A marhák közt is pasik faragnak rá – ezt a tanulságot sikerült leszűrnünk a csípőteleki tehenészetben.
Képzeljenek el egy hatalmas alumíniumpogácsát, rajta hetvenkét nőstény szarvasmarha, mind farral kifelé; az orrunk előtt csüng hetvenkét olyan iszonyatos tőgy, hogy az ember két kézzel igyekszik ellökdösni magától az antropizáló asszociációkat. Ráadásul forog is ez a tejszagú rulett kerék, kilenc perc alatt tesz meg háromszázhatvan fokot: az elején belépdel a kis körcikkbe a jószág, aztán, ha lejárt az ideje, curikkol sebesen. Mindeközben jól megfejődik. Ötven liter fölött kiválónak minősül a teljesítmény, lefele negyvenig derekas, alatta elgondolkodtató. Mindez naponta háromszor.
Tej persze ott van, ahol borjú is – bár városon szokás elfelejteni, de azért legalább itt szögezzük le: a tehéntej az utód táplálására szolgál. Mármint a tehén utódjának táplálására. Eredetileg.
Csányi, Orbán, tehenek – kattintson a képre!
Fotók: Neményi Márton
A modern tehenészetben (ilyenben vagyunk most) persze ez se így van.
Kezdjük az alapoktól. Az itteni csúcstenyésztett Holstein-frízek sosem ismerik meg a szerelmet, egyetlen partnerük az inszeminációs fecskendő, benne alkalmanként decinyi anyag. Kilenc hónap múltán kisborjú a folyamat eredménye. Sajnos csupán pár perc adatik a szülő-gyermek kapcsolat szárba szökkenésére, kibontakozására és lecsengésére, ugyanis gyakorlatilag azonnal elválasztják a kicsit. Akit öt napig visszaengednek szopni, de ez is csak azért jut neki, mert ebben az időszakban föcstejet ád a tőgy, tele állati immunerősítőkkel, így ember nem ihatja. A hatodik naptól tápszer a kaja, tartalma savó és társai.
Damoklész bárdja
Most kell megmagyaráznunk riportunk szexista indítását: a fiúk (bikaborjak) életvonala rövid, másfél-két éves korukig hizlalják őket, aztán a vágóhíd, pöri versus rostélyos algoritmus szerint alakul sorsuk. Egyetlen kicsike egérút kínálkozik, alig félszázaléknyi: a legtökösebbekből tenyészbika lehet, igaz, ez sem hagyományosan értelmezendő, inkább olyan szólistásan, viszont így megúszható a fiatalkori hirtelen halál.
Itt, a farmon évi ezerkétszáz bikaborjú születik, közülük négy-öt a nyerő. Szóval ezért nem jó üzlet marháéknál fiúnak születni.
A csajok kilátásai lényegesen jobbak, bár nekik is folyamatosan a tarjuk meg a marjuk fölött lebeg Damoklész bárdja. Alig múlnak egyesztendősek, amikor, visszakerülve a telepre, megismerkednek a már jelzett inszeminátorral, s ha minden jól megy, kétévesen leborjaznak. Innentől verseny az életük, minimum, mint egy csúcsbrókernek Manhattanben. Több paramétert is teljesíteniük kell, hogy élhessenek: illik évente megvemhesedni, illik iszonyatosan sok tejet adni, és illik nem megbetegedni. Aki hibázik, „leselejtezésre kerül”. A jók hét-nyolc évig húzzák így, ami nem rossz eredmény, hiszen a szarvasmarhai élet végső határa úgy tizenkét-tizenhárom esztendő.
A bentlakók fülében plasztiklap lóg azonosító számmal, bőrük alatt csip pihen, s számítógépre rögzít minden teljesítményparamétert. Név csak a törzskönyvekben szerepel. A gördülékeny ügyintézésnek köszönhetően jó ideje minden borjú az anyja nevét kapja. Így őrzik vérvonalak a hagyományt. Nem tört be a modern, nincs Rambo, Enzim, Winchester, Spice Girls és Beckham, van viszont Fésűs, Arany, Böske, Vilma és Ilona. És Lepény.
