Orbán kell ahhoz, hogy élettel teljen meg a Parlament. Ha ő föltűnik, a kormánypártiakban haptákban áll a tegnapi vacsora, az ellenzéken pedig különös zsezsegés lesz úrrá. Ma sem volt ez másként, miután beballagott a főnök, hogy válaszoljon néhány azonnali kérdésre.
Szereti ezt a műfaj. Igazából nem is a kérdés számít neki, hanem az, aki felteszi. A szélsőjobbot oktatja, korholja, magához emeli, a balon keresztül néz, a zöldeket leszkanderozza.
Oszt’ guten morgen
„Úgy látom, a célban egyetértünk. Akkor legalább mi ne raboljuk egymás idejét.” Ezt természetesen egy jobbikosnak mondja, Z. Kárpát Dánielnek, méghozzá a készülő földtörvény kapcsán. Az emlegetett cél nem más, minthogy magyar hektárt magyar gazda műveljen. ZKD szerint az utóbbi két évtizedben „idegen behatolás” történt azzal, hogy zsebszerződésekkel külhoniaké lett a nyugati országrész. Csak azt nem teszi hozzá, hogy a magyar gazdák önként, örömmel tartották oda zsíros parcelláikat a gazdag nyugatiaknak, akik pénzt adtak érte, megművelték, kombájnt hoztak rá, helyieket foglakoztattak rajta. Szó se róla, profitjuk is termett szépen, most viszont megkapják a sallereiket meg a tockosaikat, oszt’ guten morgen.
Kétharmados taps
Fotók: Neményi Márton
„A történelem ítélőszéke előtt csak olyan kormány állhat meg, amely egyetlen rög magyar földet sem hagyott külföldi kézen” – így bocsátja útjára Z. Kárpát az egyetértőn bólogató kormányfőt.
Akire utóbb azt olvassa rá az LMP-s Schiffer András, hogy a Simicska-féle Közgép az Orbán-érában háromszázharmincmilliárd forint értékű állami beruházást nyert el, ráadásul ennek hetven százalékát osztrák cégekkel közösen pályázva. „Ki a labanc, miniszterelnök úr?” – kérdé Schiffer. „Aki magára veszi” – válaszolá Orbán. „Kurucul beszélnek, labancul cselekszenek, kiszorítják a magyar kis-középvállalkozásokat” – macskakörmözi össze magát Schiffer.
Jódlizó turul
„Régi bolsi trükk ez” – ekképpen kommunistázza le a miniszterelnök a koraharmincas szocialista Harangozó Tamást, aki, szó se róla, maga ment házhoz a vörös csillagért. Mégpedig azzal, hogy szerinte Orbán „beteges vonzalmat érez a kommunista diktatúrák iránt”, miatta érezni ma Magyarországon a „diktatúrák bűzét” és a „félelem légkörét”. (A „régi bolsi trükk” kiszólás, ha jól értjük, úgy értelmezendő, hogy a komcsik szokása lekomcsizni a nem komcsikat, következésképpen, aki lekomcsizza a saját megítélése szerint nem komcsi Orbánt, az nem más, mint komcsi. Vagy boszorkány.)
A komcsizásból egy jókora elrugaszkodás, s már a kerecsenek kerecsenjénél járunk. Az MSZP-s Tóbiás József veti föl, hogy mi a csudát keresett Orbán pár hete az ópusztaszeri turulmadár avatáson. Bőrgatyát, ha minden igaz.
Turulról
Megmagyarázzuk. Orbán szerint modernség és hagyomány jól megfér egymás mellett. Példa erre, így a kormányfő, hogy a nekünk mintául szolgáló huszonegyedik századi bajoroknál minden férfi ünnepi éke az autentikus bőrgatya, miközben laptopjuk is van ám nekik, plusz klassz verdákkal járnak.
Bőrgatya egyenlő hagyomány, számítógép egyenlő modernség. Világos.
Hibapontként értékeljük, hogy Drindli Egyesület néven, johallilalázva gazságokat senki el nem követett, míg a magyar fajvédő Turul Szövetségről nem mondható el ugyanez.
Doktor Kotász Emlékérem
Persze meglepődnénk, ha az Oxfordban tanult Orbán odahaza nem térdcsapkodva mulatna a taplósapkás, nemezkalapos levédsámánokon, de hát kellenek nagyon azok a radikáljobbos szavazatok 2014-ben. Nekik, a politikai szélnek szól a halálbüntetés visszaállítását követelő Mirkóczky Ádámra reagálva is a miniszterelnök.
Hisszük, szíve szerint azt mondaná: az államnak nincs joga ölni, egyebek mellett azért, mert megesik, hogy nem a valódi tettest ítéli bűnösnek a bíróság, és arra is volt példa pármillió, hogy politikai ellenfeleit iktatta ki így egy fékeveszett hatalom. Ehelyett amögé bújik a kormányfő, hogy az EU tiltja a halálbüntetést. Ami így ugye duplán gáz duma.
A magát keresztény pártként definiáló Jobbik főkommunikációsaként fungáló Mirkóczky amúgy érvként hozza föl, hogy „teológusok is pálcát törtek a halálbüntetés mellett, mert az nem Szentírásellenes”. Ajánljuk képviselő úr figyelmébe a hatodik parancsolatot, ami nekünk így van meg: Ne ölj! És míg az akasztós kérdés eldől, felterjesztjük őt Doktor Kotász Emlékéremre.
