Szabó Győző Larry-ről:
“Larry szerepének nagyon örülök, öröm, ha nem első ránézésre osztanak szerepet, és színházban szerencsére ezt a sebezhetőbb, drámaibb oldalamat is szokták használni. Ebben az értelemben én hiszek a rendező bátorságában is. Sokan azt gondolják rólam, hogy én olyan ’vicces csávó’ vagyok, mert sajnos kevesen jutnak el színházba, de azt gondolom, hogy egy drámai karakter plusz kihívást jelent, és ez külön öröm. Hogy milyen érzés újra Székesfehérváron lenni? Nagyon furcsa, de jó. Nagyon jó négy évet töltöttem itt, emlékszem a Figaró és a Vaknyugat sikerére – sok jó élmény köt ide, szerettem itt lenni, és remélem, még sok jó élmény vár.”
Bakonyi Csilla Anna szerepéről:
“Nagy és mély beszélgetésekkel kezdtük a próbafolyamatot: lelkileg és emberileg is nagyon egymásra leszünk utalva ebben az előadásban. Hogy minél élethűbb legyen ez az eléggé bonyolult történet, a saját életünkből, környezetünkből vett tapasztalatokat is igyekszünk feleleveníteni. Egyébként maga a szöveg nem bonyolult, mert – kis túlzással – tőmondatokból áll az egész darab. Ami viszont mögötte zajlik, az nagyon összetett. Néhol eléggé erős a szöveg, de azt hiszem, ha jól csináljuk (márpedig remélem, hogy így lesz!), akkor a közönség is az előadás szerves részeként kezeli majd a durvább kifejezéseket, és négy esendő embert látnak a színpadon.”
Szabó Emília Alice-ról:
“Hogy Alice mennyire titokzatos? Csak mint minden ember… Ez persze közhely, de itt valójában nem a titok a fontos, hanem, hogy ez a lány szeretni akar és azt akarja, hogy szeretve legyen. Szerintem mindenkit ez motivál az életben. De benne olyan tudatosság munkál, ami ijesztő. A szeretetvágy és a hideg tudatosság elég élesen tud ütközni a személyiségében, éppen ezért nagyon talpraesett és vagány idegen emberekkel, de amint belekeveredik egy kapcsolatba, mihelyst ’szeretve van’ és biztonságban érzi magát, előjön belőle a belső, érzékeny énje. Amennyire provokatív az élete, annyira kitartana e mellet az ember mellett, aki mellett dönt. „Én eldöntöttem, hogy szeretni fogom.” Nekem ez az egyik legfontosabb mondat a darabban. És a legnagyobb kérdés, hogy a szerelem lángolása után vajon miért nincs bennünk kitartás és türelem dolgozni érte…”
Csizmadia Gergely Danről:
“Dan és köztem sok hasonlóság van. Én az elején nem vettem elég komolyan a pályát, és így elég hosszúra nyúlt ’kamaszkorom’… persze nem is találtak meg azok a szerepek, amiket vártam, és állandóan a környezetemet okoltam. Ez Danben is nagyon benne van. A két nővel való viszonya, az őszinteséghez való túlzott kötődése a saját bizonytalanságát mutatja. Ha végiggondolná a dolgokat, sok mindent máshogy csinálna. Ebből a szempontból én már – remélem – érettebb vagyok, de a humora, a lénye, úgy érzem, ’pofáncsapott’, ahogy a színházban mondani szoktuk.”
Patrick Marber Közelebb című darabját 1997-ben mutatták be Londonban. Azóta számos színház műsorra tűzte a két párról szóló történetet. 2004-ben film is készült a darabból, Mike Nichols rendezésében, amely hatalmas sikert aratott. Idén pedig a Vörösmarty Színházba is megérkezett: az előadás bemutatója november 23-án lesz. Az előadást Guelmino Sándor rendezi, a díszletet Czigler Balázs, a jelmezeket Kárpáti Enikő jegyzi.
