Hoffmann Rózsa nyáron jelentette be, hogy megalakul a január 1-jétől az iskolák fenntartását végző Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK), amelynek intézményhálózata járási tankerületenként épül ki. Hoffmann Rózsa a tanévnyitó konferencián bemutatta a központ megbízott elnökét, Marekné Pintér Arankát is.
Az intézmény felállításának előrehaladásáról már az új vezető készített a kormány számára beszámolót. A szerkesztőségünk birtokába jutott – Hoffmann Rózsa és Balog Zoltán által is látott – dokumentum azonban túl sok eredményt nem tud felsorakoztatni. A 19 megyei és 179 járási tankerületi igazgató posztjára augusztus 27-től lehetett pályázni, szeptember 30-ig. Öt nappal a határidő előtt három megyében (Borsod, Baranya, Tolna) egyáltalán nem volt jelentkező, a járási szintű vezetői pozíciók egyharmadára szintén nem volt érdeklődés. Azaz szeptember 25-én hiányzott a vezetők egyharmada. A többi helyre is átlag 1,4-szeres volt a túljelentkezés, ha közülük sokan alkalmatlanok, akkor akár a tankerületek felében is gond lehet a vezető kiválasztásával. Anélkül viszont az apparátus kiépítése sem képzelhető el. A vezetőkről szóló döntés határideje november 1.
Hoffmann Rózsa többször is említette, hogy a KIK munkatársait a jelenleg az önkormányzatoknál dolgozó, az oktatási területért felelős apparátusból akarják megnyerni. Ez logikusan hangzik, ám sok helyen nincs szakapparátus, vagy ha van, az nem kizárólag az oktatási, hanem esetleg a szociális, egészségügyi, kulturális ügyeket is intézi, tehát, ha „átigazolnak” a KIK-be, ellátatlan marad a többi terület. Ennél is nagyobb akadálya lehet a „sima íróasztalcserének”, hogy azoknál az önkormányzatoknál, amelyek vállalják az iskolák működtetését, annak intézésére szintén kell ember. Azt már csak félve kérdezzük, hogy mi van, ha az adott munkatárs nem ért egyet az átirányításával. (Vagy kötelező lesz?)
A KIK vezetője szerint tehát egy olyan szervezetnek kellene végeznie több ezer intézmény államosítását, majd fenntartását, amely több hónap alatt saját magát sem volt képes felállítani. A beszámoló szerint ugyanakkor már van a cégnek számlaszáma, sőt a fizetések kifizetése sem gond, hiszen elindult az illetményszámfejtés.
Vállalás és átadás
A KIK által vezényelt állami fenntartás alapvetően szakmai irányítást jelent, amelybe beleértendő a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők fölötti munkáltatói jogok gyakorlása, és a Magyar Államkincstárral közösen a foglalkoztatásukkal kapcsolatos bérfinanszírozás lebonyolítása. A települési önkormányzatok szerepe az iskolák működtetése lehet. Hogy ez pontosan mit is jelent, és az önkormányzatoktól mennyi pénzt von el az állam a fenntartásra, s mennyit hagy működtetésre, az sem a jelentésből, sem más jogszabályból egyelőre nem derül ki.
Ennek hiányában kell döntenie a 3 ezer fős lakosságszám fölötti önkormányzatoknak október 31-ig, hogy vállalják-e az iskoláik működtetését. (Mellesleg ennek hiányában tárgyalja a parlament a jövő évi büdzsét, noha nem kis tételről van szó.)
A jelentés egyébként rögzít egy új szóhasználatot is ezzel kapcsolatban. A 3 ezernél kevesebb lakosú települések a „működtetés vállalásáról”, a nagyobb lélekszámú települések „a működtetés állami feladatkörbe való átadásáról” dönthetnek. Azaz elképzelhető, hogy a kis települések is működtetnek majd iskolát, illetve hogy nagy települések is megszabadulnak a feladattól.
Érdekes bekezdés egy államosításról (amely a működtető önkormányzatoknak maximum gondnoki feladatot hagy) szóló beszámolóban azt olvasni, hogy kiemelt feladata lesz a polgármestereknek a helyi oktatási közszolgálatban. Mint Marekné írja, az „állami felelősségvállalás a helyi közösségekkel, települési önkormányzatokkal közösen képzelhető el a leghatékonyabban, hiszen a település választott vezetője ismeri a lakosok elvárásait, élvezi a szülők bizalmát, ő tudja leginkább kialakítani a nevelés vonzó színterét, s hasznosítani azt egyéb közösségi célokra”. A kiemelt feladatú polgármester dönthet majd – mint ahogy azt a köznevelési törvény vitájában egy kormánypárti településvezető megfogalmazta – az izzócserékről.
A jelentésben semmi nem utal arra, hogy készült volna valamilyen előzetes felmérés, becslés, milyen nagyságrendben döntenek majd a működtetés mellett az önkormányzatok, s ez hány iskolát, pedagógust, gyereket érint, ennek milyen költségvetési folyománya van.
A tanév közepén
Az oktatás államosítása (amit – mint írtuk – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete egyszerűen jéghegyhez hasonlított a minap, ami felé az oktatás hajója száguld) a legnagyobb horderejű változás a hoffmanni reformban. A KIK létrehozása csaknem 3 ezer intézményt, 1,2 millió tanulót és 120 ezer pedagógust érint. Az állami központnak 3-4 MÁV-nyi munkavállalója lesz. A központot a kormány először a közigazgatási minisztérium alá akarta rendelni, később az Emmié lett a feladat. Szakmai berkekben most megint arról beszélnek (ám ezt lapunknak nem erősítette meg senki), hogy mégiscsak elvennék azt az oktatási államtitkárságtól, és az eredeti elképzelések szerint a közigazgatás mellé rendelnék.
Tanulságos, hogy senki nem akar együttműködni az Emmivel e téren, szakemberek nem jelentkeztek tankerületi vezetőnek, az önkormányzatok, úgy tűnik, nem adnák az embereiket.
Egy biztos: három hónap múlva, a tanév kellős közepén élesben indul – a rendszerváltás óta konszenzusosan kialakított, decentralizált struktúra helyett – a központi oktatásirányítás. Élén a KIK, amellyel kapcsolatban ma még az sem látszik, honnan lesznek meg a tankerületi vezetői.
