„A vidéki emberek embere leszek” – szól Lázár János, s tán még ő is meglepődik, micsoda posztschmitti asszociációkat kelt e birtokos jelzős szerkezet. A helyszín a hódmezővásárhelyi városháza ülésterme, ahol történelmi pillanatnak vagyunk szemtanúi: először szólal fel itt hivatalban lévő miniszterelnök. Aki egyelőre nem Lázár (hanem Orbán), de a mai esemény origójában mégiscsak a vásárhelyi vezető áll.
Legénykérés zajlik éppen, alanya Lázár, a kérő a kormányfő. Az ok pedig nem más, mint hogy Lázár júniustól a miniszterelnökséget vezető államtitkárként kormánytag lesz, s így kénytelen megválni a polgármesteri széktől.
Mintha modern szószékről zengene a kabinetbe invitáló formula: „Ha megtaláltuk a megfelelő embereket, akkor őket a maguk közösségéből illendően ki kell kérni. Tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném tisztelettudóan kölcsönkérni az önök polgármesterét, mert volna itt egy kis munka, ahol szükségem lenne rá.”
Ezek Orbán Viktor szavai.
Más anyag
Igazából nem tudni, mire ez a színjátszókörös teatralitás, Lázár is feszeng kicsit, amit a „talán sokak szemében túlzás, hogy a miniszterelnök elkéri a polgármestert… de ez a város más anyagból van” gondolattal old fel utóbb viszonbeszédében. Melynek veleje természetesen az, hogy igent mond kérőjének, de persze úgy, hogy az örömanyát (Hmvásárhely) sem akarja megbántani: elfogadja a megbízatást, de ettől még marad ő vásárhelyi. Szerencsére Orbán sem akarja, hogy „pesti politikus váljék belőle, van abból éppen elég”, igazgassa csak kétlakiként a minisztereket, s legyen „kapocs a kormány és a megyei jogú városok között”.
Okosság jön Orbántól: „Nem kell elhagyni a szülőföldet, hogy segíthess a hazának.” És okosság jön Lázártól: „Miniszterelnök úr megjött, én pedig maradok.”
Megy az oda-visszakedveskedés. Lázár Hódmezővásárhely szövetségesének nevezi Orbánt, aki cserébe dicséri vendéglátóját a helyi oktatás esélyegyenlőségi törekvéseiért (joggal), és a városi ügynöklista nyilvánosságra hozataláért (véleményes). Valamint köszöni, hogy a nehéz időkben megannyi „elismerést, biztatást, hátbaveregetést, imádságot” küldött neki a vidék, különösen a Vásárhely-féle települések, akik nélkül „ma nem lenne keresztény nemzeti kormányzata hazánknak”.
A képre kattintva rendhagyó testületi ülés Hódmezővásárhelyről! – Fotó: Kummer János
Orbán péntek délutáni fellépése a közgyűlésben szól a most valóban kulcspozícióba lépő Lázárnak, szól a városnak, szól a nyáron aktuális polgármester-választásnak, és szól már 2014-nek is. Utóbbi az oka annak, hogy a miniszterelnök az ülésteremben is elmondja: „Ömillió dolgozó, adófizető emberre van szüksége az országnak.” Aligha lövünk mellé, ha azt állítjuk, ez már a leendő kampányszlogen-gyűjtemény első eleme.
Nem nipp
Na de ha már legénykérés, természetesen nászajándék is akad Orbánnál, igaz, nem botturmix, fritőz, hollóházi, nipp vagy alpakka eszcájg tizenkét személyre, mint szokás ilyes alkalmakkor, hanem elkerülő út, laktanyafelújítás, főiskola, és ami a legimpozánsabb: huszonkét kilométeres sínfelújítás, de úgy, hogy „villamosszerű vasút” fogja összekötni Hódmezővásárhely belvárosát Szeged szitijével.
„Önök az erdőben vannak” – ezt az akár önleleplezőnek is beállítható kijelentést szintén a kormányfő kockáztatja meg, de nyilván nem arra céloz, hogy jól átverte a helyieket, s coki lesz itt, nem ultramodern kötöttpályás közlekedés. Hanem arra, hogy a rendszerváltás óta rengeteget fejlődött a város, ám ez nem biztos, hogy a vásárhelyieknek is szembeszökő. Orbáni képpel szólva: „Nem látják a fától az erdőt.”
Mi egyértelműen a közös cserje- és fabarátságnak tudjuk be, hogy ezek után Lázár extranyomatékosítva kijelenti: „A fölajánlott segítséget elfogadjuk, újabbakat fogunk kérni, újabbakat fogunk kérni, újabbakat fogunk kérni.”
Testnedv
Leragadtunk az ülésteremben történteknél, s nem ejtettünk szót a szabadtéri programról. Korrigálunk. Míg idebent a (politikai) család szeretete öleli körül a két jeles férfiút, odakint fél órával korábban jobbikosok, szolidaritásosok és nettó radikálisok pfujolták az érkező Orbánt és az őt fogadó Lázárt, kurvaanyázva, buzizva, bunkózva, törpézve, hazaárulózva, népirtózva, továbbá komplett genetikai információt hordozó maszkulin testnedveket véve ajkukra.
A képre kattintva galéria nyílik! – Fotó: Kummer János
Lázár is, Orbán is mindössze pár másodpercig állta a sarat, s nézett el mosolyogva az úgy másfél tucatnyi bekiabáló és a nagyjából ugyanennyi döbbent és néma szimpatizánsa feje felett. Fura lehet ez a miniszterelnöknek: pár éve, amikor Gyurcsány szecskázása, a liberálisok szublimálása meg a szocik letaposása volt a feladat, pont ezeknek a szélsőjobbos arcoknak üzent olyan együttérző-bíztatókat, hogy a Szabadság tér égig lángban, a Kossuth tér meg rüsztig húgyban állt tőle.
Oszt’ most meg őt küldik a picsába ezek a fiúk, s a miniszterelnök nem tehet más, mint egy nem létező pontot fixál a távolban.
