A térségben élők nem felejtik el, hogy mi történt a bős-nagymarosi szerződés felmondása után, nem felejtik az emblematikus “papírtigrist”, a zöld mozgalmároknak az ország közvéleményét és a döntéshozókat is félrevezető kijelentéseit arról, hogy a Dunát nem terelik el a szlovákok. Emlékeznek a szivattyús vízpótlás abszurditására, s emlékeznek arra is, hogy a hullámtéri károkat enyhítő fenékküszöb megépítésének engedélyére a Duna elterelése után három évet kellett várni. Emlékeznek és emlékeztetnek, hogy még egyszer húsz éve nincs már a Szigetköznek a túlélésre.
Az a torzó sem engedi feledtetni a történteket, amely Dunakiliti határában áll. A beruházás leállításának pillanatában a tározó és a vízlépcsőrendszer “kulcsaként” emlegetett dunakiliti duzzasztómű üzemkész állapotban volt. Utóbbi feladata lett volna a duzzasztott vízszint előállítása a bősi erőmű részére, emellett pedig biztosította volna a vízutánpótlást a Szigetköz számára. Mindez az államközi szerződés felmondását és a beruházás leállítását követően elmaradt. “Nem gondoltuk volna, hogy hároméves megfeszített munkával ipari műemléket építünk” – jegyezte meg némi keserűséggel a hangjában Mikó István, a félbemaradt dunakiliti beruházás akkori főmérnöke a rendezvényen.
A beruházás felfüggesztése után az akkor még csehszlovák fél megépítette a C variánst, a saját duzzasztóművét Dunacsúnynál, a Duna vizét pedig áttöltötte.
A papírtigris ugrani készül
A C változat munkái 1991 decemberében kezdődtek. Addigra már több jelzés érkezett mértékadó szakértőktől a valós helyzetről és a várható fejlemények veszélyeiről. Ehhez képest a Duna körös Vargha János, Király Miklós, Hajósy Adrienn és más “zöld mozgalmárok” a szlovák lépéseket és közléseket egyszerű ijesztgetésnek minősítették, és váltig hangoztatták a sajtóban és minden egyéb fórumon, hogy bármilyen tárgyalás a másik féllel a magyar érdekek ellen való – emlékezett Horváth József címzetes államtitkár, akkori köztársaság megbízott.
1992 nyarán Dunakilitin és Rajkán a folyó túloldaláról áthallatszott a munkagépek dübörgése. A papírtigris ugrani készült. Érezve a veszélyt, a térség lakossága megmozdult. Különféle szervezetek megannyi javaslattal bombázták az illetékes tárcák vezetőit. A “zöld próféták” azonban másként látták a helyzetet. Nyomatékosan figyelmeztettek, hogy “nem szabad bedőlni a szlovák trükknek, mivel a szomszédok ezzel csak azt akarják elérni, hogy helyezzük üzembe a duzzasztót” – mutatott rá Horváth József.
1992 októberének utolján megkezdődött a Duna-meder elzárása, és két hét múlva a folyó új útra kényszerült. “Az édesanyám elzárta a televíziót amikor meglátta a mederelzárás képsorait” – idézte fel a drámai történések hatását az egykori köztársasági megbízott.
És bekövetkezett az, amit a szakemberek prognosztizáltak: az áttöltést követően 2000 hektáron a folyóágakból kiszaladt, eltűnt a víz. Látván a bajt, a térség lakói, a települések vezetői a köztársasági megbízott irányításával akcióba léptek, tudták, hogy cselekedniük kell. A vízügyes szakemberekkel összefogva konkrét javaslatot dolgoztak ki a kárenyhítésre. Mindez nem tetszett azoknak a köröknek, amelyek azt állították: “magyar érdek, hogy lássa a világ, miként pusztul el a szigetközi ártéri erdőség, hogyan vergődnek még egy ideig a kiszáradó folyóágak halai” – idézte az egyik korabeli lapot 1993-ból Horváth József.
Keresztgátas megoldás, szivattyús vízpótlás?
