„A deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettónál mindössze négyszer jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség, hanem a németek diszponáltak” – mondta a Magyar Hírlapnak. Csatáry arról is beszélt, hogy elképzelése sincs, miért ítélték halálra az egykori Csehszlovákiában, és azt is kifejtette, hogy a kanadai hatóságok két év alatt sem találtak olyan dokumentumokat, amelyek alapján bűnösnek mondták volna ki.
Mint mondta, rendőrségi fogalmazóként dolgozott 1942 őszétől 1944. november 1-ig és 1944 márciusában kapott parancsot arra, hogy mivel ő beszélte a legjobban a német nyelvet, a Kassára költözött német katonák összekötője legyen. Arra a kérdésre, hogy miért vállalta el, azt mondta: “ez egy határozott parancs volt. Aki szolgált bármilyen fegyveres testületnél, tudja, mivel jár ennek megtagadása. (…) Amúgy pedig egyáltalán nem volt kellemes feladat.”
Csatáry László arra a kérdésre, hogy a zsidókért nem emelte-e föl a szavát, azt mondta: ha bizonyos feladatok elszabotálása szóemelésnek számít, akkor igen.
