A lomok előadása. Kicsit cirkusz, kicsit színház, önfeledt és szívszorító produkció volt egyben. A helyszín egy elhagyatott tárgyakkal teli szeméttelep, ahol fedélnélküli emberek élnek. A világ egy kevésbé rendezett sarka, ahol felhalmozódik mindaz, ami a társadalomnak felesleges. Ahová beszűrődnek a város zajai. Az itt élők feje felett az égbolt a tető. Kidobott cipők, asztal, üres flakonok, szatyor hever körbe-körbe. Ők mégis ott a szemét kellős közepén próbálják felépíteni „édes otthonukat”.
Fotó: MTI / Kallos Bea
A darab végén azt is megtudhattuk, hogy a társulat egyik tagja Daniel Romil maga is átélte gyerekként a borzalmakat. „Nem volt mit ennem, anyámmal kint voltunk az utcán”- mesélte. A harmincas éveiben járó fiatal férfinak nem volt könnyű sorsa, most mégis boldog.
Íme egy kis ízelítő:
A társulat két magyar tagja Fábián Attila és Berkes István a Hír24-nek elmondták: szerintük fontos szerepe van ennek a darabnak. Szívesen tettek eleget a felkérésnek. Tavaly szinte az összes európai országban bemutatták már a színdarabot.
Az Otthon, édes otthon című előadást 2011 decemberében mutatták be az olaszországi Bagnacavallóban, 2012-ben a darab európai turnéra indult. A Casa Dolce Casa (Otthon, édes otthon) társulatot egyébként az Európai Bizottság választotta ki 500 vetélytársa közül.
Fotó: MTI / Kallos Bea
A Hajléktalan projekt keretében megvalósult előadás a cirkuszban a kulturális kifejezés lehetőségére alapszik és a társadalmi problémákra összpontosít. Célja fellépni a társadalmi kirekesztettség ellen. A társulatot olasz, román, magyar és lengyel tagok alkotják.
A kelet-európai akrobatikus színházi előadást Primo Levi: Ember ez?, Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyeniszovics egy napja című műve, Beckett: Godot-ra várva című drámája és a Teremtés Könyve inspirálta.
