„Bármilyen furcsa, a központosítás részben az előző kormányzati ciklusban kiadott Zöld Könyv javaslataihoz illeszkedve megy végbe. Tankerületi szintre helyezi az intézmények szakmai értelemben vett fenntartását. Járási szintekhez igazodó tankerületekben intézik majd az iskolák tényleges ügyeit” – fejtette ki a Népszabadságnak adott interjúban Gloviczki Zoltán közoktatásért helyettes államtitkár az oktatás totális centralizáció okait firtató kérdésre.
Az Oktatási Kerekasztal által 2008-ban kiadott Zöld Könyv egyik szerkesztője, és abban Az iskolaügy intézményrendszere, finanszírozása című fejezetet jegyző közgazdász szerint Gloviczki Zoltánnak ez a párhuzama teljes tévedés vagy egyszerű félremagyarázás. Varga Júlia szerint a Zöld Könyvben leírtakkal éppen ellentétes irányú, szemléletű változások zajlanak. Teljes centralizációt erőltet rá a kormány az iskolarendszerre, a járási szintű tankerületeket felülről irányítják januártól.
Az Oktatási Kerekasztal viszont megőrizte volna az önkormányzatiság előnyeit. Valóban kevesebb, de életképes nagyságrendű, tankerületenként megszervezendő iskolafenntartó-rendszert képzeltek el, ám nagy különbség a mostani totális centralizációhoz képest, hogy ezeknek az iskolafenntartóknak választott (és nem az állam által kinevezett) vezetői lettek volna.
Annyi hasonlóság van a hoffmanni (vagy inkább, mint kiderült: orbáni) elképzelések, és a neves szakemberekből, tudósokból álló kerekasztal elképzelései között, hogy mindkettő arra a tarthatatlan helyzetre reagált, hogy Magyarországon túl sok és nagyon egyenlőtlen forrással rendelkező önkormányzat tart fenn iskolákat. E rendszert ráadásul az is súlyosbítja, hogy nagyon sok gyereket (az összes diák 25-30 százalékát) nem is a lakóhelyéhez tartozó iskolába járatnak, hanem átviszik a közeli, jellemzően városi „jobb iskolákba”.
Az orbáni megoldás erre az, hogy „az állam mindent visz”, s ennek keretében a kormány alá tartozó, felülről kinevezett vezetőkkel bíró járási tankerületek döntenek az iskolákat érintő kérdésekről (többek között az iskola-összevonásokról, iskolabezárásokról, pedagóguslétszámról, szakmai munkáról, ellenőrzésről stb.), legfeljebb az iskolák működtetését (festés, rezsiköltség, takarítás stb.) hagyja az önkormányzatokra.
A Zöld Könyv szerzői ezzel szemben (a mainál nagyobb önkormányzati egységekben: kistérségi szintű testületekben és az ezekhez tartozó tankerületekben ülő) választott képviselőkre bízták volna az iskolafenntartói felelősséget. A tanulmány elképzelései szerint az oktatási célú forrásokat rögzíteni kellett volna, nem lehetett volna másra fordítani.
Azaz, a problémák megoldása maradt volna helyben, ott ahol a leginkább érdekeltek és kompetensek ebben. 2013. január 1-jétől a felmerülő problémákat az állam próbálja megoldani.
