Kohári képviselőnek az jutott eszébe, hogy felhívja egri jóbarátját, nem akarna-e Szegeden Szabadtéri igazgató lenni, akinek meg tök véletlenül pont Orbán Viktor aranykoszorús biodíszletének a telefonszáma akadt a keze közé, és ők már indultak is, a szíves invitálásra, hogy bemutatkozzanak a Kulturális Bizottság előtt. Akkor már tudjuk, hogy Barroso hol rontotta el kapcsolatát a magyar kormánnyal: először a Nándival kellett volna egyeztetni, hiszen nála futnak össze a szálak.
A Best of Szeged Szar ügy című posztjában írottak, sajnos, kiegészítésre szorulnak. Azt továbbra is helytállónak gondoljuk, hogy ez az ügy nem a REÖK-ben kiállított installációról, vagy a szerencsétlen kiebrudalásra javasolt igazgatónőről szól. A vezetőjelölt (és művészeti vezetőjének) feltűnésével új dimenziót nyert az ügy, immár nem csak arról van szó, hogy a helyi Fidesz saját sikertelenségéről akarja elterelni a figyelmet. Olyan új elemei vannak a helyzetnek, amik az országos politika kontextusában értelmezhetők csak.
A Fidesz úgy tűnik, hogy a választási eljárásról szóló törvény megszavazásával egy időben azt is eldöntötte, hogy ismét lesz kultúrharc. Az egész választási rendszer kialakításának logikája arra épül, hogy a fideszes szavazókat a párt el tudja vinni regisztrálni és szavazni is, míg az ellenzéknek ez nagyon nehéz lesz, hiszen nincs pénzük, apparátusuk, Kubatov-listájuk és az apátiába süllyedt választó mire ráébredne, hogy akár tehetne is valamit Orbán Viktor elzavarásáért, már késő lesz. A probléma az, hogy mire a választójog korlátozásának e remek rendszere összeállt, már a fideszes szavazók sem annyira lelkesek.
Így aztán úgy tűnik, a miniszterelnök úgy döntött, hogy elengedi a láncról Fekete Györgyöt, dob neki egy kis Műcsarnokot, pár milliárdot, és az általa vezetett Makovecz-akadémia beülhet minden kuratóriumba, ami kulturális pénzekről dönt. Az egyszerű békemenetes már ebből érzi, hogy a nemzet napja felderül végre. Ha ehhez még olyan híreket is kap, hogy pénzügyinek látszó intézkedéssel tulajdonképpen a teljes független színházi szférát kinyírták, a békemenetes érzi, hogy most sikerült végre a kozmopolita kultúrmételyt kiirtani ebből az országból. És bár valószínűleg az ő adója is több lett a Matolcsy-féle adócsökkentések során, a békemenetes lelkesen fogja szomszédait győzködni arról, hogy a Fideszre kell szavazni.
A cikk folytatásához kattintson ide.
