Magyarország egy tehetséges nemzet – erősítette meg az FN24-nek a központ igazgatója a közvélekedést. Fuszek Csilla azt is hozzátette gyorsan, hogy nehéz pontos kritériumokkal ezt alátámasztani, hiszen attól függ, mit is tartunk tehetségnek. Volt egy olyan felmérés, ami azt vizsgálta, a világ enciklopédiáiban tehetségként, géniuszként említettek melyik országból származnak. Ebben például – meglepő módon – Ausztria győzött. Az igazgató szerint minden országban megvan az a humán forrás, amit ki lehet, és ki kell aknázni. Hogy ezt mennyire tudja megtenni, az attól függ, mennyire tehetségbarát az adott társadalom. E tekintetben Fuszek Csilla szerint Magyarország nagyon jól áll, mert tehetséggondozásában az állami és a civil feladatvállalás együttesen jelentkezik.
2008-ban a parlament csupán 7 ellenszavazattal fogadta el az állami és civil szféra által is támogatott, 20 évre szóló Nemzeti Tehetség Programot, amely több évszázados hagyományokat szervez rendszerré, és többek között egy országos tehetségtámogató hálózat létrejöttét is segíti. A hazai kezdeményezésű együttműködési-hálózat uniós szinten is figyelmet kapott, ezért kezdeményezte a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, hogy a Nemzeti Tehetség Program 30 millió forintos támogatásával idén júliusban elkezdhesse működését a Budapesti Európai Tehetségközpont.
Óriási ígéret
„A központ egy óriási ígéret” – mondja az évtizedek óta tehetséggondozással foglalkozó Csermely Péter hálózatkutató, akit épp a napokban választottak meg az Európai Tehetségtanács elnökének. „Ígéret olyan szempontból, hogy hírét vihetjük Magyarország e területen kivívott jó hírének, és erősíthessük vezető szerepét.” A szakember szerint reális az a cél, hogy 2020-ra az ország a tehetséggondozásban világelső legyen.
Elég nehéz persze meghatározni, hogy mitől jó egy tehetséggondozó rendszer. Csermely Péter szerint az egyik ilyen paraméter az, hogy egy adott korosztály hány százaléka vesz részt ezzel kapcsolatos programokban. Általában 1-2 százalék körül van ez az érték, nálunk már most 2-3, de azt szeretnék elérni, hogy 2020-ra tíz százalékra nőjön ez az arány. A másik paraméter az, hogy milyen sokszínű lehetőségek állnak rendelkezésre egy-egy tehetséges fiatal számára. Az sem mindegy, hogy mennyire rendeződnek működő hálózatokba e programok, illetve hogyan hasznosul a tehetség. Ezekben a szakember szerint szintén jól állunk.
Az egységesítés a jó tanárt nem érinti
A tehetséggondozás egyik legfőbb (de nem az egyetlen) terepe az oktatás. A szakállamtitkárság többször leszögezte, hogy fontosnak tartja a tehetséggondozást, sőt a köznevelési és a felsőoktatási törvény kifejezetten megerősíti azt. Másrészt az egységesítés számos szakember szerint éppen a deklarált cél ellen hat, ugyanis a tehetséges gyerekek ugyanúgy egyéni bánásmódot igényelnek, mint például a tanulási nehézségekkel küzdők. Ilyen differenciálásra azonban nem nagyon ad teret az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”- elv.
Csermely Péter azonban nem aggódik emiatt. Mint mondta, az oktatás olyan sok szálon fut, annyira plasztikus képződmény, hogy sok folyamat megfér egymás mellett. „Az a tanáregyéniség, aki rájött, hogy csak különböző módszerekkel lehet a különböző embereket megszólítani, az akármilyen módon központosított rendszerben is megtartja ezt a szemléletét, tudását. Sőt, ha elér egy kritikus tömeget a magyar pedagógustársadalomban ez a felismerés (nem vagyunk messze ettől: 14 ezer tanár vett részt a tehetséggondozó-továbbképzéseken), akkor egy idő után ez a fajta gondolkodás általánossá válik. Mint mondja, ezt segíti az, hogy a tehetséggondozás fontosságában a pedagógusok tömegei és az oktatásirányítók egyetértenek. Csermely Péter utalt arra, hogy épp Hoffmann Rózsa vetette fel az uniós elnökségünk idején szervezett konferencián a magyar tehetséggondozó szerep európai kiterjesztését, ezt az Európai Parlament magyar képviselői is támogatják.
