Szemerkélő esőben és élénk szélben, csendben vonult Szeged sétálóutcájától a Belvárosi hídra az a menet, mely az antiszemitizmus és mindenfajta kirekesztés ellen tiltakozott. A Remény-menetnek nevezett akció résztvevői az esemény végén a reménység és a tolerancia virágait szórták a Tiszába. A rendezvény rendben zajlott, csak egyetlen rendőrjárőr kíváncsiskodott a vonuló emberek láttán, de miután megtudta, hogy az eseményt bejelentették, csak arra figyelmeztette a vonulókat, hogy ne okozzanak balesetet.
A menetet a Demokratikus Koalíció szegedi szervezete hirdette meg nyílt levélben, amelyben cselekvésre hívta a pártokat, az egyházakat, a kisebbségi önkormányzatokat és a civileket. A párt helyi választókerületi koordinátora emlékeztetve többek közt az erősödő antiszemitizmusra és a Horthy-kultuszra azt hangsúlyozta: elfogadhatatlan, hogy ma Magyarországon bőrszíne, származása, nemzetiségi és vallási hovatartozása, választott identitása vagy akár társadalmi helyzete miatt megbélyegezzenek, bűnbaknak tekintsenek bárkit is.
Horthy Miklós 1919. június 6-ától töltötte be Szegeden a gróf Károlyi Gyula vezette kormányban a hadügyminiszteri tisztséget. A Tisza-parti város ez időben francia megszállás alatt állt, és gyülekezőhelye volt sok tisztnek, akik a tanácsköztársaság, és a román, csehszlovák, szerb megszállók által uralt területekről menekültek ide. Horthy már a szegedi napokban meghirdetette a “megtorlást.” A történeti dokumentumok szerint így igazította el Prónay Pált, aki nem sokkal később hírhedt különítményével számos tömeges kivégzést hajtott végre az országban: „légy tehát különítményeddel ugrásra készen, hogy az alapos tisztító munkát mielőbb elkezdhesd”.
Orosz Gábor azt mondta: szerintük viszont egyetlen ország és egyetlen közösség létezik: a magyar nemzet, és minden felelős embernek fel kell lépnie bármilyen kirekesztés ellen. Hozzátette: az esemény apropóját az adta, hogy épp 68 éve ekkor kezdték el a szegedi zsidóság deportálását.
A szegedi rendezvényen jelen lévő Ifjú Demokraták elnöke azt mondta: nem kell félni a szélsőjobbtól, amely szerinte csak “falkában bátor”, viszont jól mozgósít. Szarvas Koppány Bendegúz felidézve Horty Miklós szegedi indulását arra emlékeztetett: a vészkorszak csaknem egymillió magyar halálával ért véget. Az Ifjú Demokraták elnöke a vele és két társával történt csókakői atrocitásról is beszélt.
Elmondása szerint múlt héten a településen felállított Horthy-szoborra akartak transzparenseket akasztani, melyek a zsidótörvények rövid összefoglalóját tartalmazták. Ám magukat gárdistáknak nevező emberek megtámadták őket. “A gárdisták elcibálták bennünket a szobortól, elszakítva a pólómat” – mondta Szarvas Koppány Bendegúz, aki bejelentette azt is, hogy feljelentést tettek a rendőrségen.
A menet résztvevői később csatlakoztak ahhoz a rendezvényhez, amelyet a szegedi Nagyállomáson tartottak az 1944-ben elhurcolt zsidóságra emlékére. Szeged Nagyállomásán egy holokauszt-tábla emlékeztet a Szegedről és környékéről deportált zsidókra.
