„Egy, a jövőben megépítendő monumentális katolikus templom helyéül a vártelek egy díszesebb része volna kijelölendő”. Ezt a veretes mondatot Szeged város törvényhatósága foglaltatta írásba, mégpedig 1897. május 19-én. A Tisza-parti város polgársága pedig joggal hihette, az 1880. november 28-án tett szent fogadalma, miszerint egy hatalmas templomot emelnek az árvíz pusztította város újjáépítésének emlékére, hamarosan megvalósul.
Bár napjainkban álmélkodó csodálkozással szemlélik a világ legmesszebb tájáról érkezők is Magyarország egyik leghatalmasabb, legdíszesebb dómját, a gigantikus építmény létrejötte közel sem volt zökkenőmentes. Ugyanis Tisza Lajos, a város új életre keltésének irányításának parancsával Szegedre érkező királyi biztos már 1883-ben azt rendelte el: az új temploma az évszázadok viharát kiálló Dömötör templom helyén épüljön.
Igen ám, de az akkori lelkes műemlékvédők, élükön Varga Ferenc apátplébánossal, minden követ megmozgattak azért, hogy Szeged egyik legősibb épülete a helyén maradhasson. A múlt értékeinek megőrzéséért küzdő pap halálát követően (1908) azonban felülkerekedett az új katedrális építését szorgalmazók akarata. Ekkorra egyébként már megalakult a Fogadalmi Templomépítő Bizottság, és e magas testületet írta ki a pályázatot a templom terveinek elkészítésére (1902), majd Schulek Frigyes kapta a megtisztelő megbízást a tervezésre éppen úgy, mint a Dóm felépítésére.
Alapkőletétel: 1914. június 21.
A templomépítés persze az elmúlt század elején is hatalmas pénzeket igénylő vállalkozás volt, és bizony az összes számba vehető támogató adakozása sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy olyan monumentális építmény állíttassák Szeged központjába, mint amilyet a neves mester megálmodott. Mivel olyan döntés született, hogy kurtítani kell a templom méretein, Schulek megsértődött, háta fordított a megbízásnak, s Foerk Ernő áldozta idejét, tudását a részlettervek megrajzolásába, s a kivitelezés élére is ő állt.
A Dóm alapkövét 1914. június 21-én tették le. Az I. világháború – nem sokkal kirobbanása után – megakasztotta az építkezést, majd a vesztes háború, a Trianoni békediktátum után az ország, és az immár határszélinek nevezett város pénzügyi lehetőségei miatt sem toborozhatták újra a mestereket. Végül aztán közadakozásból kezdték el a Dóm továbbépítését 1923-ban. Nagy örömmel nézhették a szegediek, amikor 1924 augusztusának végére elkészült a kupola, egy évvel később a Tiszához közelebb eső torony, majd 1926-ban a Dóm másik tornya is. Ezt követően már csak öt évet kellett várni, és 1930. október 24-én, közelítvén az árvízi fogadalom ötvenedik évfordulójához, egy ötnapos ünnepségsorozat keretében szentelte fel Glattfelder Gyula püspök a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett fogadalmi templomot.
81 méteres torony, 86 mázsás harang
Bár Schulek építész úr bizonyára elégedetlenül szemlélte a felhők mögül, mennyire más képet is mutatott Szeged neoromán stílusban megépült, „kicsinyített” katedrálisa, mint azt ő eredetileg megálmodta, a város népe ámuldozva zarándokot a gigantikus építmény lábaihoz. A szegedi Dóm ugyanis az ország egyik legimpozánsabb katedrálisa lett. Hossza 81 méter, legnagyobb szélessége 51 méter, tornyait 81 méter magasra húzták a korabeli mesterek. A szegedi Dómot „leltározva” szólnunk kell arról is, hogy a szeged-csanádi püspökség székhelyén álló templomban lelhető fel Magyarország második legnagyobb, éppen 86 mázsás harangja, míg a karzatára építették meg Európa egyik legnagyobb orgonáját.
Féltik és szeretik is a szegediek messze földön híres templomukat, és áldják az égieket, hogy bár a II. világháborúban aknatámadások is érték a dómot, a becsapódó szilánkok kijavíthatatlan károkat nem tettek az építményben. De megmaradt épségben az annyira féltett, a Dóm szomszédságában álló Dömötör torony is, amelyről időközben kiderült, még a XIII. században szorgoskodtak építésén a mesterek.
A Dóm építésével együtt teljesen átalakult Szeged központjának e szeglete is. Rerrich Béla tervei alapján olyan épületegyüttest emeltek a fogadalmi templom köré, amelyben helyet kaphatott az 1921-ben Kolozsvárról Szegedre települt egyetem több tanszéke, a püspöki palota, a hittudományi főiskola, az egyházmegyei kincstár, míg az árkádok alatt sétálók hazánk jeles személyiségeinek szobrát tekinthetik meg. Világhíres professzor neve is köthető e térhez: a dómmal szemközti épületben kutató, és 1937-ben Nobel-díjjal kitüntetett Szent-Györgyi Albert nap, mint nap a dóm előtt sétálhatott el, munkába igyekezvén.
Az elmúlt évtizedekben a Dóm környéke tovább formálódott. Az 1980-as években adták át a Somogyi Könyvtárat, és ekkoriban készült el az orvostudományi egyetem egyik épülete is. Később új díszburkolatot kapott a tér, ám még sok-sok millióra lenne szükség ahhoz, hogy a szegedi dómon elvégezhessék az összes szükséges felújítási munkálatot.
Csillagtetős dómszínház
Ha e kéttornyú dóm képe felvillan a televízióban, a képernyő előtt ülő azonnal Csongrád megye székhelyére gondol. Az ismertség kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy a templom – a város jelképe -egyben a világ egyik legszebb „díszlete” is. Évről évre a dóm előtt rendezik ugyanis a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A Dóm téri színpadi előadások ötlete már az 1920-es években felvetődött, így például Juhász Gyula is szorgalmazta létrejötte, majd egy tehetséges szegedi színházi szakember Hont Ferenc dolgozott a leglelkesebben az ünnepi játékok létrejöttéért.
Az első előadás nem sokkal követte a templomszentelést – 1931. június 13-án este 8 órakor, harangzúgás közepette a Nemzeti Színház művészei adták elő a Magyar Passió című darabot. A nézőtér (3232 fős tribün és 500 állóhely) zsúfolásig megtelt, és ez a szép hagyomány máig öröklődik. A magyar színjátszás legnagyobb alakjai közül számosan felléptek a Dóm színpadán a II. világháború előtt, majd a játékok újraindítást (1959) követően is.
A műsortervben operák, operettek, daljátékok, balettek, prózai művek mellett az 1980-as évektől megjelentek a rockoperák és a musicalok is, vagyis a játékok vezetése évtizedek óta arra törekszik, hogy a kor igényeinek megfelelő programmal csalja a Tisza-partjára a vendégeket.
