Nemrég írtam a Szeged24-en cikket „mindenki Natasájáról”, melyben nyugtatva magam és az egyre borzolódó kedélyeket azt vallottam: „Ha már minden a pénzről szól ebben a világban – megvonhatunk egy olyan mérleget is, miszerint a számla kiegyenlítve, a pénz az ablakban, senki nem tartozik senkinek.” Vagyis: kéretik nem haragudni Natasára, amiért hazaköltözik, hiszen eddig nekünk gyűjtötte az aranyakat. És kéretik nem sajnálni tőle az érmekért kapott jutalmakat sem, hiszen megdolgozott értük.
Mondanom sem kell: az egész ügy is egyre terebélyesebbé vált azóta. Ahogy arról a Szeged24 legutóbb is beszámolt : a Douchev-Janics házaspár története olyan fordulatot vett, ami jobban hasonlít egy végtelenített brazil szappanoperához, mint egy méltó sporteseményhez. Azzal a különbséggel, hogy míg a szappanoperák az idő elteltével egyre inkább ellaposodnak, a Janics-sztori viszont minden egyes újabb nyilatkozattal kínál keserű izgalmakat.
Kezdjük azzal: sportról, olimpiai aranyakról, edzésről, klubhűségről, ma már szó sem esik. Csak és kizárólag a pénzről, amelyben a Douchev-Janics házaspár olyan, mint egy ügyes pénzügyi befektető cég. Bár ezt a szerb fél épp cáfolja, Natasa nyilatkazatai szerint szerelmetes férjéből hirtelen „visszautasíthatatlan ajánlatot” kapó szuperedző lett, mellyel az olimpikon valójában megtagadja korábbi edzőjét: azt az embert, aki éveken át készítette fel a világversenyekre.
Hogy mennyi igaz a hírekből? Ki tudná ezt megmondani egy olyan nyilatkozatháborúban, amelyben a tegnap elmondottakról kiderül, el sem hangzottak, az elhangzottakról, hogy nem úgy mondták, a kimondott szóról, hogy félreértették.
Egy biztos: a közhangulat mára Natasáék ellen fordult. Szeged polgármestere is jobbnak látta, ha szimpla aláírás helyett – amelyet megtehetne – inkább visszaadja az illetékes önkormányzati bizottságnak újratárgyalásra a kajakosnő bedőlt befektetéséről, a Bárka étteremről szóló adásvételi szerződést, amelynek visszavásárlási szándékával le akarták venni ezt a terhet nyáron, a londoni olimpiára készülő Natasa válláról.
Sejthető, hogy a Bárka– és a kajakpénzháborúban még újabb csaták várhatók. És bármi legyen is a végeredményük az igazi vesztesek ebben a harcban a szurkolók, akik a fejüket fogva azt sem tudják: a vehemens, már rég nem a sportról szóló lapátolásban hol van, mi a cél, és a „hazaszeretet” kormányozza-e Szerbiába Natasa és férje kajakját, vagy a házaspár nem hazát, hanem olyan országot keres, amely a legtöbbet hajlandó fizetni a szolgálataikért.
