Mindennapok és fontos történelmi pillanatok jelennek meg Szegedtől Erdélyig, 1970-től Gyenes Kálmán új albumában. A Szeged24 megkereste az országosan és a határon túl is ismert fotóst, hogy kíváncsiskodjon róla és munkájáról.
Az első könyvéhez képest egy teljesen más albumot vehetünk a kezünkbe. Miben különbözik a Fekete-fehér az Erdély „Szép föld…”-től?
Az első képeim könyv formában egy verseskönyvben jelentek meg 2009-ben. Tizenhat erdélyi költő verseiből vannak válogatások Kányádi Sándortól kezdve Farkas Árpádig. Az ötlet a debreceni egyetem professzorától, Görömbei Andrástól származott. A Fekete-fehér című kötetben viszont csak fényképeket találunk teljesen más elrendezésben. A képek 99 százalékát én készítettem, mert van benne egy osztálykép, ahol még csak általános iskolás voltam. Azt nyilván nem én fényképeztem. A fotók a hetvenes évektől 2004-ig készültek, mind fekete-fehér.
Fotó: Bozsó Krisztián
Miért nem színes?
Mert a megyei napilapnak dolgoztam, ami 2000-ben vált fekete-fehérből színes újsággá, de én 2004-ig még hű maradtam a szürkés árnyalatokhoz is.
Milyen témák vannak a vastag albumban?
A legelső blokkban a családomról készült régi fotók szerepelnek, mint például édesanyámról, aki éppen kenyeret dagaszt hajnalban. Szegeden, Gyálaréten lakom, így a következő részben a jelenlegi lakóhelyemet mutatom be. De van benne rengeteg kép Erdélyről, a Tiszáról, a pornóapáti vasfüggönyről. Máriapócson imádkozókat kaptam lencsevégre, Erdélyben pedig például azt, ahogy Németh Gyuri szintén fotós-karikaturista barátom egy ló előtt guggol a fűben és azt fotózza.
Fotó: Bozsó Krisztián
Miért éppen a fotózás?
Elemi hetedikbe-nyolcadikba jártam, amikor megkaptam anyukámtól az első fényképezőgépemet 220 forintért Mezőhegyesen. Egy olyan gépet, amit ma már úgy kellett az internetről megrendelnem. Nem működik, de szép emlék.
És utána?
1957-ben Pestre mentem tanulni, ahol a kézilabdába lettem szerelmes, és egy időre le is tettem a gépemet, amíg elvégeztem a szakács szakiskolát. Majd amikor vendéglátós lettem, újra fényképezni kezdtem szabadidőmben.
Úgy látom a képkészítés nem csak a munkája, hanem a szenvedélye is.
Ez minden művészeti aspektussal rendelkező munkára jellemző. Attól, hogy 2007-től hivatalosan végleg abbahagytam a fényképezést, még így is van, hogy az unokáimat lencsevégre kapom olykor-olykor.
Keresi még a szakma?
Van, hogy vissza-visszadolgozok még, ugyanis a megye fociját a hetvenes évektől 2007-ig megörökítettem 23 darab CD-n.
Fotó: Bozsó Krisztián
Tervez újabb könyvet?
Folyamatban van a harmadik. Most Reményik Sándor verseit illusztráljuk a képeimmel. Érdekes volt azokat a helyeket lefényképezni, amelyekről a versek szólnak. Valamint szeretnének kiadni egy sport-fotóalbumot, de az már nagyon a távoli jövő.
Van saját stílusa?
Én nem tudok róla, de azok, akik ismerik a műveimet, ránézésre már meg tudják mondani, hogy az az én képem vagy sem. Erdélyben a képeknek mindig is a történelmi oldalukat kerestem. Egyszer egy halászat alkalmából az egyik kollégámmal ugyan abban a csónakban ültünk és mégis teljesen más képet sikerült készítenünk.
Hol kapható Szegeden a könyve?
Az album 500 példányszámban készült, és a Betűvetés könyvesboltban a Pulcz utcában található meg. Augusztustól pedig könyvbemutatókat tervezek, ahol majd tőlem is meg lehet venni.
Zsingor Tünde
