A nőt – akinek nevét kérésére nem hozták nyilvánosságra – 2010 szeptemberében elbocsátották, nem fordult bírósághoz, mondván: nem tudott volna semmilyen ellenérvet felhozni az elbocsátás általa nem ismert indokaival szemben.
Ezzel tehát szerinte sérült az a joga, hogy sérelem esetén bírósághoz fordulhat, és a bíróság igazat adott neki, mondván, Magyarországon megsértették az igazságszolgáltatás igénybevételéhez fűződő jogát.
Az indoklás nélküli elbocsátást lehetővé tevő jogszabályt a magyar Alkotmánybíróság 2011 februárjában alkotmányellenesnek minősítette, majd ugyanazon év május 6-án azt is kimondta, hogy az ilyen, alkotmányellenesnek minősített jogszabályokat nem lehet alkalmazni a bíróságok előtt folyamatban levő ügyekben.
A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága júliusban első fokon elmarasztalta Magyarországot, és 6 ezer euró nem vagyoni kártérítést, valamint – a reálisan felmerült költségek megtérítésére – további 3 ezer eurót ítélt meg a panaszos javára.
A magyar állam képviselője nem vitatta érdemben a panaszos tényállításait, azzal azonban nem értett egyet, hogy a kifogásolt – és időközben megsemmisített – előírások az európai emberi jogi egyezményben foglalt jogok csorbítását jelentették: szerinte a panaszos a felmondás indoklásának hiánya ellenére is fordulhatott volna bírósághoz.
A strasbourgi bírói fórum honlapján az olvasható, hogy november 19-én a fellebbezéseket előzetesen elbíráló tanács számos ügyben elbírálásra alkalmatlannak találta a fellebbezést, így a szóban forgó ügyeket nem is utalta a fellebbezések érdemi elbírálására hivatott nagykamara elé, hanem elutasította azokat, ami azt jelenti, hogy ezekben az ügyekben az elsőfokú ítélet emelkedik jogerőre.
Az elutasított fellebbezések listáján található a szóban forgó magyar ügy ügyszáma is. Ebből az internetes tájékoztatásból nem derül ki, hogy melyik fél fellebbezett, illetve hogy a fellebbező mivel érvelt. Az MTI nem ért el olyan strasbourgi bírósági illetékest, aki közelebbi felvilágosítással tudott volna szolgálni.
A hvg.hu azonban a panaszost Strasbourgban képviselő Magyar Helsinki Bizottság tájékoztatására hivatkozva azt írja: a magyar kormány „nem nyugodott bele a döntésbe, és annak ellenére élt fellebbezési jogával, hogy a másodfokon eljáró Nagykamara elé csak egészen kivételes esetben kerülnek ügyek”.
Az Európa Tanács égisze alatt működő bírósághoz az európai emberi jogi egyezmény előírásainak megsértésére hivatkozva lehet fordulni akkor, ha a panaszos már minden hazai jogorvoslati lehetőséget igénybe vett, és nem járt eredménnyel.
