Belföld

Marad Kálmán Olga blúza

Kálmán Olga és Csányi Sándor (Kálmán Olga, Csányi Sándor)
Kálmán Olga és Csányi Sándor (Kálmán Olga, Csányi Sándor)

Tátrai örül, hogy tüzelhet, L. Simon nem szólította fel vetkőzésre a műsorvezetőnőt, Boros Lajos mentené a Bumerángot, az Aranycsapat játékosának újságíró lopta el a vb-ezüstérmét. Szemlézünk.

Derekas interjútermést hoztak össze csütörtöki hetilapjaink. Kumin Ferenc a HVG szívatós oldalán vall bunkósbotról a Dobszay–Kelemen-párosnak, a minden szempontból jobbkezes Tátrai Tibor gitárost Stumpf András hangolja a Heti Válaszban. A Narancsban a pink inges Káel Csabát Rácz Judit kérdezi, a csepeli panelben szomorkodó aranycsapatos Tóth II. József Kovács Péternek mondja el, hogy újságírók lopták el vb-ezüstjét, a bumerángos Boros Lajos Iványi Zsófiának panaszkodik. A 168 Órában két beszélgetést is találni Lampé kolleginától: az egyikben L. Simon László ásítozik és nem veteti le Kálmán Olga blúzát, a másikban a politológus professzorból Orbán-értelmezővé vagy inkább Orbán-magyarázóvá redukálódott EP-képviselő Schöpflin György lustázik.

Vegyük sorra.

Kumin: 2035

Ma már a kormány nemzetközi kommunikációját irányítja az egykor Sólyom László mellett dolgozó, majd az FN24 bloggeri státuszát a közelmúltban – fájdalom – helyettes államtitkári posztra cserélő Kumin Ferenc. Otthonosságérzetét megalapozhatja, hogy elöljárója ugyanaz a személy, aki korábban a Századvégnél is a főnöke volt: Giró-Szász András kormányszóvivő.

„Nekem sem az nem tetszik, ha bunkósbottal próbáljuk a külföldi partnereink fejébe verni a kormány üzenetét, sem az, ha örökké védekezünk. Viszont azt is tudom, hogy ha kizárólag abban a keretben vizsgáljuk, magyarázzuk a világot, amelyet szenvedélyes kritikusaink alkottak, Magyarország nem győzhet” – ez a kumini kommunikációs vágány.

Huszonöt év Fidesz!
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A feladat vaskos, a felkészültség adott: „Elemzőként jócskán beleártottam magam ebbe a területbe, ismerem a külföld véleményét, vitastílusát, érvkészletét, és elég sok ötlet motoszkált a fejemben arról, hogy mivel lehetne segíteni.”

Kumin bizonyos szempontból túltesz a Jobboldal Legmesszebb Tekintő Emberén, Mikola Istvánon. Emlékezetes, hogy a nemzet főorvosa 2006 tavaszán húszéves Fidesz-hatalmat vizionált, Kumin most huszonötöt mond, gyanítjuk, reméljük, ironikusan: „Az elnöki hivatali évek után megtapasztaltam, milyen könnyen visszafogad elemzőként a közélet és a média. Új feladatom persze politikai értelemben élesebben exponált. Ám most az előttem álló feladat, és nem az foglalkoztat, hogy a talán 2035 után bekövetkező visszatérésemen aggodalmaskodjak.”

Tátrai: Odalőhetek, gáz

Tátrai a színpadon zseniális, hetiválaszos interjújában inkább érdekes. Egyrészt megtudjuk, hogy betegség támadta meg az ujjait, ezért „operálni kell egyfolytában”, és hát „nem rigófütty egy ilyen műtét”, pedig „a színpadon nincs mese, hozni kell a macsót”. A minap is a húrok közé csapott a jeles muzsikus, s legott „krumpli lett a kezem”.

Tátrai minden idők legnagyobb gitárosától tanult, jó a sztori: „Életem első beatkoncertjén Radics Bélát hallottam játszani. Akkora hatással volt rám, hogy beszüntettem tanulmányaimat másodikos gimnazista létemre, és elmentem hozzá cipelni a cuccokat. A szüleim majdnem agyonvertek.”