A kormány az áttöltés hatásait környezeti katasztrófának minősítette, elrendelte a kárenyhítést és fedezetül 100 millió forintot biztosított. A terv-változatok közül a Győrben készült keresztgátas megoldást – a ma is sokak által szitokszónak tartott fenékküszöb megépítésére – fogadta el a kabinet. Mégis csak két év múlva, 1995-ben épülhetett meg a létesítmény. Befolyásos erők ugyanis minden eszközt megragadtak a terv megvalósításának megakadályozására.
A köztes időben akár lázálomba illő ötletek találtak pártfogókra. A legabszurdabb talán a szivattyús vízpótlás volt parlamenti határozattal, milliárdos költséggel.
Hogy mibe került a keresztgát kivitelezése? Nem érte el a 200 millió forintot, a helyi szakemberek pedig döntően ingyen vagy főállásban egyébként is járó javadalmazásukért dolgoztak.
Eközben a különböző tárcáknak készült, vízlépcsővel és vízpótlással kapcsolatos szakértői munkákra, a térség kutatására szánt összeg milliárdos nagyságrendet tett ki. Ezt állapította meg a Kormányzati Ellenőrző Hivatal ellenőrzése 1994-ben, amelyet a köztársasági megbízott kezdeményezett.
A fenékküszöb és a hozzá kapcsolódó műszaki megoldások beváltak. A mellékágrendszerekben javult a vízminőség, nőtt az árvízi biztonság, a belvizek kártételei pedig csökkentek. Ugyanakkor az Öreg-Duna továbbra is árvízi kockázatot jelent, mivel az alacsony vízállás miatt a növényzet elburjánzott a mederben, így a folyó nem képes levezetni a mértékadó árvizet – hangoztatta Jakus György, a régió vízügyi szervezetének egykori igazgatója.
A vízpótlás eddig a Felső-Szigetközt érintette, az Alsó-Szigetköz továbbra is vízhiányos állapotban van. A szakember szerint az Öreg-Dunán sincs esély a kívánatos vízszint helyreállítására, ha elmaradnak a vízszint emelését célzó műszaki beavatkozások a mederben. Ez a folyamat duzzasztással, fenékküszöbökkel valósítható meg, ezt az eszközt azonban “a politika kihúzza a vizes szakma kezéből” – mondta a korábbi vízügyi vezető.
Kihajóforgalom, szelid turizmus, nemzeti park a helyiek álma
A Duna és a mellékág-rendszerek kapcsolatának rendezését a főmederben három fenékküszöbbel oldaná meg a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület. Ez a működő rendszer továbbfejlesztése lenne. A fenékküszöb a medrek minden irányú átjárhatóságát lehetővé teszi, nem akadályozná sem a kishajó forgalmat, sem az élőlények szabad vándorlását – érvelt a javaslat mellett Pannonhalmi Miklós, egyesületi tag.
Egyben visszautasította a Duna Charta állítását, amely azzal támadja a javaslatot, hogy az el akarja zárni a főmedret. Szó sincs erről, a kezdeményezés éppen átjárhatóvá akarja tenni a medreket, és a part mentén a hagyományos legeltető gazdálkodást is segítené – szögezte le a szakember, hozzátéve, hogy a helyi lakosok véleménye szerint ez a változat legkevésbé bolygatja a környezetet.
Mit akarnak a szigetköziek, miként élnének a táj nyújtotta adottságokkal? Dunakiliti kishajóforgalmat indítana a duzzasztómű zsilipje segítségével. Csakhogy ez egyelőre lehetetlen, parlamenti határozatok korlátozzák ugyanis a dunakiliti duzzasztóműben megépült létesítmények használatát. Ezért is kérte Szokoli Sándor polgármester a térség országgyűlési képviselőit, hogy kezdeményezzék ezeknek a parlamenti döntéseknek a felülvizsgálatát.
Dunasziget a szelíd turizmusra voksol, amely a motorok zajával nem zavarná az élővilágot. Ezzel nincs egyedül, hiszen a szigetköziek többsége minőségi szelíd turizmussal váltaná fel a tömegturizmust. És nemzeti parkot szeretnének, amely megőrizné az értékeket, turisztikai attrakciót és önfenntartást biztosítana.
Az emlékező eseményre meghívták a fővárosi zöldszervezeteket és a tárca illetékesét. Az egybegyűltek kíváncsiak lettek volna aktuális álláspontjukra Szigetköz ügyében. De senki sem érkezett Budapestről Dunakilitire.
