1953 óta élt városunkban, azóta szervezte, ’95 óta vezette a zsidó hitközség életét. Matyi bácsi ezt vallotta: nem akkor lesz valaki jó vezető, ha bent ül az irodában és adminisztrál, hanem ha személyes kapcsolatot tart az emberekkel.
Jávor Mátyás 1939. május 24-én született Kiskunhalason. Öt éves volt, amikor családjával deportálták, majd egy év eltelte után tértek vissza. 1957-ben érettségizett a Jáky Szakközépiskolában, és munka mellett végezte az egyetemet, majd villamosmérnök lett.
2011-ben Szent István ünnepén vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.
Matyi bácsi megbecsült és szeretett polgára volt Székesfehérvárnak. Nemcsak a zsidó rendtartásokat ismerte – amivel sokszor volt baja -, de részese volt a történelmi város életének, méghozzá nyitott szívvel, barátsággal, elfogadó megértéssel. Számára a zsidóság emlékei nem megkövült dogmák voltak, hanem szentenciák, amit minden nemzet bátran szívhat magába.
A székesfehérvári zsidó hitközösség léte egyenlő volt a zsidó temetőbe őrzött hittel, de ereje ott él ma is a diaszpórába élő zsidóságban.
Drága Matyi bácsi! Nem tudtál úgy elmenni, hogy ne emlékezzen rád Székesfehérvár! Óvja Isten utadat!