Spekula
„Ezt nem vágod, Gábor!” – a fideszes padsorokból kiabálja be ezt valaki a zöld Vágó Gábornak, aki a pénzügyi tranzakciós illetéket kéri számon a kormányfőn. Azt kifogásolva, hogy míg nyugaton a spekulációs tőke mozgását sarcolják az államok, idehaza a legkisebb polgári utalást is sáp terheli, így „az emberek fizetnek”.
Orbán számára „kihallgatásszerű hangulatot” idéz ez a stílus, majd igazságosan közli, hogy a spekulációs tőke is szívni fog.
Vágod?
A kormányfőt célozza még, de a friss sportállamtitkárnak, Simicskó Istvánnak szól a szocialista Varga László indokoltnak tetsző kérdése: Miért kapott közel hárommilliárd forintot a felcsúti futballakadémia, mit keres egy „UEFA négycsillagos stadion egy ezernyolcszáz lakosú községben”?
„Amikor ön a Puskás Akadémiát támadja – válaszolja Vargának szegény Simicskó három bársonyszékre Orbántól -, akkor nem tudja, mit csinál. Látszólag a kormányt támadja, valójában az ott sportoló gyerekeket.”
Nem irigyeljük, államtitkár úr.
Műtött kabát
Hát nagyjából ennyi, ami hétfőn a magyar politika origójául szolgáló miniszterelnökkel történt a t. Házban. Persze akadt más lejegyeznivaló is.
Pokorni Zoltánt a múlt héten már megénekeltük. Hétfő délelőtt ismét kedves kamaraszínpadán, az oktatási bizottságban alakított nagyot. Előbb mosolyogva úgy általában szükségesnek ítélte a hoffmanni oktatási átalakításokat, majd a „részletekben” porig alázta a meghívott Gloviczki helyettes államtitkárt. Íme két mondatfoszlány: „veszélyesen későn és felelőtlenül kiforratlanul” alakul a szabályozás, valamint „nem megnyugtató az a jogállamot sértő gyakorlat a törvényben, hogy…”
Nekifutásból belerúg
Kár, hogy a plenáris ülésen nem adhatja elő ezeket a magánszámait. Pedig találna játszótársakat.
„Távoznia kell Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, mert senki sem bízik benne.” Ezt éppen a gyurcsányista Molnár Csaba jelenti ki sajtótájékoztatóján, „új nemzeti oktatási kerekasztalt” kezdeményezve.
Osztolykán Ágnes is Hoffmannra utazik. Az LMP-s honnő „az államtitkárság nekifutásból belerúg az elesettekbe” kifejezéssel véteti észre magát, s lenyúlásról beszél, mire a nemzet Rózsája ironikusan javasolja „szövegelemzésnek alávetni” OÁ felszólalását. Mondván, „nem állami lenyúlás zajlik a szektorban, hanem állami felelősségvállalás”. Majd a renoválandó oktatásügyre szépséges képzavart alkotva így fogalmaz: „Azt az agyonfoltozott kabátot nem lehetett tovább viselni… beavatkozásra, műtétre került sort.”
Vona cigány testvérei
A föntebb már emlegetett Z. Kárpát Dániel sajtótájékoztatón is aktív, és a „tömeges kivándorlás veszélyeire” hívja föl a figyelmet. Meglátása szerint mennek az orvosok, az ápolók, a képzett fiatalok, és „itt maradnak az öregek és a bűnözők”. (Fegyelmezzük magunkat, nem dekódolunk.)
Z. Kárpát a tandíj eltörlését és állami bérlakásépítési programot követel, valamint munkahelyteremtést, de nem közmunkásokkal, hanem a „termelő ágazatban”.
Pártelnökétől, Vona Gábortól egyetlen, újabban elég sűrűn emlegetett mondatot jegyzünk fel az ülésteremből: „Testvéremnek tekintek minden tisztességes cigányt.”
“De…”
Hasonló revelációt vált ki a szintén jobbikos Dr. Gyenes Géza eszmefuttatása arról, hogy a menthetetlennek nyilvánított daganatos betegeket nem méregdrága, testet kínzó kemoterápiával kell kezelni, hanem extraadag C-vitaminnal. Félve vitatkozunk egy orvosdoktorral, de gyanítjuk, érvelésében nagyjából annyi az igazság, mint Szentírásban az „akaszd föl a gyilkost”.
11-14
A végére hagytuk a Fidesz frakcióüléséről sajtótájékoztató Rogán Antalt. Aki azzal indítja mondandóját, hogy képviselőcsoportját mélyen megdöbbentette a kaposvári Szita Bence halála. A tragédiából azt a tanulságot vonja le a jeles kétharmad, hogy jó döntésnek bizonyult az első Orbán-kormány részéről még 1998-ban a minősített bűncselekmények közé emelni a gyermekgyilkosságot.
Tetszenek érteni? Meghalt egy tizenegy éves kissrác, amiből az következik, hogy mekkora ász volt OV tizennégy évvel ezelőtt.
A földtörvény is a képviselőcsoport elé került. Mindenki jól viselkedett, még a kormány birtokpolitikáját korábban teli torokból anyázó volt földművelési államtitkár, Ángyán József is „egyetértett az alapvető irányokkal”. Ahogy Rogán fogalmazott: “A vita konstruktív, építő jellegű volt.”
Biz’ Kádár se mondta volna szebben.
