Két fideszes és négy jobbikos képviselő javaslatára az Országgyűlés megvonja a „kommunista nyugdíjkiegészítéseket”. Hamarosan nem jár pluszpénz annak, aki 1945 és 1949 között részt vett a demokratikus államrend lebontásában, vagy utóbb az ötvenhatos szabadságharc leverésében, netán a kommunista titkosszolgálat munkatársa, állami, állampárti, esetleg KISZ-felsővezető volt. A politikai üzenet az, hogy ha már elmaradt az „igazi” rendszerváltás, legalább utólag tegyünk azért, hogy ne élhessenek háborítatlan jómódban a diktatúra mára jobbára elaggott kiszolgálói. Ön is elvenné a biszkubélák kövér nyugdíját?
Úgy vélem, a nyugdíj csak az aktív évek alatti adóköteles jövedelemtől, a szolgálati idő hosszától és a befizetett járuléktól kell függjön. Álláspontom szerint utólag nem csökkenthető ezért, mert valaki évtizedekkel korábban az akkori állami-, párt- vagy KISZ-apparátusban dolgozott.
Fotók: Kummer János
Mások mellett az ötvenhatos forradalmat követő megtorlásokat belügyminiszterként irányító Biszku Béla is extrajuttatást kap. Emellett a balos kormányok szó nélkül mentek el.
Konkrét, bizonyítható, elítélendő tevékenysége után természetesen senkinek sem járhat semmiféle kiegészítés, de emlékezetem szerint ezeket az Antall-kormány 1991-ben el is vonta.
Mindet biztosan nem, de most ezt a kérdést is rendezi a kétharmad. Ön azt nyilatkozta a minap, hogy Brüsszelben Orbanisztánnak nevezik Magyarországot. Kik emlegetik így hazánkat?
Számos európai politikus. A nemzetközi sajtóban is olvasható ez a minősítés. Nincs abban semmi meglepő, hogy az egypárti hatalomgyakorlást idéző magyarországi berendezkedésről egyre többen asszociálnak néhány egykori szovjet tagköztársaságra: Tadzsikisztánra, Türkmenisztánra.
Tán túlzás, teszem azt, Türkménbasihoz hasonlítani Orbánt.
Persze, még valóban nem tart ott, ahol az igazi diktátorok, de az irány aggasztó. A demokrácia legfőbb biztosítékát, a fékek-ellensúlyok rendszerét bontja le. Már Kötcsén arról beszélt 2009 őszén, hogy célja egy „centrális politikai erőtér” létrehozása, amelyben egy nagy kormánypárt dönt mindenről. Azt is mondta, hogy ezt legalább húsz évig kellene fenntartani. Első lépésként a köztársasági elnöki széktől az igazságszolgáltatás és a média irányítóin át a teniszszövetség elnöki posztjáig mindenhová a saját embereit ültette.
Elég ok ez arra, hogy önök Brüsszelben és Brüsszelből is támadják Magyarország miniszterelnökét?
Tévedés azt hinni, hogy a négy magyar szocialista EP-képviselő kelti Magyarország rossz hírét. Egyébként senki sem Magyarországot támadja, hanem csupán a jelenlegi kormányt. De még az éles kritikákhoz is gyakran hozzáteszik, hogy a most egyeduralomra törő Orbán Viktor fontos szerepet játszott a rendszerváltásban.
“Még valóban nem tart ott, ahol az igazi diktátorok”
Sosincs oka a kinti négy szocialistának megvédeni Orbán Viktort?
Magyarországot kellene védenünk, ha támadnák. De nem támadják. A hazugságokon kapott Orbánt viszont értelmetlen volna mosdatni. A globális kommunikáció korában élünk. Ha a miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádióban az ellenkezőjét fejti ki annak, amit előtte kedden négyszemközt az Európai Bizottság elnökének ígért, arról Barosso egy óra múlva tudomást szerez. Az Európai Bizottság tagjai ugyanis mindenről tájékoztatást kapnak, ami a tagállamokban történik vagy elhangzik. Az is példátlan, amit a miniszterelnök mondott saját tárgyalási módszeréről a kormány első két évét értékelő beszédében. Eszerint, ha kapunk Brüsszelből hét ajánlást, akkor azt a kettőt, amit már korábban teljesítettünk, csak nem vették észre, azokat elfogadjuk. A többivel kapcsolatban meg eljátsszuk az együttműködőt, de a valóságban nem engedünk. Az uniós politikusok felháborodtak ezen.
Pedig Orbán hónapokkal ezelőtt figyelmeztette őket: ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit tesz.
Amit tesz, az néha még rosszabb, mint amit mond. Ráadásul ő az egyetlen tagállami kormányfő, aki rendszeresen mást cselekszik, mint amiről beszél vagy amit megígér. Vajon mit szólna Orbán Viktor és a kormánypárti sajtó, ha egy uniós vezető arról nyilatkozna kajánul, hogy „pávatáncot” járva tárgyal a magyarokkal, aztán jól átveri őket?