Ha odalőhetek, amikor bejönnek a kertembe
Fotó: Kallos Bea / MTI

Mivel tényleg csak „majdnem”, így az alábbi, a „cigánybűnözés” kifejezést, mondjuk úgy, értelmező gondolatkísérletet fogadhatjuk be a lapból: „Minden roma zenész barátom állati jó fej és hatalmas muzsikus. Egyrészt. Másrészt, amikor a telken már a harmadik csónakmotort veszem, amikor kimegyek, és ott áll a kocsim téglán, akkor elborul az agyam. Az új Btk.-ra tehát szükség volt. Az talán visszaveszi náluk a gázt, ha odalőhetek, amikor bejönnek a kertembe. Annál nagyobb állatság nincs, mint amit az SZDSZ kitalált, hogy ’megélhetési bűnözés’. Amikor kivágják az erdőt derékmagasságban. Mi van?”

Káel: A direkt politikának nem ez a helye

A Művészetek Palotájában nincs rock, nincs cigányozás, nem Syriust, hanem Wagnert játszanak, Tátrai helyett Fischer Ádám a sztár.

Az izmos jobbos kapcsolatairól elhíresült, egykor happyendes Káel Csaba direktori tevékenységét a túloldal is elismeri. Bár idén a korábbi összeg felére csökkent a Müpa állami támogatása, a színvonal maradt. Egyelőre. „Egyenesen ki kell mondani, hogy ennél több kell ahhoz, hogy a Müpa beválthassa küldetését, és elkerülje a minőségromlást – mondja a vezérigazgató a Narancsnak. – Fel kell hívni a döntéshozók figyelmét a Müpa értékeire, a nemzetközi kulturális piacon kivívott pozíciójára és a benne rejlő nemcsak kulturális, hanem üzleti lehetőségekre.”


Nem tehetik be a lábukat a pártok
Fotó: Kollányi Péter / MTI

Az interjúban természetesen szó esik politikáról is. „Mindig is az érdekelt, hogy legyen olyan hely, amely túléli a négyéves ciklusokat, és azoktól függetlenül képviseli a minőségi kultúrát… A Müpában a szakmaiságé a primátus.” Örömhír, hogy a házba a két nagy állami ünnepen – március tizenötödikén és október huszonharmadikán – kívül nem tehetik be lábukat a pártok. „A direkt politikának nem ez a helye.”

Tóth II.: Sírtunk

Az Aranycsapat jobbszélső cseréjéhez, Tóth II. Józsefhez nem a pártok tették be a lábukat, hanem tévések. Azóta nem találja az ’54-es berni vb-ezüstérmét. „Pár éve ellopta tőlem egy újságíró. Forgatni jöttek ide, összevissza mászkáltak. Aztán, amikor elmentek, eltűnt a vb-érmem is. Azt nagyon sajnáltam, életem legbecsesebb emléke volt.”

Tóth úr a brazilok elleni csatában megsérült, így a lelátóról nézte a magyar–német döntőt. „A végén szinte sírtunk, úgy szenvedtünk. Budai meg én sérültek voltunk, Sándor Károlyt pedig nem nevezték, így nem volt igazi jobbszélünk. Pedig Csikar világklasszis volt, vele biztosan nyertünk volna. De én is körberohangáltam az előző meccsünkön a német bekket, olyan lassú volt, balszerencse volt az is, hogy nem játszhattam.” Ez az ő emléke a történelmi vereségről.

 


Most vénségemre jönnek ezzel?
Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Tavaly Csepel díszpolgárává választották, sőt a stadiont is elnevezték volna róla. Az utóbbit visszautasította. „Évekig rám se bagózott senki Csepelen, most vénségemre jönnek ezzel? Volt itt jó focista bőven, keressenek mást. Ha annak idején azt sem érdemeltem meg, hogy méltóképpen elbúcsúztassanak, akkor most már hagyjuk ezt. Meg aztán rólam ne is nevezzenek el olyan stadiont, amelyikben nem játszik rendes csapat.”

Boros: Lali király!

Boros Lajos Bochkor Gáborral alkot rendes csapatot: közös reggeli rádióműsoruk, a Bumeráng a Neo FM-en hallható. Boros már korábban bejelentette, hogy visszavonul, de ha nem siet, nem lesz honnan, ugyanis a Neo hamarosan frekvenciáját veszítheti.

„Valójában nem hagytam volna el a rádiót – mondja Boros a mostani Narancsnak. – Megkaptam volna egy esti vagy délutáni sávot, ahol mélyebb dolgokkal tudtam volna foglalkozni. Megmaradt volna a másik műsorom, a Lali király, ahol a legújabb generációs rockzenekarokat szeretném támogatni… Csak azért szállok ki a mikrofon mögül, mert az életkorom, a hatvanöt évem már hátrányos helyzetbe hozza a Bumerángot. Ha elmegyek, és bejön egy harmincéves, akkor versenyképes a műsor, ha ott vagyok, akkor nem az. Ilyen egyszerű… A hallgatók reagálásaira nagyon odafigyelek. Időnként idegrohamot kapok tőlük, mert tudnak nagyon ostobák és rosszindulatúak lenni, de tavaly volt pár olyan megjegyzés az életkoromra, amin elgondolkodtam.”


