A hegyvidéki erdőktől a trópusi esőerdőkig hatalmas területen él Dél– és Délkelet-Ázsiában, azonban populációi elszigeteltek és kis létszámúak. Elsősorban a – macskafélék körében talán legszebb – bundájáért és azért vadásszák, mert húsának és csontjainak gyógyerőt tulajdonítanak, de élőhelyének és zsákmányállatainak pusztulása is súlyos veszélyeztető tényező.
Híres atlétikus képességeiről, a fákon rendkívül ügyesen mozgó ragadozó elsősorban majmokra, madarakra és kisebb emlősökre vadászik. A kisebb méret, a nyúlánk testalkat és az egyensúlyázásban segítő hosszú farok az alkalmazkodását mutatja ehhez az életmódhoz. Szemfoga a testméretéhez viszonyítva a ködfoltos párducnak a legnagyobb nagymacskák között, amely a zsákmányszerzés hatékonyságát szolgálja.
Az állatkerti világban a nagymacskák közül legnagyobb kihívásnak a legkisebb méretű faj tartása és szaporítása számít. Ennek oka egyrészt a ködfoltos párducok érzékenysége, félénk viselkedése, valamint az a tulajdonságuk, hogy még a hímek és nőstények nehezen tűrik meg egymás közelségét a természetben, az előbbiek akár meg is ölhetik az utóbbiakat és utódaikat. Az állatkertekben ezért nagyon fiatalon szoktatják össze őket, és akkor sem választják szét a hímet és a nőstényt, ha megszületnek az utódok (szemben a többi nagymacskával), mert több hónap múlva, mikor újra találkoznak, veszélyes lehet a hím a nőstényre. A sikeres szaporításuk mindezek alapján nagy szakértelmet és odafigyelést igényel, és persze erre alkalmas tartóhelyet.
A több részre osztható, külső kifutóval is rendelkező helyük az Ázsia-házban szaporítás céljára is megfelel, ennek köszönhető, hogy a Vadaspark egy fiatal párt kapott. Tempó, a hím Franciaországból, Zafíra, a nőstény pedig Angliából érkezett, mindketten egy év körüliek. Összeszoktatásuk már lezajlott, egyenlőre a nagy méretű belső helyüket lakják, majd rövidesen kikerülnek a külső kifutójukba is. Magyarországon jelenleg csak a Szegedi Vadaspark tartja a ritka fajt.
