Mit gondol Orbán „mindent elfoglalni” politikájáról?
Az adatvédelmi hatóság elnökeként semmit. A magánvéleményemet pedig legföljebb a családommal osztom meg.
És mit gondol arról, hogy az elvileg az államtól független, a hatalmat ellenőrizni hivatott szervezetek élére, a Médiahatóságtól az Állami Számvevőszékig kilenc évre választott, zömmel fideszes múltú vezetőket emelt a kétharmad?
A Médiahatóság és az ÁSZ elnökének kinevezését minősíteni nem tisztem. Ami a kilencévezést illeti: 2010 előtt hat évre szóltak ezek a mandátumok, vagyis azok is túlnyúltak egyetlen cikluson. Nem minőségi, csupán mennyiségi a változás.
Miért mondtam volna nemet?
Fotók: Neményi Márton
Önt is kilenc évre nevezte ki – a kormányfő utas…, illetve javaslatára az előző köztársasági elnök.
Így igaz. De én aztán végképp nem vagyok vádolható azzal, hogy politikai ejtőernyős lennék. Pártatlanságom és kompetenciám kétségbevonhatatlan. Korábbi ombudsmani munkámat három kormány alatt fejtettem ki: 2001-ben, a Fidesz idején kezdtem, majd két MSZP-SZDSZ-kabinet alatt szolgáltam az országot 2007-es távozásomig. Szakmai tevékenységem legnagyobb elismerése, hogy Sólyom László államfőként 2007-ben kétszer is próbálkozott az újraválasztásommal.
A szocik fúrták meg azt az újraválasztást. Ez ügyben maradt önben tüske?
Nem. Mert tudom, hogy az MSZP-ből is sokan lobbiztak értem. De a legjobban az esett, amikor egy fogadáson mellém lépett Törőcsik Mari, hogy el kell mondania: gyalázat, amit művel velem a politika. A parlamenti kavarás számomra ehhez képest harmadrendű. Sajnos kiveszett az emberség a politikából, szereplői azt gondolják, a hatalmi érdek mindent fölülír. Szerintem meg nem. Bevallom, elégtételt éreztem, amikor 2007 karácsonyán, szintén egy fogadáson, beolvastam Gyurcsánynak.
Hogyan?
Jeleztem neki, hogy nem korrekt, amit tettek.
Mire ő?
„Hidd el, Attila, nekem nincs benne szerepem.”
Jóri András követte önt az adatvédelmi biztosi székben, neki 2013-ig szólt a mandátuma. Három éve volt még vissza, amikor jött a második Orbán-kormány. A fideszesek nem kedvelték Jórit, és mert őt magát elmozdítani nem tudták, megszüntették a posztját, s kreáltak a helyére egy hivatalt. Ahová önt kérték fel vezetőnek. Ez a nem éppen nemes eljárás befolyásolta önt a jelölés elfogadásában?
Lehetőséget kaptam arra, hogy csináljam, amihez értek. Miért mondtam volna nemet?
Mert azok kérték fel, akik kinyírták az ön szaktársát.
Dolgozni akartam, függetlenül, felelősen. Most ezt teszem. Egyébként szerintem nem azért változott a struktúra, hogy Jórit elmozdítsák. Ellenkezőleg: új koncepció született, amibe nem illet bele az önálló adatvédelmi biztos intézménye. Az új felállásban pedig nem a régi vezetővel kívánt együttműködni az Országgyűlés. Európai mintára a korábbi négy ombudsman helyett csupán egy maradt, s hozzá két szakmai helyettes. Az adatvédelmi biztos nem illeszkedett ebbe a rendszerbe, hiszen nem hoz önálló döntést, ezért független hivatalt kapott az adatvédelem. Amúgy Jóri azt nyilatkozta: el sem vállalná ennek vezetését.
A csakokat sosem fogadtam el
Tegyük fel, hogy a túloldal nyer 2014-ben, sőt valami csoda folytán kétharmadot szerez. Behívatja önt az új miniszterelnök, és azt mondja: „Druszám, ahogy Orbánnak nem volt jó Jóri, hozzám nem passzol Péterfalvi. Tudom, van még vissza öt éved, de nekem nem kellesz. Vagy lemondasz, vagy megszüntetem a hivatalt, és létrehozom más néven, mással az élén.” Mit lépne erre ön?
