A sportcsatorna új műsorbemondóját karrierjéről és a pesti életről kérdezte a Szeged24.
Az első élő TV-s bejelentkezésed június 12-én volt. Milyen érzés újra kamerák előtt állni?
Kicsit már elszoktam attól, hogy kamerák előtt szerepeljek, mert az elmúlt egy évben a szegedcafe.hu szegedi online hírportálnál dolgoztam, de nem idegen, hiszen azt megelőzően a Szegedi Városi Televíziónál tevékenykedtem, mint riporter és hírolvasó. A jelenlegi feladat tehát nem teljesen új számomra, és már nagyon vártam a tv-s karrierem újrakezdését.
Mennyire fogadott el az új környezeted, munkatársaid?
Mivel a férfiakkal mindig is könnyebben kijöttem, így nem volt gond beilleszkedni egy férficsapatba. Az új kollégáim nagyon segítőkészek, és úgy érzem, hogy már elfogadtak. Tudják, hogy a sport új terep nekem és mindenben segítenek, különösen Világi Péter, hírolvasó kollégám, aki abszolút egyenrangú félként kezel. Soha nem gondoltam volna, azt sem, hogy egyszer közös fotózáson veszek részt vele, azt meg pláne nem, hogy műsorvezető társam lehet.
Mennyire más egy helyi televíziónál és egy országos csatornánál dolgozni?
A szegedi televíziónál eltöltött két év után úgy érzem, hogy mindent megtanultam, ami ehhez a szakmához elengedhetetlen. A szegedi éveim alatt súgó, rendezőasszisztens, riporter, promóciókért felelős munkatárs és hírolvasó is voltam – utóbbi a nagy szerelem –, a különbség csak annyi, hogy egy országos TV-ben többen látnak.
Néhányan úgy gondolják, hogy egy újságíró nem feltétlenül jó műsorbemondó, és fordítva is. Te viszont bebizonyítottad, hogy mindkettőben lehet sikert elérni. Neked mi a véleményed erről a kettősségről?
Alapvetően az emberek nagy százalékánál ez biztosan így van. Ha a kivétel erősíti a szabályt, akkor én lehetek az egyik kivétel. De még így is azt gondolom, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Akinek műsorvezetői hajlama és affinitása van, az tud jó újságíró lenni (csak el kell viselnie, hogy nem szerepel annyit), de fordítva ez már nem feltétlenül van így.
Nehéz volt elhagyni Szegedet? Miben más a pesti életed?
Nehezebb, mint gondoltam. Imádom Szegedet, annak ellenére, hogy én Kiskunhalason születtem. Amikor csak tudok vissza is megyek Szegedre, mert egyrészt sok barátom van ott, másrészt másfél hét múlva államvizsgázok. Mindenesetre a pesti élet is érdekes és sokkal pörgősebb. Elképesztő, mennyi ember van itt. Egyedül a tömegközlekedéssel nem vagyok kibékülve, a Szegeden megszokotthoz képest ez ég és föld. Egyszer szeretnék még Szegeden élni, talán ott családot alapítani. Persze ez a karrieremtől is függ, hiszen most ez az első.
Hogy kaptad a felkérést, hogy te legyél a SportKlub egyik új arca?
Áprilisban találtam meg az álláshirdetésüket, de amikor még jelentkeztem, nem gondoltam volna, hogy engem fognak választani. Azon kívül, hogy versenytáncos voltam hét évig, a sporttal, szakmailag, még nem sokat foglalkoztam.
El tudod magad képzelni a jövőben is sport-hírolvasóként?
Hogyne. Ki ne tudná elképzelni magát? Amikor Szegeden egy szerencsés véletlen folytán hírolvasó lettem, az életem megpecsételődött. Rájöttem, hogy nekem ez a nagy álmom. Szerencsés vagyok, hogy úgy alakult a sorsom, hogy ilyen fiatalon rátaláltam arra, amit igazán szeretek.
Hiányzik az újságírás?
Még most úgy érzem, hogy nem. A televíziózás is kicsit újságírás is, mivel hasonlóképp – csak más szempontok alapján – szövegeket írunk, így nem érzem, hogy hiányozna. Örülök, hogy újra kamerák elé állhatok, jelenleg ez tesz a boldoggá. Remélem, hogy még hosszú ideig élvezhetem ezt a munkát. Igyekszem mindent megtenni, hogy igazán jó legyek benne.
Zsingor Tünde
