Üdvözlünk benneteket itt a SZIN-en, Szegeden! Hogy érzitek magatokat?
Likó Marcell: Ha szabad ilyet mondani, akkor kissé másnaposok vagyunk és a koszt sem a legjobb. Ettől eltekintve baromi jól érezzük magunkat.
Miben más a SZIN fesztivál a többitől, ha egyáltalán van bármilyen különbség?
L.M.: Minden koncerten, fesztiválon megkérdezik, hogy milyen volt a közönség, mennyire volt más ez a koncert, satöbbi. Ilyen nincs. Csak jobb meg rosszabb fellépések. Az hogy hol játszunk, az igazából tök mindegy. Inkább attól függ az egész hangulata, hogy mi hogyan érezzük magunkat. Most például fellépés előtt kicsit morci voltam.
Amikor megírtátok a Sárga Zsigulit, gondoltátok volna, hogy ekkora sikeretek lesz?
L.M.: Ez egyszerű! Nem. Még engem is meglepett!
Mennyire fárasztó egy ilyen koncert?
L.M.: Baromira. Már csak azért is, mert utána hajnalig tart a party, amiből azért mi sem akarunk kimaradni. Néha csak azt akarjuk, hogy álljon meg az idő, legyen az éjszaka áttekinthető.
Hock Attila: Ez lesz az új dalszöveg.
L.M.: Lehet!
Hogy pihenitek ki a fellépéseket?
L.M.: Nem tudom, alszok. Kicsi, te?
H.A.: Én zenét hallgatok.
L.M.: Igazából próbálunk túlélni, amíg haza nem érünk, aztán a saját ágyikónkban kipihenjük magunkat.
Magánemberként mennyire vagytok fesztiválozók?
L.M.: Semennyire.
H.A.: Én nagyon. Most is szívesen elmentem volna minden fesztiválra. De nem lehetett, mert zenélünk. Várjunk csak, de, mégis minden fesztiválon ott vagyok! Csak nem a tömegben, hanem a színpadon.
Melyik a kedvenc fesztivál élményetek?
L.M.: Amikor Attila felgyulladt a fáklyától a Volt fesztiválon.
H.A.: Vagy amikor a Szigeten kiraboltak minket, hogy csak egy gatya maradt nálunk.
Családos emberek vagytok. Szeretteitek hogy viselik el ezt a sok távollétet?
L.M.: Tudták, hogy mire vállalkoznak. Komolyra fordítva a szót, nyilván rengeteg bizalomra van szükség, ez csak hozzáállás kérdése. Az, hogy mi koncertezünk, az pont olyan, mint amikor valaki három műszakban dolgozik. Tőle se kérdezik meg otthon, hogy mit csináltál ennyi ideig, megcsaltál?! Nem kell ennek nagy feneket keríteni. Mi zenélünk, a rajongók oda jönnek hozzánk, és ennyi.
Mennyire változtatott meg benneteket a zenekari élet?
L.M.: Ez egy kicsit túl van hájpolva. Én úgy érzem, hogy nem változtunk meg, inkább az emberek távolodtak el tőlünk. Pedig mi sem vagyunk más anyagból.
Van-e valamilyen extrém tervetek a jövőre nézve?
H.A.: Szeretnénk táncos lányokat a színpadra, akiknek csak a mellbimbójuk van leragasztva, tudjátok, X-alakban fekete ragasztóval, és oroszlánt szelídítenek a színpadon.
L.M.: Kicsinek ilyen tervei vannak, én azért szeretnék kiadni egy új albumot fél éven belül. Jövő héten már meg is kezdődnek a próbák.
Marad a lemez Fruttis?
L.M.: Természetesen. Maradunk a saját stílusunknál, mert nem szeretnénk népet kiszolgáló „éppen trendi” tömegzenét gyártani. Az baromira uncsi. Szóval igen, a Vad Fruttik olyan Fruttis marad, mint amilyen éppen most.
Zsingor Tünde
