Bagó Zoltán kalocsai, uniós néppárti képviselő még az év elején karolta fel azt a civil petíciót, amely felül akarja vizsgáltatni a Beneš-dekrétumokat. “Hosszas egyeztetés és szakmai lobbi eredménye, hogy a hétvégén sikerült a szeptember 20-án sorra kerülő Európai Parlament Petíciós Bizottság ülésének napirendjére vetetni a petíciót” -értesítette a Szeged24-et a képviselő. Bagó Zoltán szerint érdemi, szakmai és nyilvános vita várható az ügyben. “Itt az ideje, hogy végre értelmes és tárgyilagos vitában ismertessük álláspontunkat, és a Petíciós Bizottságon keresztül felhívjuk az Európai Unió figyelmét egy olyan jogszabálycsomagra, mely ellentétes az EU alapelveivel és alapértékeivel” – fogalmazott a politikus.
A dekrétumok
A Beneš-dekrétumok valójában az 1945-ben, a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó, 143 elnöki rendeletet jelentik. Magyarországon viszont főleg azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. A dekrétumokat az egykori ország mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. Ez jelenleg is vita tárgya főleg Szlovákia és Magyarország között. A magyar álláspont szerint ugyanis a dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament viszont megerősítette azok sérthetetlenségét.
A rendeletek egykori következményei
A rendeletek annak idején súlyos következményekkel jártak: a szlovákiai magyarokat megfosztották állampolgárságuktól. Ez aztán a nyugdíjak, az állami járadékok elvételét és a magyar ajkú állami alkalmazottak elbocsátását is jelentette. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit, és elkobozták a németek és magyarok földjeit, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A Szovjetúnió nyomására pedig az akkori magyar kormány 1946-ban aláírta a lakosságcseréről szóló egyezményt. Ez azt is jelentette, hogy a magyarok a meghatározott kvótán felül átveszik a háborús bűnösöket is.
Ezzel párhuzamosan a csehszlovák bíróságok tömegesen vonták felelősségre háborús bűnök vádjával a felvidéki magyarokat. Csehszlovákia végül a kitelepítések elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere végrehajtására, amely 1947-ben kezdődött a dél-alföldi szlovákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. Egyes adatok szerint a konfliktusokkal terhes cserével hatvan ezernyi szlovák és hetven ezernyi magyar volt kénytelen elhagyni szülőföldjét.
