Azonban eddig egy kivételével csak hímek születtek. Az utolsó nőstény tapír 2002-ben látta meg a napvilágot Szegeden, majd 6 hím követte. Az utolsó közülük, a tavaly született Ottó éppen a napokban került a Temesvári Állatkertbe. Éppen időben, mert augusztus 11-én már „érkezett” is az újszülött. Nevet még nem adtak neki, hasonlóan a hópárducokhoz, ismét a Vadaspark barátainak segítségét kérik a legmegfelelőbb név kiválasztásához az intézmény munkatársai.
A közönséges tapírt nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja és szaporítja a Vadaspark. Jenny, az anya egy német állatkertből jött, majd 2001-ben követte Sámson, az apa, amely bár szintén Németországban született, a Fővárosi Állat és Növénykerten keresztül jutott Szegedre. Azóta számos európai, köztük hazai állatkertbe kerültek szegedi születésű tapírok. Többnyire egy év alatt kell megfelelő helyet találni nekik, hiszen a tapíroknál a két születés között többnyire 13 hónap telik el (az ellést követően párzanak).
A tapírok a legnagyobb termetű dél-amerikai emlősök, de az Óvilágban is él egy fajuk, a nyerges mintázatú ázsiai tapír. A páratlanujjú patások közé tartoznak, így a lovak és az orrszarvúk rokonai, azok ősi formáira emlékeztetnek. Bár lomha mozgásúnak tűnnek, nagyon gyorsan futnak, képesek nagyot ugrani, és nemcsak szeretik a vizet, hanem gyakran búvárkodnak annak felszíne alatt. Emiatt kiválóan érzik maguk a Vadaspark hatalmas Pantanal-kifutójában, amely természetes élőhelyéhez hasonlóan erdős, nádas-mocsaras és tavi résszel egyaránt bővelkedik.
