Kovács Tamás bíró az ítélet kihirdetésekor jelezte: az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője nem fellebbezett, ugyanakkor nem látott okot annak az ügyészi indítványnak a teljesítésére, hogy jelentősen súlyosítsa Szabó Krisztián büntetését.
A tárgyaláson Majoros Gábor, a fellebbviteli főügyészség képviselője azt emelte ki: a fiatal férfi ellen a történtek idején öt büntetőeljárás volt folyamatban, aktív kábítószer-használóként pedig nyilvánvalóan azért akarta megöletni anyját, hogy „kiiktassa” annak haszonélvezeti jogát saját lakásán.
Szavai szerint a megbánás jeleként, de beismerésként is értékelhető, hogy a vádlott nem fellebbezett az első fokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság döntése ellen.
„Ezek után hogy tudja valaki felköszönteni anyák napján az édesanyját?” – tette fel a kérdést az ügyész, akinek a fiatalember védője azt felelte: az anyai szív ilyen súlyos bűncselekményt is megbocsáthat.
Szabó Krisztián a tárgyaláson azt mondta: megbánta tettét, anyjával igyekezett rendezni kapcsolatát, de mivel csak telefonon beszélnek, annyit tud elmondani, hogy „hangjából ítélve” megbocsátott neki.
A Győri Ítélőtábla korábbi tájékoztatása szerint a vádlott 2010 januárjában, zárkatársától azt kérdezte: „Mi lenne, ha megöletném az anyámat?” Ezt követően kézzel leírta, hogy egymillió forintot fizet annak, aki „elteszi láb alól” édesanyját.
Az írásban – amely tartalmazta az édesanyja lakcímét, ismertetőjegyeit és azt is, hogy a vádlott célja a haszonszerzés – az szerepelt, hogy a bűncselekménynek balesetnek kell tűnnie és a halálnak szenvedésmentesnek kell lennie. A bűncselekményre úgy derült fény, hogy a zárkatársnál tartott házkutatás során megtalálták az ominózus feljegyzést.