Ön mit tesz, ha Orbánról kérdezi valamelyik külföldi képviselőtársa?
Semmiképpen sem védem a védhetetlent. Hadd hozzak egy példát. Az Országos Bírói Hivatal elnök asszonyát szinte korlátlan hatalommal, kilenc évre választotta meg a magyar Országgyűlés. Azzal a kiegészítéssel, hogy ha az utódjelöltje 2021-ben nem kap kétharmados parlamenti támogatást, akkor akár élete végéig a posztján maradhat. Mit tehetnék, amikor ezzel kapcsolatban szegeznek nekem kérdést? Tiltakozzak, hogy ez nem igaz, hazudjam azt, hogy népszavazással emelték a posztjára? Ugyan! Orbán Viktor szavahihetősége az Európai Unióban ma már gyakorlatilag a nullával egyenlő. Aminek az a sajnálatos következménye, hogy az ország nem számíthat jóindulatra sem a politikusok, sem az üzletemberek, sem a pénzpiacok részéről. Orbán Viktor nem érti, hogy a vitapartnereket nem legyőzni, hanem meggyőzni kell. A kárt ő okozza, az árat azonban a lakosság fizeti meg.
“Az Európai Egyesült Államok szépen hangzó eszme, de sosem fogjuk elérni”
Orbán azt állítja: válságban kizárólag gyors döntésekkel lehet talpon maradni, amihez viszont koncentrált hatalomra, a kétharmad adta lehetőség maximális kihasználására van szükség. Az unió fő finanszírozójának, Németországnak a kancellár asszonya az EU-ról gondolkodik hasonlóan. Angela Merkel megnyirbálná a tagállamok függetlenségét, és központi ellenőrzés alatt működő egységes költségvetési politikát, adórendszert, bankrendszert, nyugdíjrendszert, szociálpolitikát, munkajogi környezetet akar.
Én nem látok hasonlóságot. Merkel nem azt akarja, hogy Németország uralja Európát. Orbán Viktor viszont azt, hogy az ő pártja, valamint gazdasági holdudvara uralkodjon Magyarországon. Orbán Viktor erőszakosan, gátlástalanul politizál, Merkel asszony viszont nem kényszeríteni akar, hanem érvekkel igyekszik meggyőzni a tagállamokat.
Például azzal: ha nem igazodtok, Németország nem finanszírozza tovább a mínuszaitokat.
Merkel egységes monetáris politikát, s hozzá közös fiskális politikát szorgalmaz, mert tudja, minél több tényezőt egységesít Európa, annál versenyképesebbé válik. Nincs más út. Ha a széthúzás erői győzedelmeskednek, Európának esélye sincs felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával.
Az uniót megrengette a válság, különösen a görögök vesszőfutása, s nem kizárt, hogy Athén visszahozza magának a drachmát. Hogy lesz ebből a Merkel által is emlegetett Európai Egyesült Államok?
Az Európai Egyesült Államok szépen hangzó eszme, amelyet érdemes megcélozni, haladni kell felé, de legyünk azzal tisztában, hogy sosem fogjuk elérni. A tagállamok széles konszenzusát nemcsak a nemzeti önzés, hanem tényleges érdekeltérések is hátráltatják, például a közös kül- és biztonságpolitikában. A nagyobb tagországok szeretik az uniós zászló alatt a maguk érdekeit előtérbe állítani. Bizarr példa: 2009. január elején, amikor Csehország átvette a soros elnökséget Franciaországtól, Schwarzenberg cseh külügyminiszter uniós delegációt vezetett a Közel-Keletre. És kivel találkozott szembe az út egyik állomásán? Nicolas Sárközyvel, aki mintha elfeledkezett volna arról, hogy pár napja már nem Franciaország a soros elnök. Kellemetlen helyzet volt.
“Nincs baj a többsebességes Európával”
Egyesek az ezen a héten zajló EU-csúcstól várnak korszakalkotó bejelentéseket.
Most biztosan nem lesz drámai fordulat, inkább csak felvetések, javaslatok hangzanak majd el. De sor kerülhet néhány fontos döntésre is.
Merkel, amellett, hogy egyben kívánja tartani az EU-t, már az euróval rendelkező tagállamokat is jókra és kevésbé jókra osztja, s kétsebességes Európáról beszél. Az eurózónán kívüliekről szó sem esik, bizonyára mi lennénk a harmadik sebesség.
Nincs baj a többsebességes Európával, ha a magasabb fordulatszámon működő tagállamok gyorsabb haladásra ösztönzik a többieket.
Aki az elején kimarad az elitből, semmi esélye utolérni a gyorsabbakat, örökre a periférián ragad. Egyetért?
A többsebességes Európa akkor kedvező, ha nem kirekesztő, hanem nyitott, befogadó. Ha a tagállamok eldönthetik, részt vesznek-e valamilyen új együttműködésben, harmonizációs lépésben, vállalva annak követelményeit és következményeit. Ha valamely tagállamot eleve kirekesztik, az elfogadhatatlan. De az is káros, ha azért nem lehet előrelépni egy kérdésben, mert néhány ország ellenzi azt. A közösségi érdekeknek elsőbbséget kell adni a nemzeti önzéssel szemben.
