amiben a kongresszus a minap határozottan döntött.
Határozottan kis szavazatkülönbséggel.
Döntött.
Párttársa, Karácsony Gergely azt mondja, azért szerette volna az LMP-t az E14-ben tudni, hogy kihúzza Bajnaiékat a „szocik seggéből”.
Ezt hadd ne kommentáljam.
Azt is mondta Karácsony, hogy ő a szocikat jobban utálja, mint a Fideszt. És ön?
Ez számomra nem érzelmi kérdés.
Jó. Intellektuálisan a vöröstől vagy a narancstól áll távolabb?
Tartózkodnék attól, hogy a többi pártot intellektuálisan megmérjem.
Így nehéz lesz.
Nyilvánvaló, hogy az LMP kultúrájától idegen az Orbán Viktor által kiépített kaszárnyakapitalizmus, a tekintélyelvű, centralizált rendszer, és az a nyolcvanas évek neoliberális, neokonzervatív politikáját folytató gyakorlat, amely a kizsákmányolás fokozása révén próbálja versenyképessé tenni az országot. Ugyanakkor: egy olyan pártnak, mint a 2014 után baloldali társadalom- és gazdaságpolitikai fordulatot óhajtó LMP, viszonylag kevés a közös nevezője a 2002 és 2010 közötti kormányok által vitt gazdaságpolitikával.
Jávorék azt mondják: Orbán csak széles összefogással, az LMP részvételével váltható le.
Az ilyen „aki nincs velünk, az ellenünk van” mondatok nem tartoznak bele a demokratikus politikai kultúrába.
Kultúra? Ez szimpla matek, nem?
Az LMP akkor segít leváltani Orbánt, ha önálló, komoly tényező tud lenni, maradni.
Lehet bármiféle együttműködés Bajnaival 2014-ben? Mondjuk választókerületi megosztás?
Elvileg van rá lehetőség, hiszen a kongresszusi döntés azt tartalmazza: amennyiben változnak a politikai erőviszonyok, újra kell értékelnünk a stratégiánkat. A fő irány ezzel együtt világos: parlamenti pártokkal nem kívánunk intézményesített választási együttműködésre lépni, és nem is csatlakozik senkihez, semmihez az LMP.
Annak örül, hogy most már az LMP-ben is van platform?
Ez sem érzelmi kérdés.
Akkor: intellektuálisan hogyan értékeli, hogy immár nemcsak a nagy pártokban, hanem a Lehet Másban is létezik platform?
Intellektuálisan úgy értékelem, hogy ez egyfelől lehetőség, hiszen hosszú távon könnyebb úgy rendezni a konfliktusokat, ha tisztán artikulálódnak az ellentétek. Rosszabbul jár az a párt, amelyiket egy központból egy ember próbál ostorral a kezében rendben tartani.
Másfelől?
Más kérdés, hogy a párton belüli szervezkedés és a véleményszabadság nem járhat a kongresszusi döntések megkérdőjelezésével, megcsáklyázásával.
Vannak csáklyások?
Az a reményem, hogy mindenki fölfogja: ha nem azon dolgozunk ezerrel, hogy komolyan vehető, választható alternatívát mutassunk fel az embereknek, hanem az lesz egyesek fő foglalatossága, hogy visszavágó-mérkőzéseket szervezzenek, borús jövő áll előttünk.
Jávor Benedek: Politikai alakulat vagyunk, nem pszichoterápiás közösség
Hol tart az új platform?
Megalakult, tizenegy fővel, most úgy száz tagnál járunk.
Ebből frakciótag?
Nyolc fő.
Pont amennyien Schiffer ellen szavaztak a frakcióvezető-választás első körében.
Pont.
Mit lehet kihozni egy ilyen 8/7-es pártból?
Meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, olyanokat, amelyek segítik alapvető céljaink megvalósítását.
Vagyis bármennyire prüszköltek is a platformisták, mégiscsak kellett adni evőeszközt Schiffer séf kezébe.
