Alig több mint 24 órával a fesztivál zárórája után indultunk útra a Hajógyárira megnézni, milyen állapotok uralkodnak az egyhetes rendezvény után a szigeten. Egyrészt mert logikusnak tűnik, hogy a főleg külföldi fiatalok által látogatott fesztivál területe tele lehet dugig érdekes dolgokkal, másrészt a mondás is úgy tartja, ha véget ér a Sziget, jön a kincses sziget.
(Az olvasói visszajelzések miatt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Sziget rehabilitációja minden évben megtörténik, a szemetet összeszedik, a talaj rekultivációjával pedig visszaállítják a fesztivál előtti állapotot. A cikkben és a galériában ábrázolt állapot természetesen ideiglenes.)
A punk és a Toi Toi elmozdíthatatlansága
A HÉV-ről leszállva teljesen szokatlan kép volt az üres megálló az eladó jegyekkel seftelő alkalmi árusok nélkül. Ami még mindig a helyén volt, az a Toi Toi-sor a bejárat felé vezető úton és a punkok, akik úgy ültek egymás mellett az egy napja még taxidrosztként üzemelő helyszínnel szemben, mint a verebek a villanypóznán.
„Hallod, 20 liter vörösbort, de így konkrétan egy kannában” – mesélik, amikor megkérdezzük, találtak-e valamit a reggeli kincsvadászat során. Reggel 8-kor állítólag még volt az alján valalmicske. Előttük halmokban a kiváló állapotban lévő polifoamok és sátrak. „Mi fent lakunk a Hármashatáron, meg a Nagybányainál, ezek a cuccok oda nagyon királyak lesznek” – meséli egyikük, aki csak amiatt aggódik, hogy édesanyja fel ne ismerje a képét.
A képre kattintva jöhet a kincses sziget! – Fotó: Kummer János
A Szigetről egyébként teljesen kiszorult tarajos faj képviselői jókedvűek, tele vannak optimizmussal és kannás borral, de ehhez képest példás nyugalommal napoznak az út mellett. Azt mondják, az alkoholon kívül jócskán találtak növényi származékokat is kis zacskókban, ennek hasznosításáról azonban nem esik szó, vélhetően a csomagok ott maradtak a földön. Élelmiszert is találtak rendesen, volt náluk bontatlan zacskós szeletelt kenyér, sőt még kenhető csokikrém is.
Sátrak a fán, úszómedence a földön – apokalipszis most
Ezek után mi is bizakodva léptünk a nemrégen még forgalmas, most teljesen üres K-hídra. A fesztivál területére érve azonban beköszöntött maga az apokalipszis. Szemétkupacok, amerre a szem ellát, de legfőképp az egykori sátornegyedek területén. Reklámszatyrok repkednek a levegőben és sörösdozok nyikorognak a lábunk alatt. Hiába, ezt a kincset sem ingyen adják, elképesztő méretű mocskon kell átgázolni érte.
Először csak a hagyományos műanyagpohár-, nyugta-, szalvétatengerek, de hamarosan kivehetővé váltak az otthagyott nyugágyakból, párnákból, hálózsákokból, üres üvegekből formálódó szigetek is, sőt sátorból és hálózsákokból valahogy a fák lombkoronáira is került. Az elmaradhatatlan használt óvszer mellett egy félig felfújt gumi úszómedencét is találtunk. Víz már nem volt benne, csak levegő meg egy pizzás doboz. Több, egymástól független sátrazóhelyen is találtunk márkás nyugati cipőket, párosával, a körülményekhez képest jó állapotban, csak centiméteres koszréteggel bevonva, de egyéb ruhadarabok is hevertek szerte-széjjel az elszakadt nadrágtól a szoknyán át a pólóig. Pénz és drog sehol sem volt már, azokat valószínűleg felgereblyézték az előttünk járók.
A képre kattintva még több szemét! – Fotó: Kummer János
Rengeteg a rakodó- és szétszerelő munkás, de közel annyi volt a saját szakállára gyűjtögető kincsvadász gubis is, szakadtabbak és középosztálybeliek egyaránt. Járják a környéket a vasazósok is, akik elmondták, kilónként 25 forintot kapnak az itt gyűjtött fémhulladékért. Az üdítős alumínium fémdobozok pedig 2 forintot érnek darabonként. A szemetet hivatásszerűen csak alig néhány fős kukásmellényes gárdák szedegették egyelőre. A Sziget Iroda hivatalos információi szerint a bontási, takarítási, illetve helyreállítási munkálatok még több hetet, a környezet rehabilitációja pedig még hónapokat vesz majd igénybe.
A Hajógyári-sziget fesztivál sújtotta területén még mindig elképesztő a por. Ez a rothadó élelmiszerrel és az ismeretlen vegyi összetételű kupacokkal együtt izgalmas túrát ígér, hiszen a fertőzésveszély még akkor is adott, ha hozzá sem érünk a földön heverő tárgyakhoz. A szemétkupacokról olykor még az is megállapítható volt, hogy mely nemzet gyermekei hányták el. Erre utaltak a holland feliratú vonatjegyek, a francia divatmagazinok vagy az olasz grappásüvegek. Kedd délelőtt még a Nagyszínpad és több koncertsátor is állt, a kajáspultok jó részét is még csak elkezdték bontani, de az már látszik, hogy az egyhetes fesztivált követően a Sziget szépen, lassan visszatranszformálódik Hajógyári-szigetté, a szeméthalmokat eltakarítják, és nemsokára a punkok is visszaköltöznek a Hármashatár-hegyre.
