Szokásától eltérően, izgalmaktól mentesen, szűk húsz perc alatt abszolválta mai legfőbb protokolleseményét miniszterelnökünk. Orbán Viktor a Magyar Suzuki Zrt. vezérigazgatójával, Hisashi Takeuchival írt alá „stratégiai partnerségi megállapodást”.
Fotó: MTI / Beliczay László
Előbb kormányfőnk emelkedett szóra, s elmondta, azért kötünk ilyen hosszú távú megállapodásokat, mert „van egy határozott gazdasági víziónk”, ez a „magyar gazdasági modell”, ami „sajátos magyar válasz az európai válságra”. Orbán Viktor evidensnek tűnő axiómája szerint a jövőben azon nemzetek lesznek sikeresek, „akik a lehető legtöbb előnyös megállapodást hozzák tető alá”, méghozzá nemcsak más nemzetek kormányaival, hanem globális cégekkel is. Aki nem köt ilyeneket, „az hátrakerül, s nem előrefut”.
Magyar adjon isten
A miniszterelnök köszönetet mondott a magyar Suzuki-gyár dolgozóinak, utalva arra, hogy ők „alapozták meg” a vállalat sikerét. Beszélt a céghez kötődő személyes pozitív érzelmeiről is, melyek egészen 1991-ig nyúlnak vissza. Amikor a kommunizmus összeomlott, és még nem lehetett tudni, mi nő ki a helyén, néhány nagy cég, köztük a Suzuki bizalmat szavazott Magyarországnak, amivel „azt üzente nekünk, hogy mi is képesek vagyunk autót gyártani” – nos, ez alapozta meg az orbáni tiszteletet. Azóta Magyarországon „a Suzuki gyár előtt könnyebben nyílik meg minden ajtó… a Suzuki valóban a mi autónk”.
A kormányfő megemlítette, hogy közelmúltbéli japáni útján jelentős jövőbeli befektetésekről állapodott meg vendéglátóival. Arról is szólt, hogy délelőtti tárgyalásán Hisashi Takeuchi előtt vázolta, „milyen keretben értelmezendő” a magyar gazdaságpolitika, és azt is világossá tette, hogy a magyar kormány „elsőbbséget biztosít az ipari befektetők számára”.
Megtudtuk, hogy „a tárgyalás jó hangulatban zajlott”, különösen annak köszönhetően, hogy kedden és szerdán is egy-egy ötven-ötven fős beszállítói munkahelybővítésről kapott hírt a miniszterelnök.
A megállapodás szövege késő délutántól olvasható a kormany.hu oldalon, de annyit elárult Orbán Viktor, hogy a jelenlegi harmincszázalékos beszállítói arányt növelni kívánja a Suzuki.
Cserébe Magyarország ígéri, hogy minden fórumon támogatja majd az unió és Japán közti szabad kereskedelmi megállapodást. Mi több: remény mutatkozik arra, hogy a tavaly átalakított közbeszerzési szabályoknak köszönhetően Suzukikat is vásároljon a köz. Ezen felül „kifejezetten a Suzuki gyár kérésére” szélesebbre szabták a most épülő komáromi hidat, és már tervezőasztalon a gyár „bekötése az M1 autópályába”.
Japán fogadj isten
Hisashi Takeuchi a múlton merengett. Először a japán kormány által is támogatott 1991-es megállapodáson, másodszor a gyártószalagról 1992 októberében legördült első Swiften, „történelmi esemény volt az a nap”, így fogalmazott.
Utalt rá, hogy „húsz év alatt adódtak közös mélypontok”, de azért összességében „jól sikerült ez a két évtized”. Ha problémájuk akadt, támogatta őket a mindenkori magyar kormány, s már csak ezért is úgy érzik: szeretnének hozzájárulni a magyar gazdaság növekedéséhez.
Hisashi Takeuchi úr reméli, hamarosan messzire jutnak a magyar Suzukik – marokkói, sőt japáni eladásokat vizionál a vezérigazgató. Akitől megtudtuk, hogy idehaza négyszázezer példány fut a mi autónkból, s azt is, hogy magyar cégük ma a komplett Suzuki termelésének kettő százalékát adja, ami tán lesz több is, hiszen épp most öntenek kétszázmillió eurót egy új, Esztergomban gyártandó modell fejlesztésébe.
„Kultúrában és munkakultúrában is megértjük egymást” – ezt a mondatot jegyeztük fel utolsóként a vezérigazgatótól.
A protokollról pedig csak annyit: az eseményt záró állófogadás előtt maga Orbán Viktor mutatta be japán vendégeinek az Országház gazdagon díszített delegációs termét; az extra idegenvezetés angol nyelven zajlott.