Vagyis a nagyok, erősek teljesítnek nagyot, a kicsik, gyengék pedig kicsit. Emlékszik még a tíz évvel ezelőtti fals, „merjünk kicsik lenni” mondatára?
Én arra emlékszem, amit valóban mondtam, és amit meghamisított a Fidesz propagandagépezete. 2002. június negyedikén a fideszes Balsai István az Országgyűlésben napirend előtt Trianonról beszélt. A kormány nevében én válaszoltam neki. Kifejtettem, hogy magam is igazságtalannak tartom a békediktátumot, azt viszont kétlem, hogy Magyarország minden baja Trianonból eredne. Franz Vranitzkyt, a korábbi osztrák kancellárt idéztem: Ausztria sikerének titka az, hogy a Habsburg birodalom széthullása után megtanult kis országként viselkedni. Szerintem ebből az a tanulság – folytattam a Parlamentben -, hogy minden ország akkor cselekszik helyesen, ha a saját méretének megfelelően viselkedik: ne akarjon se nagyobbnak, se kisebbnek látszani a valóságosnál. Szó sem volt arról, hogy merjünk kicsik lenni, a Fidesz mégis azóta szajkózza ezt a hazugságot. Nemrég kinyomtattam az akkori parlamenti jegyzőkönyv megfelelő oldalát, s azóta, ha valaki jön a „merjünk kicsik lenni” mondattal, a kezébe nyomom a papírt. Legutóbb Semjén Zsolt csodálkozott rá a valódi szövegre. A Fidesz-kommunikáció gátlástalanságára jellemző, hogy képes annyiszor ismételni hazugságait, míg a végén önmaga is elhiszi. Amúgy ez volt a göbbelsi kommunikáció alapja.
Ne nácizzuk Orbánt.
Eszemben sincs nácizni őt. A kommunikációról beszéltem.
“A ferdítés a Fidesz módszere”
Ön a „huszonhárommillió románnal” is leverte a Fidesznél a biztosítékot.
Azt is meghamisították. Az első Orbán-kormány által elfogadott státusztörvény egyik passzusa szólt arról, hogy a határon túli magyarok kedvezményesen vállalhatnak munkát Magyarországon. Utóbb ezt a lehetőséget a Bukarestbe látogató Orbán Viktor – Nastase kormányfő kérésére –megadta valamennyi román állampolgárnak. Én azt tettem szóvá, hogy mivel a törvényt a magyar parlament hozta, a módosításhoz is a Ház hozzájárulása kellett volna. A miniszterelnöknek nem volt joga a határon túli, köztük a romániai magyarokra vonatkozó törvényt kiterjeszteni mind a huszonhárommillió román állampolgárra. A választási kampányban viszont már azt állították: Kovács László azzal ijesztgette a magyar választókat, hogy idejön dolgozni mind a huszonhárommillió román.
Van jegyzőkönyv az ön állításáról?
Nincs, ugyanis a kifogásolt mondatom nem a Parlamentben hangzott el. Persze az ő hamis állításukról sincs jegyzőkönyv. De ugye nem gondol annyira hülyének, hogy azzal érveltem: a csecsemőktől az aggastyánokig az összes román állampolgár veszi a hátizsákját, és átballag hozzánk dolgozni.
Nem hülyeséggel vádolták önt, hanem hazugsággal. Plusz azzal, hogy a Fidesz vezetőinek tett ígérete ellenére kampánytémává silányította a státusztörvényt.
Az én számból azonban sosem hangzott el az a mondat. A ferdítés a Fidesz módszere.
Meg az MSZP-é is. Kövér Lászlóból a 2002-es kampányban a köteles beszéddel a szoci „propagandagépezet” gyártott akasztós hóhért.
Én mindig pontosan idéztem őt. Emlékezetes, hogy az Antall-kormány Budapestre akart hozni egy olimpiát, de a Horn-kormány ettől visszalépett. Erre utalva mondta Kövér a 2002-es kampányban, hogy aki ennyire nem bízik magában, az keressen egy jó erős kötelet, meg egy gerendát és kösse föl rá magát.
Amit önök súlyos fenyegetésként interpretáltak.
Sosem állítottam azt, hogy Kövér megfenyegetetett bennünket.
Hanem mit állított?
Hogy ízléstelen „ajánlatot tett” mindazoknak, akik nem mernek nagyot álmodni. Amúgy mi lett volna a helyes magatartás? Hagytuk volna szó nélkül? Kampányfinisben jártunk. Ostobaság lett volna elmenni egy ilyen buta, agresszív kijelentés mellett.
Miképpen ostobaság lett volna elmenni a „merjünk kicsik lenni” és a „huszonhárommillió román” mellett.
A különbség az, hogy a Fidesz által nekem tulajdonított mondatok tőlem nem hangoztak el. Kövér László viszont azt mondta, amit idéztem.
