T. Ferenc sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek 2012. január 24-én a Gyulai Törvényszék H. János vádlottat, és ezért 5 év 8 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a K. László sértett sérelmére is elkövetett emberölés bűntettében történő bűnösség megállapítása, így a cselekmény több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletének minősítése érdekében nyújtott be fellebbezést. A vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
H. János vádlott, aki letartóztatása előtt kőműves közmunkásként dolgozott Békéscsabán, és a cselekmény elkövetésekor, valamint jelenleg is paranoid személyiségzavarban szenved, amely betegsége közepes fokban korlátozza abba, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, egy békéscsabai hajléktalan szálláson együtt lakott K. László és T. Ferenc sértettekkel.
A sértettek gyakran italoztak, ilyenkor a szálló lakóval kötözködően, agresszíven viselkedtek. T. Ferenc a szállón igyekezett vezető szerepet betölteni, előfordult, hogy a lakókat megfenyegette, elvette a cigarettájukat, vagy a pénzüket. A sértettek a vádlottat is gyakran „csicskáztatták”, ami miatt a vádlottban a sértettekkel szemben egyre nagyobb feszültség alakult ki.
A vádlottat – aki halláskárosodásban szenved, a hangosabb beszédhangokat meghallja, illetve szájról olvasással próbálja környezetét megérteni – a cselekményt megelőző hetekben több atrocitás érte a sértettek részéről, amit ő válaszreakció nélkül hordozott magában, de közben fokozódott benne a bántalmazottság érzése.
2011. augusztus 21-én reggel észrevette, hogy a kerékpárja hátsó gumija leeresztett. Azt gondolta, hogy azt a korábbi konfliktusok miatt a sértettek lyukasztották ki. Ekkor a vádlottban felerősödtek a hetek óta elfojtott indulatok, és mindez önvédő agresszív megnyilvánulásba torkollott. Aznap délután, amikor a vádlott és a sértettek is a szálló udvarán tartózkodtak, az enyhe alkoholos befolyásoltság alatt álló vádlott előzetes szóváltást követően odament T. Ferenc sértetthez és a fején eltört egy porcelán tányért. K. Lászlóné ekkor kiabálva kérdőre vonta a vádlottat, mire az pofon ütötte, majd a szálló ügyeletesének felszólítására bement a szálló férfi részlegébe.
T. Ferenc a bántalmazás következtében 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.
A kiabálásra kijött az épületből a közepes alkoholos befolyásoltság állapotában lévő K. László sértett, majd a szintén ittas 36 éves T. Ferenccel együtt a vádlott után mentek, hogy számon kérjék a történtek miatt. Eközben a vádlott a konyha közelében tartózkodott, ami egy szűk helyiség. A sértettek a konyha ajtaja előtt kiabálni kezdtek a vádlottal, majd miközben a konyha felé tolták, többször a vádlott felé ütöttek, illetve rúgtak. A vádlottat legalább egy ütés eltalálta a fején és egy rúgás a lábán. A vádlott ekkor behátrált a konyhába, ahol nem volt lehetősége arra, hogy a sértettek támadása elől kitérjen.
A sértettek a vádlottat ide is követték, miközben hangosan szidalmazták, és folytatták a dulakodást. A vádlott védekezésként megpróbálta magára húzni a konyha ajtaját, ez azonban nem sikerült, és egyensúlyát is elveszítette. Ekkor elővette a zsebéből a rendszeresen ott tartott és étkezéshez használt kését, megragadta K. László sértettet, majd tíz alkalommal, testszerte megszúrta, miközben a konyhából kifelé, az előtér felé tolta. Ezt követően – mivel T. Ferenc sértett továbbra is támadólag lépett fel – a vádlott T. Ferencet egyszer szemből, majd a neki hátat fordító sértettet további öt alkalommal megszúrta.
A sértettek a szúrások után kimenekültek az előtérből, majd a hajléktalan szálló szociális munkása értesítette a mentőket, akik a sértetteket kórházba szállították. Ott K. László sértett a szakszerű orvosi ellátás ellenére aznap délután meghalt, T. Ferenc sértett életét pedig csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.
A vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetését elismerte, azonban jogos védelmi helyzetre hivatkozott.
Az I. fokú bíróság ítéletében úgy foglalt állást, hogy a vádlottat jogtalan támadás érte a sértettek részéről, elhárító cselekménye szükséges volt, de az elhárítás mértékét túllépte. Ugyanakkor a paranoid személyiségzavarából adódóan a támadás hatására kialakult indulati állapotában, egyben tartva a további támadásoktól az elhárítás mértékének felismerésében közepes fokban korlátozva volt. Ezért a vádlottat a K. László sérelmére elkövetett emberölés vádja alól a bíróság felmentette, és kimondta: a vádlott bűnös T. Ferenc sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, mert a vádlott ebben az esetben a jogos védelmi helyzetet időben túllépte, amikor a sértett a vádlottnak hátat fordított, már nem kellett annak támadásától tartani – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.
Úgy ítélte meg a táblabíróság, hogy az I. fokon eljáró bíróság tévedett, amikor T. Ferenc sértett esetében a vádlott bűnösségét megállapította, mivel – a táblabíróság álláspontja szerint – a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, amíg a jogtalan támadás, illetve az arra irányuló közvetlen fenyegetés megállapítható.
T. Ferenc magatartásából és szavaiból a vádlott joggal tarthatott további támadástól, és abból a tényből, hogy T. Ferenc hátat fordított a vádlottnak, még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a támadó szándékkal felhagyott. Már csak azért sem, mert a sértett nem távolodott el a vádlottól, holott elmenekülhetett volna. A hátat ért szúrások dulakodás közben keletkeztek, a vádlott hátat fordítása a védekezés szempontjából életszerű, de ez sem jelenti azt, hogy a támadással felhagyott volna. Az arányosság kérdésében pedig az I. fokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor kimondta: a vádlott az elhárítás mértékét túllépte, de ennek felismerésében paranoid személyiségzavara miatt közepes fokban korlátozott volt.
Mindezt mérlegelve jutott a Szegedi Ítélőtábla arra az álláspontra, hogy a vádlottat felmenti a vád alól.
Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, mivel a bűnösség tekintetében az I. és a II. fokú bíróság egymással ellentétes álláspontra jutott, és így megnyílt a III. fokú eljárás lehetősége. Ezzel a lehetőséggel az ügyész élt is, fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítását indítványozva, így az ítélet nem emelkedett jogerőre, az ügy tárgyalása a Kúrián folytatódik.
