Aigha csak Szegeden szorítanak Kovács László Stone-ért, aki 52 évesen hihetetlen dinamizmussal bizonyítja az X-Faktor című műsorban: a zene nem ismer korhatárt.
Ha azt mondom, hogy 1960. februárjában született Hódmezővásárhelyen, nyolc éves korábban költözött Szegedre, általános iskoláit a Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolában végezte, majd a Déry Miksa Gépipari Szakközépiskolában érettségizett Kovács László néven – aligha árultam el róla túl sok olyan információt, amiből kiderülhetne, momentán mivel is foglalkozik.
De ha azt mondom Stone – még az angolul egy szót sem tudók is azonnal rávágják: “ja, persze, az a szegedi énekes, aki túl az ötvenen is ott küzd az egyik legnépszerűbb tehetségkutató műsorban, az X-Faktorban.”
Kidobóból, gépészból, hogy lesz X-Faktor „harcos”?
“Soha nem érdekelt a gépészet, de a szüleim mindig azt mondták: fiam, legyen szakma a kezedben. Az lett is, ám egy percet nem dolgoztam a gépészként. Mindig a humán tárgyak vonzottak, imádtam a filmeket, a művészetet, a rajzot, és legfőképpen a zenét. Már nagyon pici korom óta énekelgettem, és nagy előszeretettel énekeltem magyar előadók dalait. Az akkori divathullám, miszerint külföldi előadók dalait hallgatni sikk, engem nem ért el. Kitartottam a magyar előadók mellett, az akkori magyar sztárokon nőttem fel.”
Aztán?
“Elkezdtem az éjszakában dolgozni. A Tisza Gyöngye étteremben kidobó emberként alkalmaztak, amikor az egyik héten szólt a főnököm, Kis Eszter, hogy nem jönnek a fellépők a pénteki műsorba, tudok-e énekest szerezni. Mondtam neki: úgy, ahogy ezek énekelnek, talán nekem is sikerül. Megadta a lehetőséget és azon pénteken már én énekeltem.”
Állítólag mérgében adta első lemezének címét. Ez igaz?
“Igen. Utána sok helyen felléptem, gyakorlatilag 10 évig vendéglátóhelyeken álltam a mikrofonhoz. 1993-ban kiadtam első lemezemet, amire azt írtam:„Gengszter vagyok”. Ezt a címet mérgemben adtam a lemeznek, ugyanis a kinézetemnél fogva mindenki annak tartott. Erről a lemezről a legnagyobb sláger a November című dal, amit a szegediek sokan ismernek. Utána felköltöztem Budapestre, de a sors úgy hozta, hogy egy év után visszajöttem Szegedre. Azóta is zenélek, a 2010-es X-Faktorba jelentkeztem, ott a 24-be nem kerültem be, de nem adtam fel, és a 2012-es X-Faktorban ismét szerencsét próbáltam, mint látható: nagyobb sikerrel”
Stone elmondta: két dallal, a Kösz, már jól vagyok és a Magam vagyok című nótákkal készült a mentorok elé állni, példaképei Vikidál Gyula és Pataki Attila, és szereti a lírai dalokat is.
“Aki ismer, tudja, hogy ezek a számok is jól állnak nekem. Nem szeretném, ha beskatulyáznának a rocker stílusba. De ami most a legfontosabb: remekül érzem magam a versenyben, bár nagyon nehéz levetkőzni a 30 év vendéglátózást. Itt produkciókat kell előadni, nem elég a sima éneklés. A legnehezebb, felszívni magad arra a 2 és fél percre, amíg a színpadon vagy. Akkor, ott, abban az időben minden erőddel kell összpontosítani, és benne van a pakliban, hogy nem sikerül, pedig már százszor jól megcsináltad.”
Hol szorít a cipő?
“Aki a képernyő előtt ül, annak egyszerűnek tűnik, és bevallom: én sem voltam kivétel ez alól, amikor TV-t néztem. De így, hogy a saját bőrömön érzem a show biznisz világát, sokkal nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel gondolok azokra az emberekre, akik 24 órában azon fáradoznak, hogy az embereknek szórakozást nyújtsanak. Egy dolog tartja mindnyájunkban – szereplőkben és “háttérmunkásokban” – a lelket: talán egy picit tudunk szórakoztatni.”
Milyen jövőt tervez az, aki három évtized után juthat szakmájában a csúcs közelébe?
“Egyelőre örülök, hogy itt lehetek, már három fordulón túl vagyok, és remélem, még tart az utam. Az, hogy meddig jutok a versenyben, a nézők szimpátiájától függ. Az, hogy a verseny után ezt a hírnevet hogyan fogom kamatoztatni, már csak tőlem. Nagyon köszönöm a Jóistennek, hogy kegyeibe fogadott, megadta nekem ezt az utolsó nagy lehetőséget, már ami a zenét illeti. Nyilvánvalóan megváltozott az életem. A sikernek ára van. Néha nagyon nagy ára, és az, hogy ez megérte-e, a jövő kérdése. 52 évesen már másképp fogom fel a sikert, mint 18 éves koromban, tudom helyén kezelni a dolgokat és remélem, hogy a sikertől jobb emberré fogok válni.”
“A versenyben meddig jutok? Szeretnék nyilván minél tovább, de azt gondolom, hogy ha el kell hagynom az X-Faktor színpadát, emelt fővel és ragyogó szívvel fogom tenni. Ha sírni fogok, csak egy dolog miatt – mindig szorítja a lábamat a cipő. Aki a verseny után is zenével szeretne foglalkozni, új lemezt kiadni és gőz erővel zenei pályán bizonyítani, hogy van még élet ötödik X után is. És mindenkinek köszönöm a támogatást, remélem Szeged hírnevét tudom öregbíteni. Bármi rosszat és jót kaptam ettől a várostól, mégis csak az én városom. Szeretlek Szeged!”
