Hatalmas átéléssel énekelted végig a koncertet. Hogyan éled meg, amikor a színpadon állsz?
Odafent egyszerűen megszűnik körülöttem a világ, csak a zenét hallom akkor. A színpad az én hajóm, a bandatagok a legénység, én pedig a kapitány. Valahogy így érzem magam.
A Clublights című dalotok is valami ilyesmiről szól, hogy milyen érzés a színpadon lenni.
Ez az első olyan dal, amihez nekem kivételesen nincs közöm. Minden kis apró részletét Titusz írta meg, én csak a folyamatánál voltam jelen. Ez a szám úgy remek, ahogy van, nem akartam hozzányúlni.
Mikor hallhatunk majd új szerzeményt?
Ha rajtam múlna, most rögtön megmutatnám a telefonomon. A nagyközönség szeptember közepén már élvezheti is, ami azért jó, mert kitűnően passzol az ősz hangulatához. Alig várom már, hogy elkezdődjön a hangfelvétel és a klipforgatás.
Milyen lesz a dal?
Nagyon jó. Már nagyon várom, mert szeretek minden újdonságot, s ez megint egy újabb arca lesz a The Carbonfoolsnak. Volt idő, amikor azt hittem, hogy a Clublightsnál jobbat már nem fogunk írni, de szerencsére mégsem lett így. Furcsa ilyet mondani a saját dalomról, de beleszerettem, imádom és oda vagyok érte. Általában a zenekarok először nagyon szeretik az új dalaikat, de minél többet játsszák, annál jobban megunják őket. A Carbonnal viszont ez nagyon ritkán esik meg. Én nem unom a régieket sem.
Ha jól tudom, már tavaly is felléptetek a Szegedi Ifjúsági Napokon.
Ez így igaz, akkor is hasonlóan jól sikerült. A legjobban azt szeretem, hogy egy élményt adhatok a közönségemnek, ahogy ők is nekünk. Rám a közönség sokkal nagyobb hatással van, mint mondjuk én rájuk. Nagyon jó volt a koncert, nagyon élveztünk idén is a SZIN-t.
Egy ilyen nagy koncert után hogyan tudtok regenerálódni?
Elmegyünk a következő fellépésre. Tegnap is koncerteztünk, ma is, holnap is. Nagyon fárasztó tud lenni, de nem bánjuk. Pihenni pedig együtt szoktunk, ami nagyon fontos. Öten vagyunk a zenekarban, mindenkinek mást jelent a relaxálás, az egyedüllét a nagy színpadi lét után, de akkor is együtt vagyunk.
Miért döntöttetek az angol szövegek mellett?
Öt évig éltem kint külföldön. Havonta egyszer beszéltem a szüleimmel, s csak olyankor használtam az anyanyelvemet. A végén már angolul gondolkodtam. Úgy gondolom, hogy ez a nyelv nagyon jól működik ebben a műfajban.
Külföldön modellkedtél. Miért fordultál a zenei karrier felé?
Nem elfordultam, hanem visszakanyarodtam a zenei pályára, ugyanis az egész családom zenész. A modellkedés egy olyan szakasza volt az életemnek, aminek sok mindent köszönhetek. Rengeteg különféle kultúrával ismerkedhettem meg, s rájöttem, hogy az élet egy csoda. Nagyon szerettem ezt a szakmát, de magányosnak éreztem magam, és folyton utaznom kellett. Nem panaszkodni szeretnék, nagyon jól éreztem magam akkor is, de szerettem volna továbblépni, s úgy érzem, itt megtalálom újra a helyemet.
Zsingor Tünde
