A büntetlen előéletű, szakmunkás képesítésű vádlott 2004-től élettársi közösségben élt Miskén S. J.-néval, akivel együtt nevelték közös gyermekük mellett S.-né korábbi házasságából született két kiskorú gyermekét, köztük a sértettet, S. B.-t, aki 1999-ben született.
2010. április 15-én délután a sértett a szobában tanult. A vádlott – kihasználva a családtagok távollétét – leült a kislány mellé, majd a sértett hangos tiltakozása ellenére benyúlt a nadrágjába és fogdosni kezdte a kislány nemi szervét. Amikor a vádlott észrevette, hogy élettársa hazatért, abbahagyta cselekményét, de az asszony meglátta mit tett élettársa a kislánnyal, ezért az időközben az ágyról felálló vádlottra rátámadt, és ütlegelni kezdte.
Ezt követően S.-né a vádlottól külön szobába költözött, az életközösséget megszakította, és a vádlott ellen cselekménye miatt feljelentést tett a rendőrségen.
A vádlott a nemi erkölcs elleni cselekményét a vizsgálat során tagadta – áll az első fokon eljáró bíróság ítéletében.
A vádlottat – egyetértve az I. fokon eljáró bírósággal – bűnösnek találta szemérem elleni erőszak bűntettében és ezért őt 5 év fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet indoklásakor elhangzott: bár a vádlott mindvégig tagadta bűnösségét, a sértett és édesanyja egyértelmű vallomása, a szakértő szintén egyértelmű véleménye alapján megállapítható, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt. A táblabíróság úgy látta, hogy az I. fokon kiszabott büntetés arányos az elkövetett cselekménnyel, így annak enyhítésére nem kerülhetett sor.
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.
