Aznap senki nem gondolta a házban, hogy bármi is történhet az egykori Tőzsdepalotában. Kollégáimmal Az Este című műsort készítettük. A menet az volt, hogy mi, riporterek 8-9 körül végeztünk. Ezután két választás volt: vagy hazamegy az ember, vagy együtt megnézzük bentről az adást, és megbeszéljük, milyen volt. Az Este akkori stábja, akik közül ma már senki nem dolgozik a Magyar Televízióban, igazi csapatként működött. Egy másik riporterrel bent maradtunk.
Ahogyan kezdődött
Mivel egész nap dolgoztunk, csak az jutott el hozzánk, hogy a Kossuth téren továbbra is tüntetnek. Egy barátunk telefonált, hogy a tömeg átjött a Szabadság térre, és be akarnak menni a házba. Először azt hittük, hogy viccel. Amikor lerohantunk az aulába, akkor láttuk, hogy valóban nagy a sürgés-forgás. Még simán ki lehetett nézni az ajtón, de a biztonságiak már nem engedtek se ki, se be. Én felrohantam a tetőre, hátha onnan meg lehet becsülni, hányan is vannak lent. A kemény mag ekkor már hangosan szidta azt a néhány rendőrt, akik valami sorfalszerűségbe próbáltak összeállni a bejárat előtt. Ment a „Gyurcsány takarodj!” meg – ami igazán meglepett – a „Meneküljetek!”
| Az ostrom adatai |
| – Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéből elsőként a Kossuth Rádió közölt részleteket a székházostrom előtti délután.
– A Kossuth téren kialakult spontán tüntetésről vonultak át a tüntetők a székház elé, miután Toroczkai László visszament a székháztól azzal, hogy követeléseiket nem hajlandóak beolvasni a tévében . – Körülbelül 40 ember ellen indult eljárás, többségüket felmentették, sokan kaptak pénzbüntetést vagy felfüggesztett börtönt, letöltendő büntetést alig néhányan. – Az okozott kár körübelül 232 millió forint volt. |
Olyan 11 körül éreztem először, hogy nagy a baj. Akkorra már telefonok, sms-ek tucatját kaptam kintről, hogy meneküljek azonnal, mert olyan a hangulat. Nem volt hová. A székházban cikázó rendőrök addigra minden kijáratot lezártak. Elöl a tüntetők, hátul a rács. Azt mondták, nem tanácsos kimenni. Szomorú volt a monitorokon nézni, ahogy az aznapi Az Este minden, autóval érkező stábtagjának lángol a kocsija. Volt egy pillanat, amikor egymás mellett állt Baló György, Kardos Ernő főszerkesztő, Orosz Györgyi szerkesztő, és egymás kocsijára mutogattak a monitoron. Majd egy pillanatra meglátták M. Kiss Csaba lángoló autóját is. Az MTV-s szolgálati Skodák addigra porig égtek.
A menekülés
Emlékeim szerint negyed 2-kor jött a hír, hogy nem bírja tovább a bejárat, és jönnek a tüntetők. Lerohantam az aulába, és az első bemászó embereket még elcsíptem. Bejöttek és tanácstalanul nézelődni kezdtek, mintha eddig tartott volna a lendület. Mintha az eszükbe sem jutott volna, hogy mi van akkor, ha sikeres az ostrom és bejutnak.
Ekkor minden, a házban lévő embert összetrombitáltak, és megkezdődött a menekülés. Egy általában nem használt hátsó kapun menekítettek ki minket. Mindenki félt. A csapat java azonnal hazament. Persze volt olyan is, akinek a lángoló autójában maradt az egyetlen lakáskulcsa. Őt kollégák fogadták be aznap estére.
Hajnal
Én visszamentem a térre. Megpróbáltam felmérni a károkat. A látvány elég ijesztő volt. Ahogy bementem a házba, mindenhol tüntetők. Az egyik büfében egy fickó beugrott a pult mögé, kinyitotta a pénztárgépet és kiszolgált. Majd egyszer csak kivett minden pénzt és távozott. Az aulában mindenki fényképezkedett. Közben a folyosókon füst és könnygázszag. Egy gyártásvezető kollégával próbáltuk visszaszerezni az emberektől a „szuveníreket”, ugyanis szinte minden földszinti ajtót berúgtak, és amit az irodákban találtak, azt vitték. Kazettákat, tekercs filmeket, de volt olyan is, aki táblákat csavarozott le az ajtókról.
Hajnalra a rendőrök lassan mindenkit kitessékeltek a házból. Én reggel fél hatkor álltam az aula tetején, és azt néztem, ahogyan két reggeles „öreg” operatőr zokog a korlátnál. 40 éve dolgoztak itt. Még nem láttak ilyet.
Kívülről
Még mindig nagy tömeg volt, könnygázszag és füst terjengett a levegőben. A Szabadság téri emlékműről éppen feszegették le a vörös (illetve aranyozott) csillagot. Az emberek mosolyogva fényképezkedtek mások kiégett autói előtt, aki tudott, gyűjtött valami szuvenírt, akár a beragadt vízágyús rendőrkocsiról, akár a székházból. Jelentős bejövő-kimenő forgalom volt az épület főbejáratánál. Emlékszem, hogy a tévében még nagy darab és/vagy kopasz kétajtós szekrényeket láttunk a lépcsőn a rendőröket rohamozni, míg a tévészékház látogatóit ekkor már túlnyomórészt metálbandás pólókban virító, hétköznapi tizenévesek adták.
Rendőrök is voltak, azt hiszem, ekkor próbálták meg kiterelni az embereket, ezért is nem mentünk be, pedig kíváncsiak lettünk volna a benti állapotokra. Egy ideig kóvályogtunk a téren, teljesen szürreális élmény volt, az emberek mosolyogtak, miközben autók égtek és sebesült rendőröket láttak el a mentők.
