Az alkotónak sajátos, egyedi stílusa van – mondta a tárlatot megnyitó Szentes Ottokár képzőművész. Ez a saját stílus nem valami divatos, nyakatekert képi világot vagy ecsetkezelést jelent, sokkal inkább olyan realista ábrázolásmódot, amely minden munkáján tetten érhető. Buki többféle technikával alkot, mindegyikben otthonosan mozog, akár az aprólékosan kidolgozott akrilokat és olajképeket, akár a hasonló alapossággal készült akvarelleket nézzük.
Szentes Ottokár, ahogy azt már tőle megszoktuk, lendületes tárlatvezetést tartott, és eközben nem csak Buki Ferenc munkáiról beszélt, hanem a képzőművészetről általában is. Bevezető gondolatként leszögezte, hogy a kiállításnyitók mindig ünnepek, hiszen ezek azok az alkalmak, amikor a művészek megmutatják a közönségnek, a kollégáknak, a kritikusoknak azokat a munkákat, amelyeket akár hosszabb időn át dédelgettek, és csak maguk láthattak. A képeket részben egyenként, részben csoportosan bemutatva apró érdekességekre, színekre, árnyékokra, kompozíciós ötletekre, ecsetkezelési sajátosságokra is felhívta a jelenlévők figyelmét.
Buki Ferenc a megnyitó előtt elmondta, hogy születésnapi ajándéknak tekinti a november 30-ig látogatható tárlatot, hiszen 1948. november 22-én született Kecskeméten. A középiskola elvégzése után közel három évtizedig Baján élt, majd Székesfehérvárra költözve a Szentes Ottokár által vezetett Derkovits Képzőművészeti Körben mélyedt el a festészetben. A jelenleg Gárdonyban élő alkotó első jelentős kiállítása 2008-ban volt a fehérvári Helyőrségi Klubban, emellett minden évben résztvevője a Derkovits Kör közös évzáró kiállításának is, de munkáit láthattuk már az Amator Artiumon is. Erős hangulatú képeivel többször nyert díjat.
“Amikor 52 évesen festeni kezdtem, nem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora kiállításom lesz” – mondta Buki Ferenc a megnyitó végén, megköszönve Szentes Ottokár méltató szavait, a tárlatnak otthont adó Fejér Megyei Művelődési Központnak pedig az egyik kiállított képet ajándékozta oda.