Hétfőre úgy láttuk, ahhoz hogy tovább menjen a párt, meg kell választani frakcióvezetőnek Schiffer Andrást. Ugyanakkor elértük, hogy a platform is képviseletet kapott a vezetésben.
Egyik képviselőtársuk szerint Schiffert vérig sértették azzal, hogy a kongresszusi döntés ellenére csupán a harmadik körben választották a képviselőcsoport élére.
Politikai alakulat vagyunk, nem pszichoterápiás közösség. Természetes, hogy egy pártban folyamatosan adódnak politikai véleménykülönbségek. Aki ezekből személyes ügyet csinál, rosszul teszi.
Ön is személyes, de legalábbis személyi kérdést kreált abból, hogy a kongresszusuk leszavazta a Bajnaiékkel való együttműködési javaslatot: lemondott a frakcióvezetői posztról.
Az szimpla politikai döntés volt.
Kicsit mintha túlreagálta volna.
Egyáltalán nem reagáltam túl. Olyan stratégiát választott magának a párt, amivel nem értek egyet. A vezetőnek azonosulnia kell a párt stratégiájával, ha nem képes rá, más kell a helyére.
Igazából mit jelent a kongresszusi döntés?
Sokféleképpen értelmezhető. Platformunknak egyebek mellett az is célja, hogy tisztázzuk, mi is ez a döntés.
Jesszus, még önnek sem világos?
Nem egyértelmű. Nekem az ellenzéki együttműködéstől való erőteljes elhatárolódást jött le belőle.
Olyan létezik, hogy önnek más jön le, mint Schifferéknek? Elvileg ugyanazt a nyelvet beszélik.
Igen, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Meglátjuk, mit lehet ebből kihozni. A döntés, úgy vélem, nagyjából kizárja a szerintem értelmes kimeneteleket. Azt persze formálisan nem tiltja, hogy beszélgessünk más ellenzéki erőkkel, köztük az Együtt 2014-gyel. De én azokat a tárgyalásokat szeretem, ahol van miről érdemben egyeztetni.
Azzal egyetért, hogy az LMP dolga volna kihúzni a „szocik seggéből” az Együtt 2014-et? Feltéve, de nem megengedve, hogy ott tartózkodnak Bajnaiék.
Valóban az LMP egyik szerepe lehetett volna középre pozícionálni az Együtt 2014-et, ezzel lehetővé tenni, hogy a Fideszről leváló, de a szocialistákra szavazni nem kívánó választókat is képes legyen megszólítani a demokratikus tömb. Most, hogy az LMP erre nem hajlandó, erősödött az MSZP tárgyalási pozíciója az Együtt 2014-gyel szemben.
Vagyis csúszik befele az E14 a rettenetesbe?
Kongresszusi döntésünk kétségtelenül közelebb tolta a szervezetet az MSZP-hez.
Platformtársa, Karácsony Gergely azt mondta, „jobban utálom a szocikat, mint a Fideszt”. Ön melyik brigádot utálja jobban?
Én egyiküket sem utálom. Ezzel együtt a mai magyar demokráciára nagyobb veszélynek tartom a Fideszt, mint az MSZP-t.
Nini, platformon belüli alplatform sejlik föl.
Nincs semmiféle alplatform, de az LMP nem hadsereg, ahol mindenkinek ugyanazt kell gondolnia.
„Azért támogattam az együttműködést az Együtt 2014-gyel, hogy ne Bajnai Gordon legyen a miniszterelnök” – ezt is Karácsony Gergely mondta keleten. Ön egyetért azzal, hogy egy Bajnait kormányfőnek jelölő szövetségben nincs helye az LMP-nek?
Már a kongresszus előtt is azt mondtam, hogy a miniszterelnök személyéről a tárgyalási folyamat végén szokás dönteni.
Karácsony kimondta: Bajnait nem.
Természetes, ha egy politikus megpróbál különböző forgatókönyveket felvázolni. Én is el tudok képzelni a középre pozícionálást jobban támogató miniszterelnököt, mint Bajnai Gordon.
