Belföld

Szijjártó: Passzolt rám Orbán zakója

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2012. 09. 17. 11:44

Kétrészes nagyinterjút közlünk Szijjártó Péter külkapcsolatokért felelős államtitkárral és futsalistával. A holnapi, második etapban tocsogunk a bulvárban, de a mai fejezetben még csupán trambulinnak használjuk Joshi Bharatot, amúgy szülünk, ruhát cserélünk, safarovozunk, világbankozunk, tomasóméliázunk, hughgrantezünk, s arról is szó esik, miért hintáztatja a Fidesz a forintot.

Mit gondol arról a sajátos álláspontról, hogy a nő „szüljön két, három vagy négy gyereket”, és ha „eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően megvalósíthatja magát”?

Szerintem egyetlen hölgy sem szorul rá egy politikus életvezetési tanácsaira.

Múlt hétfő éjjel úgy tetszett, a fideszes Varga István frakcióálláspontot fogalmaz meg az Országgyűlésben az imént idézettekkel. Aztán harmadnap csak elhatárolódtak tőle. Miért? Rájöttek, hogy hülyeséget hordott össze Varga?

Hadd ne minősítsem. Én immár tizenhét hónapja, Peti fiam születése óta tudom, hogy a gyerek jelenti a legnagyobb boldogságot. És ha egyetlen gyerek ekkora örömet okoz, akkor kettő, három vagy négy bizonyára legalább kétszer, háromszor, négyszer ekkorát. Szilvivel mi is szeretnénk még kistestvért Petinek.

szijjártó péter (szijjártó péter)
Fotók: Kummer János

Ugye ön azért kicsit emancipációpártibb, mint Varga?

Én nem az emancipációhoz képest határozom meg magam! Viszont mindenkinek mesélem, mi mindent kaphat a gyerekétől.

Ha a Joshi Bharatba készülne ez az interjú, gombolyíthatnánk tovább a családi szálat, de…

Tudta, hogy szerepeltem Joshi műsorában?

Igen, visszanéztem a minap. Be kell valljam, eltakartam a szemem, ujjközül lestem a párbeszédet.

Miért?

Borzongató puncsolást vitt ott véghez Bharat kolléga. Én inkább a példaképéről kérdezem. Ön attól a perctől, hogy egy előadáson bencés diákként megismerte Orbán Viktort, mellette szeretett volna dolgozni. Az álom megvalósult, sőt további meseszerű elemekkel bővült. Olvasom, egy este a kormányfő zakójában indult haza.

Véletlenül. Összekevertem az övét az enyémmel.

Passzol önre Orbán zakója?

Passzolt.

Nem tűnt fel, hogy vállban lóg, ujjban rövid, más a színe, az anyaga, a szaga?

Egyforma színű zakóban voltunk aznap, és egy megbeszélés után azt vettem le a fogasról, majd gyorsan beültem az autómba, és átgurultam a képviselői irodaházhoz. A konditerembe igyekeztem, edzés után jöttem rá a tévedésre, ekkor gyorsan visszacseréltük. Otthon viszont szorultam, mert a feleségem kiszúrta, hogy nincs meg a jegygyűrűm. Azt ugyanis a miniszterelnök zakójának zsebébe tettem az edzés előtt.

Hugh Grant filmet forgatna ebből a sztoriból.

Na, azt megnézném. Egyébként, ami az előző kérdést illeti, sokat mondták rám, hogy Orbán embere, Orbán árnyéka, Orbán nem tudom én, mije vagyok, azt hitték, sértegetnek, miközben én büszkén hallgattam a minősítéseket.

Sűrűn beszélnek egymással?

Persze. Korábban naponta akár ötször-hatszor is, jobbára operatív dolgokról. Június óta viszont, hogy külpolitikával és külgazdasággal foglalkozom, mélyebb, stratégiai témák kerülnek terítékre. Hol személyesen, hol telefonon.

A baltás gyilkos átadásáról személyesen vagy telefonon döntöttek? Az Economist szerint önök ketten mondták ki a végső szót.

Ennél azért bonyolultabb a történet. Bakuban jártunk nyár elején, ahol Aliyev elnök úr felvetette, hogy ül nálunk egy azeri elítélt, és szívesen vennék, ha hazakerülhetne. Mire Orbán Viktor egyből jelezte, hogy az ilyen ügyek nem szimpátia alapján, hanem egy világos kotta, egy nemzetközi jogszabály, a nyolcvanhármas strasbourgi egyezmény alapján zajlanak. Az azeriek hamarosan küldtek is egy beadványt, csatoltak hozzá egy levelet az ottani igazságügyi minisztériumtól, ebben az áll, hogy Safarov bűncselekménye az ő jogrendjük szerint is életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető, valamint jelezték, átadás esetén ők is fenntartanák a büntetését.

