A Jekyll & Hyde szuperprodukcióval, első fellépőként indították el az idei Szegedi Szabadtéri Játékokat a győri társulat művészei. A darab résztvevői, mind a technikusok, mind pedig a szereplők 10 napot töltöttek a Tisza-parti városban, és július 6-8-a között 12 ezer ember előtt mutatták be a világhírű musical-thrillert, Molnár László gondozásában. A siker garantált volt, és nemcsak az előadás története miatt, hanem azért is, mert egy kiváló csapat tolmácsolásában nézhette meg a szegedi közönség a látványos elemekkel tűzdelt, horrorisztikus mesét.
A szeszélyes időjárás mindenképpen szerette volna megtréfálni a társulatot, de szerencsére az égi áldás sem törte derékba a darabot. Hogyan készültetek Szegeden a premierre?
Egész héten sütött a nap, tombolt a kánikula, de hála Molnár Lacinak, aki a mű rendezője és főszereplője is egyben, nem kellett a forróságban próbálnunk. Este 7-kor kezdtük el a próbákat, és éjfélig, hajnali egyig meg sem álltunk. Aztán a jó idő a bemutató napján tovaszállt, már délután elkezdett esni az eső, amivel alapvetően még nem is lett volna baj, ha elállt volna a kezdésig. De nem így történt. Kis csúszással indultunk, és egyszer meg is állítottuk a produkciót, csak 11 órakor tudtuk folytatni az előadást, így hajnali kettőkor fejeztük be a műsort.
Hogyan fogadta a szegedi közönség a Jekyll & Hyde-ot?
Nagy volt az érdeklődés, nagy volt a siker, de 12 ezer ember előtt fellépni, az nagy élmény volt számunkra is. A Dóm téren egyszerre fütyültek és tapsoltak a nézőtéren, de azt hiszem, aki eljött az tudta, hogy a zenétől kezdve a látványon át, Kentaur díszletéig és a főszereplőkig mire számíthat. Szerintem senki nem csalódott, aki jegyet váltott.
A Dóm téren berendezett színpad, a győri Nagyszínpadhoz képest egy teljesen más közeg. Mi az, amire oda kellett figyelnetek, ami nehézségnek bizonyult?
Az biztos, hogy nagyon nagy méretkülönbségek vannak a két helyszín között. Az első néző például 25 méterre ült tőlünk, közöttünk ott volt a zenekari árok, míg a leghátsó sorban ülők olyan 150 méteres távolságban foglaltak helyet. A színészeknek sokkal nagyobb mozdulatokkal, gesztusokkal kell átadniuk az érzelmeket ilyen esetben, de természetesen a világítás, a hang technika is teljesen más. Mindig megkérdezik tőlem, hogy mi a szerepálmom. Nekem nincs szerepálmom, de a szegedi szabadtérin játszani az egy álom minden színész szívében, életében.
