Nagy László közel negyedszázadon át volt a Délmagyarország fotóriportere. Viccelődő, közvetlen alakját mindenki kedvelte nem csak a munkahelyén, de azok is, akiknél gépével megjelent. A helyi fotóstársadalom meghatározó alakja volt a ’80-as, ’90-es években.
“Azon kevesek közé tartozott, akik tudják, mit nem tudnak, és sejtik, mennyi mindent kellene megtanulniuk. Tehetsége, tudásvágya segítette abban, hogy a nehezebb utat válassza: a langyos víz békéje helyett a tanulás keserveit.” – írja megemlékezésében Szávay István, Nagy László egykori kollégája.
Nehéz ezzel vitatkozni, hiszen az életben is mindig a nehezebb utat választotta, nem csak a szakmájában…