Ki döntött?

Összkormányzati koordináció folyt. A külügy felhívta a figyelmet az esetleges diplomáciai következményekre, az igazságügyi minisztérium pedig vázolta a jogi megoldást.

Az Origo úgy tudja, hogy Orbán az utóbbi két évben többször is napirendre vette Safarov elengedését, de néhány kormánytag rendre lebeszélte az akcióról, mígnem a miniszterelnök most elszánta magát, és utasította Navracsics Tibort az engedély aláírására.

Tévedés. Ezzel az üggyel korábban sem Orbán Viktor, sem én nem foglalkoztunk.

Az azeriek állítólag a szocialista kormányok idején is próbálkoztak Safarov kimentésével, de lepattantak Gyurcsányékról. Önökről meg nem pattantak le. Mi változott?

Megkérdeztem Répássy államtitkár urat a KIM-ben, és ő azt mondta, nem talált korábbi döntésre utaló dokumentumot ez ügyben a tárcánál. Vagyis, ha volt is próbálkozás, a hivatalos papírmunkáig már nem jutott el.

Ön a magyar-azeri kormányközi gazdasági vegyesbizottság magyar oldali elnökeként nyilván képben van az azeri-örmény konfliktust illetően. Nem sejtette, hogy amint hazaér Safarov, Aliyev szabadon engedi őt? Nem sejtette, mekkora botrány kerekedik az átadásból? Vagy az nem szempont?

Elvi, nem pedig eseti alapon közelítünk a kérdéshez. Az elmúlt két évben hetven elítéltet adtunk ki a nemzetközi jogszabály alapján, köztük három gyilkost: egy románt, egy ukránt és most ezt az azerit. Nem szelektálunk. Nemzetközi jogi szempontból miben különbözik egy itt ölő román egy itt ölő azeritől?

szijjártó péter (szijjártó péter, )
“A válság amúgy is átalakította a külpolitikai kommunikációt

Orbán azt állítja, ha lenne még egy azeri baltásunk, a minapi blamázs után megfontolná az átadását.

Mi mindig mindent kellő alapossággal megfontolunk. De miért is akarnánk döntőbírák lenni az azeriek és az örmények között?

Miért válnánk döntőbírává attól, hogy nem adjuk ki a gyilkost, aki nálunk ölt, és még húsz évet rács mögött kellene töltenie, ha egyszer tudni, hogy odahaza konfettieső várja? Pláne miért adnánk ki, ha tisztában vagyunk vele, hogy ezzel megalázunk egy másik nemzetet, amely aztán „kénytelen” megszakítani velünk a diplomáciai kapcsolatot?

Hivatalos papír biztosított bennünket arról, hogy Safarov odahaza leüli a maradék ítéletét.

Alapos ok volt kételkedni az ígéretben.

Pénteken történt az átadás, vasárnapra behívattuk az azeri nagykövetet, és jeleztük neki, hogy elfogadhatatlannak tartjuk az eljárásukat. Ezzel kifejeztük a világ felé, morálisan hogyan vélekedünk az azeri lépésről. Ügy a részünkről lezárva.

Kaptak külföldi kormányzati telefonokat?

Én csak nyilatkozatot hallottam az amerikai külügyminisztérium helyettes szóvivőjétől, aki közölte, hogy Obama elnököt nyugtalanítja a kérdés..A budapesti nagykövetük járt nálam és közölte velem az amerikai álláspontot ebben az ügyben. Én pedig közöltem vele a miénket.

Hogy áll úgy általában a nemzetközi presztízsünk? Lényegesen kevesebb miniszterelnöki találkozónk van, mint bármelyik korábbi kormány idején.

Sokáig a miniszterelnök szóvívőjeként, az utóbbi időben pedig önállóan, külügyi államtitkárként is jelen lehettem az összes  magas szintű tárgyaláson, ezért nyugodtan állíthatom, nincs olyan európai kormányfő, akivel ne találkoztunk volna, jártunk szinte az összes fővárosban. Hová kéne még mennünk?

A korábbi kormányfőink rendszeres időközönként tiszteletüket tették Európa urainál.

A mostani miniszterelnök viszont sosem utazik pusztán azért, hogy utazzon. Túl drága ahhoz az idő és túl sok ahhoz a munka, hogy negyedévente, csak mert állítólag valaki szerint úgy illik, röpüljön egy tiszteletkört. A válság átalakította a külpolitikai kommunikációt: a vezetők többet és aktívabban egyeztetnek, de ezt főleg közös nagy tanácskozásokon és telefonon teszik.

Ön az utóbbi időben két kört is röpült az elnökválasztásra készülő Amerikában. Hogyan kezelték? „Gyere, öcsi, nézd, miként kampányolnak a profik!”

Ilyenről természetesen szó sem volt.  Az első alkalommal az ottani külügy Magyarországgal foglalkozó helyettes államtitkárainál jártam.

Mondjuk ki, kérem, azt a nevet, csak hogy mindenkiben rögzülhessen.

Thomas O. Melia volt az egyikük, ha rá gondol.

Szóba került vele Deutsch Tamásnak a twitteres „ki a faszom az a Thomas Melia?” bejegyzése?

Áh!

Úriember. Vagy fogalma sincs, ki a túró az a Deutsch Tamás.

Ezt én nem tudom eldönteni. A Meliával való találkozáson számomra az volt a legnagyobb flash, hogy előhúzta a Fidesz 1990-es önkormányzati kampányának plakátját, tudja, amin a „Hej, ha…” volt a szlogen. Az összes fontos fideszes vezető aláírása szerepelt a lapon, a jelenlegi köztársasági elnöktől a házelnökön át a miniszterelnökig. Még Deutsch Tamásé is! Szóba került köztünk az antiszemitizmus elleni küzdelem.

szijjártó péter (szijjártó péter, )
“A vártnak megfelelően, kaptam hideget-meleget”

Melia ugye ebben az ügyben megnyilvánulva váltotta ki Deutsch nemtetszését.

Igen, és én most kifejtettem neki, hogy Magyarország a Btk.-ba foglalta a holokauszttagadást. Melia úr ezt rossz lépésnek tartotta, mondván, attól, hogy valaki gondol valamit valamiről, még nem helyes börtönbe zárni. Utóbb szintén a szólásszabadságra hivatkozva elzárkózott attól, hogy segítsen letiltatni az amerikai szerverről üzemelő kurucinfót. Erre a viselkedésre nem találok kellő súlyú jelzőt… Mint ahogyan az is rendkívüli módon meglepett, vagy mondjuk inkább, sokkolt, hogy az Egyesült Államokban például büntetlenül lehet náci egyenruhát árulni. Mindezek fényében főleg méltatlannak gondolom, hogy azzal kritizálnak minket, hogy nem lépünk fel kellő eréllyel az antiszemitizmussal szemben.

Szó esett önök között a magyar kormány „szabadságharcáról”? A bank- és a multiadóról? A demokratikus ellensúlyok felszámolása terén végzett kormányzati munkáról: a médiatörvényről, a bírák nyugdíjba zavarásáról és az Alkotmánybíróság elfoglalásáról? Az Állami Számvevőszék élére emelt volt fideszes parlamenti képviselőről, a kilenc évre kinevezett káderekről? És a „gazdasági térfoglalásról”?

A hivatalos találkozókon, a vártnak megfelelően, kaptam hideget-meleget. Azt mondták, aggódnak. Én meg azt, hogy nincs rá okuk.

Szőnyegszélre állították?

Durva lett volna. De ha akartak volna se hagyom. Mégiscsak egy szuverén ország államtitkáraként érkeztem.

Mikre kérdeztek rá?

Azokra, amiket ön is sorolt. Két éve ez az étlap. A legjelentősebb think tankek vezetőivel való beszélgetés viszont igazi aha-élménnyel szolgált számomra. Többórás vacsorát költhettem el négy kiváló szakemberrel, volt időm minden kérdésben kifejtenem az  álláspontunkat. Sajnos oda lyukadtunk ki: nem ismerik annyira a jogszabályainkat, hogy egy bizonyos mélységen túl konkrétumokról vitázzanak velem, de nekik úgy általában nem tetszik az, ami Magyarországon zajlik… Ez az a pont, ahonnan nehéz érdemben tovább folytatni a beszélgetést.

A konkrét kérdésekre mit válaszolt?

Például a bírókról elmondtam, hogy nyugdíjazásuk során az általános korhatárhoz igazodunk. A médiahatóságról pedig elárultam, hogy előző formájában nem működött. Jeleztem, hogy az ÁSZ alelnöki székébe egy volt szocialista polgármestert, parlamenti képviselőt jelöltünk, a Költségvetési Tanács élére pedig egy közismerten nem a mi politikai családunkból induló személyt.

Hanem egy szakembert.

Nem vitatom. Sőt azt is közöltem, hogy az általunk jelölt alkotmánybírók egyike is egy volt szocialista képviselő.

szijjártó péter (szijjártó péter, )
“Ezen az abszurd állításon már annak idején is jót röhögtem

Aki rég szakított egykori sajátjaival.

Az más kérdés. Elmondtam mindent úgy, ahogy gondolom. Aztán továbbléptünk, mert ugye egy szint után már nem tudtak vitába szállni. Amihez annyit fűzök hozzá: ha nem ismerik az alapokat, talán a kritika élességén is illene változtatni. Nem tudom honnan tájékozódnak. Azzal viszont üdítő érzés volt szembesülni, hogy a gazdasági életben kiváló a megítélésünk. Üzletemberektől azt hallottam, hogy Magyarország vonzó beruházási célpont lett az arányos, egykulcsos, tizenhat százalékos személyi jövedelemadó, a tízszázalékos társasági adó, a bürokrácia visszaszorítása meg sok minden más miatt. Tárgyalópartnereim közül kettő tettekkel is igazolja nagyrabecsülését, még az ősz folyamán örömteli fejleményeket lesz módunk bejelenteni, de konkrétumot egyelőre nem árulhatok el. A második utamon republikánus külügyes kongresszusi képviselőkkel tárgyaltam, ők is nagyra értékelik az Orbán-kormány munkáját, az új alaptörvényről kifejezetten pozitívan nyilatkoztak. Ígérik, ha győznek, az eddiginél komolyabb szerep jut Közép-Európának az amerikai külpolitikában. Találkoztam a külügyi kérdésekben aktív kubai származású republikánusokkal. Ők kifejtették nekem, hogy Orbán Viktort a demokrácia iránt elkötelezett szabadságharcosnak tartják, és felkérték a magyar miniszterelnököt, hogy a decemberi nagy kongresszusukon, Miamiban legyen ő a főszónok. Ott leszünk.

Az azeri baltás átadása mellett még egy „kommunikációs hiba” terhelte a napokban a kabinet munkáját. Mire volt jó, hogy a kormánylap, majd maga a miniszterelnök meglengetett egy terjedelmes, az IMF-nek tulajdonított listát, mondván, „ezen az áron így nem megy”, majd másnap azzal áll elő Orbán, hogy valószínűleg mégis lesz megállapodás?

Nincs ebben semmi ellentmondás.

Minek farkast kiáltani?

Mert világos, hogy az EU-IMF-delegáció jelenleg másként látja a magyar gazdaság előtt álló szükséges lépéseket, mint mi.

Orbán első bejelentésére megreccsent a forint. Aztán amikor visszakozott a miniszterelnök, korrigált az árfolyam. Nem ez az első ilyen eset: 2010 júniusában Kósa Lajos jelentette ki, „úgy tűnik az átadás-átvétel alapján, hogy a közvetlen államcsőd elkerülése a cél jelenleg, szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük”, másnap pedig ön mondta, hogy „nem túlzás a magyar államcsőd veszélyéről beszélni”. Menten pánik tört ki. Sokakban az is felvetődött: önök direkt hintáztatták meg a forintot, hogy az előre informált „haverok” shortolásokon nagyot kaszáljanak.

Ezen az abszurd állításon már annak idején is jót röhögtem. Ki mint él, úgy ítél. Mindenki magából indul ki. Én biztos nem csináltam ilyet, viszont azokról, akik ezzel vádolnak, mindent el tudok képzelni.

Két éve csúnyán megégették magukat, Orbán most mégis eleresztett egy hasonló megjegyzést. Miért? Tényleg nem short?

Ugyan! A miniszterelnök igazat mondott. Tudtommal, az IMF és az EU sem kifogásolta a szavait.

A komplett, úgymond általuk összeállított lista létét viszont cáfolták.

Dehát az egyik EU-s bizottság tárgyalt is már róla.

Nincs változtathatatlan lista. Volt viszont forintreccs.

Spekulánsok mindig vannak. És jónéhány médium valamiért nem a teljes nyilatkozatot ismertette.

Szó szerint idézték Orbánt a Facebookról: „A lista hosszú, a sajtóban olvasható: a nyugdíjak csökkentésétől kezdve a bürokrácia leépítésén át a bankadó megszüntetésén keresztül a bankoknak juttatandó pénzösszegig minden szerepel benne, ami nem érdeke Magyarországnak. Ezért a frakció arra az álláspontra helyezkedett – én személyesen is ezzel a véleménnyel értek egyet -, hogy ezen az áron így nem.” Tök világos beszéd.

De Orbán elmondta azt is, hogy kidolgozzuk a mi alternatív javaslatunkat. Teljesen rendben van ez így.

Hát ezt nem sikerült megoldanunk.

Szerintem de.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.