Fogalmam sincs. Először is megkérdezném, konkrétan mi nem tetszett az addigi működésemben, mi a végső indok.
Végső indok? „Csak.”
A csakokat sosem fogadtam el.
Jóri is csakot kapott.
Az más helyzet volt: 2010 után komplett alkotmányos reform zajlott.
Lesz olyan 2014-ben is, ha balos kétharmad győz.
Hadd ne foglalkozzam politikai kérdésekkel.
A politika a saját embereit akarja látni kulcspozíciókban.
Nem rám tartozik.
Pofára megy.
Pf.
Az ellenzék azt hozza föl érvként az ön úgymond pártosságát igazolandó, hogy a kilencvenes évek elején szakértett a Fidesznek.
A nyolcvanas évek vége óta foglalkozom adatvédelmi kérdésekkel, aki kérdezett tőlem, annak válaszoltam.
A TASZ-os Hüttl Tivadar szerint „problémás, hogy most egy olyan hatóság fogja védeni az információszabadságot, melynek élére a miniszterelnök jelöl elnököt”.
Nem az a függetlenség kritériuma, hogy ki jelöli az embert.
Hanem?
Hanem az, hogy jogszabály garantálja: senki nem utasíthat. Kizárólag a törvényeknek vagyok alárendelve, a hatóság pénzügyi függetlenségére pedig az a garancia, hogy csak az Országgyűlés nyúlhat hozzá a költségvetésünkhöz.
Hogy ez miért árulás, nem értem
Az ön által vezetett hatóság – az elődjével ellentétben – nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz.
Ez valóban a jogkör szűkítése. De a biztosi hivatalon keresztül így is elérhető az AB.
Majtényi László volt ombudsman azt nyilatkozta: ön pórázon tartott kormányhivatalt vezet.
Kár, hogy Lacival újabban lehetetlen értelmesen beszélni.
„Sok tekintetben vesztésre áll a polgári szabadságért folytatott küzdelem” – ez is az ő véleménye.
Nem értem, miért vagdalkozik. Mindenesetre nem veszem fel a kesztyűt. Azok kötnek belém, akik zsigerből elutasítják az egész Fidesz-rendszert. Egy bizonyos ballib értelmiségi kör nem szeret, sose fogadott be, sose konzultált velem.
Azzal vált számukra árulóvá, hogy posztot fogadott el Orbán Viktortól?
Független intézménynek lettem a vezetője. Azt csinálom, amit csináltam hat évig egy másik székből. Hogy ez miért árulás, nem értem. Vonuljak illegalitásba, mert olyan a politika erőtér, amilyen? Totál ésszerűtlen hozzáállás lenne.
Konkrét ügyben is konfliktusba került elődjével. Jóri András annak idején elrendelte az Orbán nemzeti konzultációjának szociális etapja során visszaküldött kérdőívek ledarálását, és a rajtuk szereplő adatok törlését. Önnek viszont a hivatal élére kerülve első dolga volt visszavonni a határozatot. Ez sem erősítette a szakmai szolidaritást ön körül.
Szakmai döntést hoztam. Közel egymillió ember felhatalmazta a Fideszt, hogy bármikor, nem konzultációs céllal is megkeresheti őt, és utóbb egyikük sem mondta azt, hogy jaj, mégiscsak tessék törölni az adataimat. Épp az lett volna beavatkozás ezen egymillió állampolgár magánszférájába, ha az akaratuk ellenére elrendelem a törlést. Ez egy szimpla konzultációs adatbázis.
Amire a másik oldal azt mondja: ilyenekből születnek a Kubatov-listák.
Hát nem pont Jóri jelentette ki a választások kapcsán, hogy nem lelte nyomát Kubatov-listának?!
Az ilyen adatbázisokat nem szokás kitenni a netre.
Számomra akkor létezik Kubatov- vagy bármilyen más lista, ha valaki megmutatja.
Nem nyilvánvaló, hogy az összes párt rendelkezik tiltott adatbázissal?
