A két volt miniszterelnök is megjelent azon a konferencián, amelyen Horthy Miklós múltbeli és jelenkori megítélését vitatták meg történészek, szociológusok és baloldali közírók. Bajnai és Gyurcsány ügyeltek a távolságtartásra. A technokrata miniszterelnök az első sorból figyelte árgus szemekkel az előadókat, míg a Demokratikus Koalíció elnökét a leghátsó sorban állva vette körül a fotóshadsereg. Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványa remek startpozíció lehetne a volt miniszterelnöknek a 2014-es választásokon való induláshoz, ám visszatérését a mai napig nem jelentette be, pedig lassan elkezdődik a kampányidőszak. Ott pedig a konferenciát jegyző Demokratikus Koalíció egyelőre csakis konkurenciaként jöhet szóba.
A szervezők közül egyedül a Demokratikus Koalíció alakulata tapétázta ki a helyszínt a logóival, a konferencia szervezésében ugyanakkor a Fapados Szalon és a Mozgó Világ című folyóirat is részt vett. Bajnai Gordon a Hír24 kérdésére válaszolva elmondta, ő az utóbbi meghívását fogadva jött el a konferenciára. Hozzátette, elsősorban Turbucz Dávid történész előadására volt kíváncsi, de Romsics Ignácot is érdeklődéssel hallgatta. Arra a felvetésre, hogy a Demokratikus Koalíció is a szervezők között szerepelt, úgy reagált, ő erről nem tudott és megismételte, hogy a folyóirat meghívásának tett eleget. Gyurcsány Ferenc még az első előadás előtt elindult Dunaújvárosba kampányolni, Bajnai Gordon pedig az említett két történész előadása után hagyta el a konferencia helyszínét.
Bajnai Gordon a legelső, Gyurcsány Ferenc a leghátsó sorban a Horthy-konferencián
Fotó: Hír24
Turbucz Dávid előadása egyébként valóban igen érdekes volt, ahogyan az is, hogy a saját szakértői holdudvarát építgető és visszatérését lebegtető Bajnai is éppen őt emelte ki. A történész ugyanis a Demokratikus Koalíció fő irányvonalától némileg eltérően értelmezte a történelmet. A Horthyt jelenleg és saját korszakában is körülvevő a történelmi féligazságokon és hazugságokon alapuló pozitív mítoszok mellett megemlítette az őt negatív színben feltüntető, többségében a háború után, a kommunista rendszerben hangoztatott, de a mai napig életben tartott legendákat is.
Turbucz Dávid szerint ezek közé tartozik például, hogy a Horthy-korszak diktatúra volt, hogy a kormányzó nem tudott rendesen magyarul, vagy hogy Magyarország lett volna az utolsó csatlós (a horvát usztasák még a magyarok után is kitartottak Hitler mellett). Cáfolta azt is, hogy Horthy lett volna a „fehérterror lelke” – bár hozzátette -, a kormányzó minden bizonnyal tudott a megtorlásokról. Kiemelte ugyanakkor, hogy a rehabilitációban ma lelkesen résztvevők is teljesen tévesen ítélik meg Horthy szerepét, aki a hiedelmeikkel szemben sem „nemzetmentő”, sem „nemzetgyarapító”nem volt és sem a Tanácsköztársaság bukásához, sem a románok kivonulásához nem volt sok köze.
Horthy azonban Turbucz szerint gátja volt a Gömbös-féle fajvédő politikának és az Imrédy-féle szélsőségesen németbarát politikának is. A konszolidációt a történész szerint tényleg a keménykezű kormányzó személye tette lehetővé, ám annak véghezvitele egyértelműen Bethlen István nevéhez fűződik. Turbucz Dávid szerint újjáéledtek a leegyszerűsítő, mitizáló Horthy-képek, pedig ahhoz, hogy a volt kormányzó elfoglalhassa az őt megillető helyet a történelem panoptikumában, higgadt érdemi párbeszéd kellene. Ezt a jelenlegi politikai hangulat lehetetlenné teszi. Ez meglehetősen kétélű kritikaként hatott a Demokratikus Koalíció által szervezett konferencián és a szünetben beszélgető közönség köreiben nem is aratott osztatlan sikert.