A Szárny és Teher oktatási fejezetének kidolgozójaként is ismert szakember szerint egyébként az oktatás rendszerszerűsége és szervezettsége segíti a tehetségek kibontakozását, mert így nagyobb eséllyel kerülhet egy fiatal a neki megfelelő programok közelébe. „Ha minden iskola a saját feje után megy, az jó a kreativitásnak, de az oktatás, mint rendszer széteshet. Valahol a kettő között van az optimum. Fontos, ha a rendszert „gatyába rázzák”, de fontos az is, hogy az egyéni kezdeményezések megmaradhassanak. Remélem, hogy hosszabb távon ebben megtaláljuk az optimumot.”
Nem csak közoktatási feladat
Fuszek Csilla szerint is jó lenne, ha az iskolában külön is lehetne foglalkozni a tehetségekkel, akár egy tanórán belül. De – mint aláhúzta – a tehetséggondozás nem csak a közoktatás, hanem az egész ország feladata. Például van számos, iskolán kívüli, délutáni program, ami ide sorolható. Egy amerikai felmérés szerint mellesleg az igazi tehetséggondozás az iskolán kívüli programokban zajlik.
A tehetséggondozási hálózattal ellentétben a magyar közoktatás tehetséggondozási gyakorlata egy szempontból kifejezetten aggaszó képet mutat. Mint Nahalka István oktatáskutató felhívta a figyelmet, a nemzetközi tanulmányi teljesítményvizsgálatok azt mutatják, hogy ha például természettudományokban a legjobban teljesítő magyar 15 éveseket összevetjük a többi ország legjobbjaival, akkor igencsak a sereghajtók közé kerülünk. Azaz az elitiskolák teljesítménye kifejezetten rossznak mondható. A PISA 2009 vizsgálat szerint a legjobb 5 százalékot elérő magyar diákok a 25. helyezettek lettek, míg a legrosszabbak a 11. helyezettek. A PISA által mért tanulói teljesítmények persze csak a szövegértési, matematikai és természettudományos eszköztudást vizsgálják, és esetleg az ebben megmutatkozó tehetséget. Ez természetesen koránt sem fedi le az összes tehetségterületet, a közoktatásunkról azonban éles képet mutat. Mint ahogy az is árnyalja a hoffmanni politika tehetséggondozási prioritásait, hogy ellehetetlenít hátrányos helyzetű térségekben működő, kifejezetten tehetséggondozásra szakosodott művészeti iskolákat.
Akiről szó van
Az Európai Tehetségközpont elindulását beharangozó sajtótájékoztatón részt vett egy bonyhádi diák is, aki évekkel ezelőtt kapcsolódott tanárai ajánlására a tehetséggondozó hálózathoz. A fizika-kémia iránt érdeklődő Vámi Tamás Álmos már középiskolás korában részecskefizikai, anyagszerkezeti kutatásokba kapcsolódott be. Mint lapunknak elárulta, az egyik ilyen kutatási területe egy újfajta információtárolási technika kidolgozására irányult. A mai mágneses elven működő információtárolásnak ugyanis vannak bizonyos méretbeli korlátai – magyarázta – azaz nem lehet a végtelenségig csökkenteni az adathordozók méreteit, mert egy idő után már nem mágnesezhetők. Ezért egy újfajta technológiát próbáltak és próbálnak kifejleszteni. Az eljárás még gyerekcipőben van, de egy idő után akár forradalmasíthatja az informatikaipart. Egy másik nemzetközi projektben pedig olyan anyagot vizsgáltak, amely bizonyos esetekben szigetelő, más esetekben vezetőként viselkedik.
Talán a ma már egyetemista fiatalember bizonyítja legjobban, milyen fontos érték megtalálni, és fejleszteni a – zenében, sportban, festésben, humán területen vagy éppen a részecskefizikában – tehetséges diákokat. Ebben, úgy tűnik, jó úton járunk. Még az iskolarendszer hatása ellenében is.
