Székely Zsófia pszichológus szakdolgozatát 2000-ben A gyűrűk ura című regény pszichoanalitikus elemzéséről írta, és ezt ismertette tegnap a Szegedi Pszichológiai Napokon. Az író, J. R. R. Tolkien életét is bemutatta, hogy felfejtse azokat a történeti elemeket, melyek az alkotóra hatottak.
Tolkien például nagyon fiatalon elvesztette mindkét szülőjét, így nem olyan meglepő ezek után, hogy a főszereplő, Frodó is árva lett. Az író gyermekkora nagy részét Birminghamben töltötte, mely egyszerre sűrítette magába a természetközeli, patakokkal teli tájképet, és a koszos, poros, városi részeket. Ez a kettőség végig kíséri a művet, hiszen a hobbitok békés megyéjében Középföldén kezdődik a történet és utána ebből szakadnak ki, keverednek olyan helyekre, mint a törpök lélektelen Mória bányája, vagy a Végzet-hegyét tartalmazó Mordor.
Emiatt a regényen folyamatosan érezhető a visszavágyódás a gyerekkort szimbolizáló, idillikus helyre. Oda, ahol a kis John fejében megszülettek az első kitalált nyelvek, városnevek. Az első világháború kitörésekor pedig ehhez figurák is társultak, orkok, tündék.
A Megye
Lassan kifejlődtek a személyiségek, megjelent a mitikus hős alakja is: Aragorné. Annak a személyé, aki kikerülhetetlen feladatot kap. Előtte azonban beavatják, kardhoz jut.
Székely Zsófia felhívta a figyelmet arra, hogy ez szinte minden hősnél megfigyelhető. Kezdve Harry Potter pálcájától Anakin Skywalker fénykardjáig. Közös még bennük, hogy mindannyian krízisen esnek át, mely mindig elbukással vagy egy magasabb szintre lépéssel kecsegtet. A végső feladat pedig általában megtisztítani a világot a gonosztól.
Aragorn és a nélkülözhetetlen kardja
“Tolkiennek gondjai lehettek a nőkkel” – jegyezte meg az előadó, mivel A gyűrűk ura inkább férfiasnak mondható. Alig szerepel benne női alak. Többségük tündeként jelennek meg, akik tökéletesek és elérhetetlenek. Éowyn, az egyedüli „valóságos”, emberi karakter is nagyon férfias. Ennek jó példája, hogy a végső harcban ő is a lovon ül és harcol a rohaniakkal. Másik érdekes figura a Banyapók, aki egy férfiakat lenyelő, gyilkos nő. Az író életrajza semmi csalódást nem mutat, hiszen első szerelmét, Edith Mary Brattet vette feleségül, aki a legszebb tündeként, Lúthienként meg is jelenik a műben. Később egymás mellé is temették őket.
Arwen: csodaszép és a halandók* számára elérhetetlen
Pszichoanalitikus szemmel Székely Zsófia az Ödipusz-komplexust fedezte fel a regényben. Ennek lényege, hogy a gyermek (Frodó) féltékeny apjára (Gandalfra), és szerelmes az édesanyjába (Galadrielbe). Ez akkor mutatkozik meg, mikor a szimbolikus atya, Szürke Gandalf „meghal” és út nyílik ahhoz, hogy Frodó meghódítsa a szimbolikus anya figurát. Később fel is ajánlja neki a gyűrűt, ami a mítoszokban általában a házasság szimbóluma. A felelősségteljes, felnőtt nő viszont ezt visszautasítja. A kísértés alatt mutatkozik meg a női őskép, ami egyaránt magába foglalja a szerénységet, szépséget, de a hatalmas erőt is.