Ha rendelkezik, az bűncselekmény. Én pedig nem feltételezem senkiről, pláne nem törvényhozókról, hogy bűncselekményt követnek el. A mai napig csak a szocialista Zuschlag János ismerte el, hogy 2002-ben lemásolták az ajánlószelvényeket, és hozzátette, 2006-ról nem beszél, mert az még nem évült el. Ez az egyetlen eset, amikor illegális adatbázisépítésről számolt be felelős személy. Amúgy szerintem túlmisztifikáljuk az állítólagos listák jelentőségét: nyilván lehet szerepük a választási mozgósításban, de az állampolgár nem hülye, ha akar, úgyis elmegy szavazni, a fülkében pedig arra ikszel, akire akar. 2002 óta hajtogatom, hogy kéne egy politikai marketingtörvény, szabályozni ezt a területet. A sajtó is könnyebben ellenőrizhetné így kampányok idején a politikát.
Azért van az internet, hogy ne kelljen zaklatni a magánszférát
Az adatvédelem inkább akadályozza a sajtót, mint segíti.
Mert? Mondjon konkrét példát!
Pár hónapja egy utas levideózta a menet közben újságot olvasó buszvezetőt, egy portál lehozta a „házimozit”, mire a sofőr beperelte őt és az utast is a személyiségi jogainak megsértésére hivatkozva.
A buszos közfeladatot ellátó személy, így a tevékenységével összefüggő adat nyilvános. Következésképpen azzal nincs probléma, ha valaki lefotózza a másokat veszélyeztető sofőrt. Viszont a felvétel nyilvánosságra hozatalakor ki kell takarni az arcot, hiszen egyetlen jogsértés sem indokolhat egy másikat, jelen esetben a képmáshoz való jog megsértését. Ettől még az eljáró hatóság természetesen a kitakaratlan felvétellel dolgozik.
Mi is belefutottunk egy hasonló „adatvédelmi túlkapásba”. Bemutattuk az Országos Mentőszolgálatnak egy baleset helyszínén készített videóját. A felvételen látható, ahogy egy mentős halottnak ítél és magára hagy egy kisfiút, majd negyed óra múlva egy tűzoltóorvos újraéleszti a sérültet, aki egyébként, ha maradandó károsodásokkal is, de túléli a tragédiát. A közlés során kitakartuk az összes résztvevő arcát, kivéve a hibázó mentőtisztét. Mire beperelt bennünket a mentőszolgálat. Fizetni fogunk?
Nem biztos, hiszen a bíróság független, szabadon mérlegeli a rendelkezésére álló bizonyítékokat. Önök jogosan adták közre a felvételt, hiszen a mentős közfeladatot ellátó személy, de az arcát érdemes lett volna kikockázni.
A mentősöket soha korábban nem zavarta, ha látszott az arcuk a médiában. Sőt.
Ez az ő szívük joga. Egyébként több éve zajlanak viták e tárgykörben, olykor egészen kiváló jogtudósok részvételével. A 2006 őszén azonosítószám nélkül tüntetőket bántalmazó rendőrök kapcsán jelentette ki Sólyom László, hogy az ő jogérzékét nem sérti, ha a felvételeken látszik a jogsértő kommandósok arca. Én neki is azt mondtam: elnök úr, bíróság előtt nem tudnám megvédeni az ön álláspontját.
És a választási regisztrációt képes lenne megvédeni bíróság, vagy inkább Alkotmánybíróság előtt?
A regisztráció létének alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság dönt. Nekem akkor lehet feladatom, ha a testület tudomásul veszi a regisztrációt. Ez esetben vizsgálandó, hogyan történjen mindez. Én azt tartanám optimális megoldásnak, ha a választópolgár nyilatkozhatna, akarja-e, hogy megkeressék személyesen, akarja-e, hogy fölhívják telefonon, kíván-e e-mailt fogadni. Szerintem törvényben kéne rögzíteni még azt is, hogy a választó milyen időpontokban kereshető fel az otthonában. Mondjuk hozzám este nyolc után már ne csengessen be senki idegen. Azért van az internet, az óriásplakát, hogy ne kelljen zaklatni a magánszférát.
Mondjon egy konkrét példát!
A regisztráció ügyében kikérték a törvényalkotók az ön véleményét?
Az adatvédelmi aspektussal bíró ügyekben 2001 és 2007 között, valamint 2010 óta is az összes kormány kikéri a véleményemet.
Most is így történt?
Most is.
Adnak a szavára?
Nagyjából annyira, mint 2001 és 2007 között.
Az mennyi?
Valamennyi.