Lepénynél még megvolt
Róla, a Lepény-nővérek legnevesebbikéről külön szólnunk kell.
De előbb essünk túl a kötelező feladaton.
Génjeinkben van – a képre kattintva galéria nyílik!
Eddig nem mondtuk, hogy ultramodern tehenészetben vagyunk, annak is az átadási ceremóniáján, nem messze Pécstől, a pusztában, a leggazdagabb magyar, Csányi Sándor Bonafarmjának csípőteleki telepén. Kétezer-ötszáz marhának van itt hely, két darab, egyenként közel négyszáz méter hosszú, harminc méter széles csarnokban él ez a töméntelen állat, brutális, tényleg.
Háromezer-ötszáz millióba került a beruházás, a zöme Csányié, de adott bele Brüsszel és a kormány (mi) is.
Hadd ne kopírozzuk ide a beszédeket, a korábbiakból bárki összemozaikolhatja magának. (Hogy mik azok a korábbiak? Az elmúlt pár hétben együtt hakniztunk Orbánnal, amikor Opel akart lenni Szentgotthárdon, amikor mustármag volt Lakitelken, és akkor is, amikor szívcsakrát közelítve Pilisszentkereszten pálinkázott. Tessék csak kattintani, a kő meg a tej marad.)
Tüske a köröm alatt
Tényleg csak kis ízelítő a szónoklatokból. Orbán nyugtázza, hogy a tulaj parasztfiúból küzdötte föl magát bankárrá, s külön kormányfői piros pont járt azért, hogy Csányit alapszakmájánál jobban érdekli a föld. Csányitól pedig azt emeljük ki, hogy e nagy ünnepen felemlegette Ángyán József nevét.
Ha valaki nem emlékezne: a volt földművelési államtitkár épp a mi lapunknak adott interjújában oligarcházta le Csányit, egyebek mellett azt róva fel, hogy nyugati sertéshús is kerül a szintén Csányi birtokában álló Pick Rt. téliszalámijába.
Mélyre szaladt a tüske a köröm alatt, ugyanis Csányi a mostani megnyitón elmesélte: magától Orbán Viktortól is kapott hideget-meleget az import miatt, egészen addig, míg el nem magyarázta a miniszterelnöknek, hogy hízott koca is kell a nevezett nemespenészes termékbe, abból pedig nincs elég idehaza. „Ezt Orbán Viktor megértette. Ángyán úr viszont nem hajlandó megérteni” – összegzett Csípőteleken a bajszos ember. Csak azt nem tette hozzá, hogy Ángyán is kapiskálja e nem túl bonyolult összefüggést, s azt mondja, ha Csányi többet adna a parasztnak a disznóért, rögtön megérné jószágot nevelni, s nem kéne dán mirelitet darálni a szalámiba.
Na, de hagyjuk a nagykutyákat, térjünk vissza Lepényhez.
Katt a képre!
Lepény az üszők legjobbika volt. Versenyekre vitték, s nemes tartásával, harmonikus mozgásával, feszülő tőgyével sorra triumfálta vetélytársait. „Fedett fekete” színnel büszkélkedett, értsd, több volt benne az ében, mint a hó. Imádta őt gondozója, rendre simogatást is adott az abrak mellé. Csakhogy egy szép napon bejelzett a csiprendszer: Lepény bár egészséges volt és tejelt, számos villámrandi ellenére sem vemhesedett. Más marha esetében ilyenkor automatikusan irány a vágóhíd, de Lepényt megmentette mentora. Többször is. Alapesetben az utolsó ellést követő négyszázötvenedik napig van fogantatási haladék – Lepényben nyolcszázvalahány nap után hatott az inszeminátor.
Tízéves korában, úgy három esztendeje, matuzsálemként „vágták ki”; kortársai közül Lepény halt meg utoljára. Legenda ő itt Csípőteleken. Ha tehették volna a munkások, tán ki is tömik korpuszát, vagy legalább kipreparálják azt az okos, fűrészelt szarvú fejit, csakhogy a szigorú higiéniai szabályok nem hagynak teret ilyes érzelgősségnek. Így jó Lepényből se lett más, mint nővéreiből. Tőkehús, parizer, Prada csizma.