Kértük, hogy vegye már meg a Neót
Fotó: Beliczay László / MTI

Boros zsoldosnak tartja magát, s szíve szerint visszavinné a műsort ahhoz a tulajdonoshoz, aki alatt még a Slágernél szólt a Bumeráng. „Nemrég találkoztunk itthon az egyik volt főnökünkkel, Barbara Brillel, akit kértünk, hogy vegye már meg a Neót, mert mégse lenne rossz egy olyan cégben lenni, amelyikhez negyven másik rádió is tartozik Amerikában. Azt mondta, hogy amíg Magyarországon nincs jogbiztonság, addig ő itt nem vesz semmit.”

Schöpflin: A Jobbikra a Fidesz az orvosság

Schöpflin György londoni politológusprofesszorként többször is beszélgetett Orbánékkal. „2001-ben felhívtam a figyelmüket a 2004-es európai parlamenti választások jelentőségére, illetve jeleztem, hogy engem is érdekelne” – mondja ma már EP-képviselőként a 168 Órának. Értsd: bejelentkezett a listára, és persze oda is ért.

 


A Fidesz a demokrácia legfőbb védelmezője
Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A jóságot ma azzal hálálja meg, hogy „nemcsak védem, érvelek is” Orbán politikája mellett. Úgy tartja, „a magyar baloldal szerves része a dezinformálás folyamatának”, melynek során odakint szerinte fals kép alakult ki a kormány munkájáról. „Csoportgondolkodás jött létre, amelynek során Nyugaton megkérdőjelezhetetlen vélemény rögzült Magyarországról. Médialavina indult, kézről kézre adják a torz híreket az újságírók, akik – valljuk be – lusták, ritkán veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek a tényeknek. Mint volt újságíró jól ismerem ezt a területet.”

Schöpflin úgy látja: „Már a békemenet óta világos, hogy a magyarság érdekeit elsősorban a Fidesz képviseli. Mi több: a Jobbik ellen is a Fidesz a demokrácia legfőbb védelmezője.”

L. Simon: Tárcsa nélküli miniszter

A Szőcs Géza helyére frissen kinevezett kultuszállamtitkár L. Simon László rövid időn belül második interjúját adja a 168 Órának, és tele van történetekkel. Hármat idézünk föl a cikkből.

L. Simont a minap Orbán Viktor látogatta meg a birtokán. Innen az első adoma. „Van egy dolgozóm, akit tárcsa nélküli miniszternek hívunk, amióta egyszer a tárcsával kidöntött egy oszlopot. Meséltem a sztorit a miniszterelnök úrnak, ő meg odament hozzá, hogy hallom, mi kollégák vagyunk. Mire a traktoros azt válaszolta: De ezt a címet ki kell érdemelni.”

Pompás.


A konceptuális fotóművészetről beszélgettem Alföldi Róberttel
Fotó: Neményi Márton

Izgalmas dialógus zajlott L. Simon és a Nemzeti Színház sokat támadott igazgatója, Alföldi Róbert között is. „Tudja, honnan érkeztem erre az interjúra?” – teszi föl a kérdést a hetilapban az államtitkár a riporternek. És válaszol is: „A konceptuális fotóművészetről beszélgettem Alföldi Róberttel egy kis művészeti galériában, miközben az egyik régi művemet nézte meg. És képzelje, az államtitkári kocsimmal együtt mentünk oda.”

„Tyűha” – szólt erre indokoltan az újságíró.

A harmadik felelevenített történet az ATV stúdiójában esett meg, ahol is Kálmán Olga arra kérte L. Simont: olvassa fel egy korábbi, obszcén kifejezésekkel gazdagon díszített versét, amire az államtitkár nem volt hajlandó. A lapban így emlékszik vissza a kínos jelenetre: „Vajon mit szólt volna a műsorvezető, ha azt mondom, felolvasom a verseimet, ha ő leveszi a blúzát? Nem teszek ilyet, mert egy politikai háttérműsorba hívták a frissen kinevezett államtitkárt, nem egy hatásvadász show-ba.”

Tessék olvasni a hetilapokat!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik