Az LMP képviselői és aktivistái tavaly december 23-án az Országház parkolójának kijáratai előtt leláncolták magukat, és míg a rendőrök el nem vitték őket, akadályozták az autóforgalmat. A képviselők és szimpatizánsaik – akikhez további ellenzéki politikusok is csatlakoztak – így kívántak tiltakozni az ellen, hogy a kormánypártok a törvényhozási hajszával tovább rombolják a demokráciát és a jogállamot. A tiltakozók ellen személyi szabadság megsértése miatt indult büntetőeljárás.
Ők azonban azt állítják, hogy tettük a véleménynyilvánítás keretei között maradt, és mivel a Parlament gyalogos megközelítésében és elhagyásában senkit nem akadályoztak, bűncselekményt nem követtek el. Jogerős bírósági döntés azonban ügyükben már biztosan nem születik, mivel az Országgyűlés eljárási kegyelmet gyakorolt a tiltakozókkal szemben. Az érintettek már akkor jelezték, hogy nem kérnek a kegyelemből, és a szavazástól távolmaradtak.
A képviselőknek és aktivistáknak nemcsak a közkegyelem tényével, hanem az arról szóló törvény szövegével is súlyos fenntartásaik vannak: az összesen öt bekezdésből álló törvény három helyen is azt állítja, hogy a tiltakozók bűncselekményt követtek el.
A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért az LMP-sek képviseletében ezeket a törvényhelyeket kéri megsemmisíteni az Alkotmánybíróságtól. A tüntetők szerint a közkegyelmi törvény megfogalmazása két ponton is sérti alkotmányos jogaikat: egyrészt a jó hírnévhez fűződő jogukat, másrészt az ártatlanság vélelmét. Az alkotmányjogi panasz a tiltakozók jó hírnévhez fűződő jogával kapcsolatban úgy érvel, hogy egy személynek a társadalmi megítélését nyilvánvalóan rontja, ha azt állítják róla, hogy bűncselekményt követett el. Márpedig a törvényszöveg ez esetben „anélkül tekinti ténynek, hogy a közkegyelemben részesített indítványozók bűncselekményt követtek el, hogy ez valamely büntetőeljárásban jogerősen megállapítást nyert volna”.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ártatlanság vélelmét kiterjesztette a közhatalmi szerveknek és szereplőknek arra a kötelezettségére is, hogy jogerős büntető ítélet hiányában senkit ne nyilvánítsanak felelősnek valamely bűncselekmény elkövetéséért. A strasbourgi bíróság többször állapított meg jogsérelmet olyan esetekben, amikor a közhatalom valamelyik képviselője idő előtt vagy tévesen állított be valakit bűnösnek. Márpedig az indítványozók szerint az ő esetükben egyenesen az Országgyűlés mint közhatalmi szerv mondta ki, hogy bűncselekményt követtek el. Jogerős bírói ítélet azonban éppen a közkegyelem miatt soha nem is fog születni.
