Szegedről jelentik a Magyar Távirati Irodának: „Szalma István, a halálra ítélt rablógyilkos előtt ma reggel 8 órakor hirdették ki zárt tárgyaláson az ítéletet. Sebessy Kálmán törvényszéki elnök bevezettette a vádlottat, aki azonnal meg is jelent a fegyőr kíséretében. Az ítélet kihirdetése mintegy fél órát vett igénybe, és ennek folyama alatt Szalma teljes nyugalommal viseltetett, és semmi változás nem volt észlelhető rajta akkor sem, amikor tudomására jutott, hogy kegyelmi kérvényét a legfelsőbb helyen visszautasították. Az elnök először a szegedi törvényszék ítéletét, majd a kúria végzését és annak indoklását, a védő és a vádlott kegyelmi kérvényét olvasta fel, végül a következő kúriai leiratot.
„Akadály ne gördíttessék!”
Ő császári és apostoli királyi felsége 1911. július 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy az igazságszolgáltatás folyása elé akadály ne gördíttessék és ennek szabad kezet engedett. Az elnök ezután a vádlott felé fordult és e szavakat intézte hozzá:
– A kúriai leirat értelmében ezennel átadjuk önt a földi igazságszolgáltatásnak.
Szalma arcán egy izom sem rándult meg, s az elnök hozzá intézett szavaira ennyit mondott: „Köszönöm.”
Sebessy Kálmán ezután átadta a vádlottat Zombory Jenő királyi ügyésznek, és lelkészt rendelt melléje. Egyben megbízta Gerharder Józsefet, a Szegedi Törvényszék bíráját, hogy a végrehajtásnál a törvényszék képviseletében megjelenjen. Majd ismét Szalma Istvánhoz fordult, és megkérdezte, van-e valami kívánsága. Szalma tagadó felelete után megkérdezte, vannak-e rokonai, van-e atyja vagy anyja, akar-e beszélni valakivel.
A halálraítélt minden kérdésre nemmel felelt. Védője közölte a törvényszékkel, hogy utolsó napján ő fog az elítélt ellátásáról gondoskodni. Szalmát ezután bevitték Zombory Jenő ügyész szobájába, ahonnan még a délelőtt folyamán átszállították a Csillag börtönbe. Ezen börtön I. számú udvarán fogják holnap reggel 7 órakor az ítéletet végrehajtani. Az udvaron Bali Mihály hóhér, aki Faddról az éjjel érkezett Szegedre, két segédével már tákolja a bitófát, s Müller fogházigazgató utasításai szerint az összes előkészületeket megteszi az ítélet végrehajtására.” /1911. augusztus 10./
Mint látjuk, nem éppen szűkszavú tudósításban közölte az ország népével a távirati iroda: a „hírös szögedi Csillagban” akasztás lesz. És bár napjainkban már aligha tudja egy maroknyi ember, ki volt Bali Mihály, személyében igazi híresség jött a Tisza partjára. Ugyanis akkortájt nem volt titok az országban, kinek is ítéltetett oda a „nemes” hivatal, miszerint „állami ítéletvégrehajtóként” dolgozhat a haza üdvére.
„Bégethettek báránykáim!”
Fent említett Bali Mihály uram 1894 tavaszától űzte a mesterségét, aki nem akármilyen pályát futott be, míg eljutott népszerűsége csúcsára.
Amikor az osztrák-magyar hadsereg megszállta Boszniát (1878), az utolsó európai hadállásaikat védő törökök tőrbe csalták az 5. magyar huszárszázadot, és – az akkori magyarországi tudósítások szerint – „senkit sem kímélve, még a sebesülteket is lemészárolták, megcsonkították”.
Ahogy lenni szokott, a bosszú nem maradhatott el, és amikor a Filipovich tábornok vezette csapatok másnap rajtaütöttek a törökökön, hat előkelő béget is foglyul ejtettek, akiket elrettentő például kötél általi halálra ítéltek. Mivel hóhért nem vitt magával a magyar sereg – a legendák szerint – a tábornok megkérdezte katonáit: ki akarja megbosszulni bajtársait, ki vállalkozik a bakó szerepére. Ám a hadtest egyetlen katonája sem jelentkezett. Nem úgy Bali Mihály, aki egy másik bosnyák faluban megtudta: hóhér kerestetik, és hetykén így üzent (megint csak a korabeli tudósítót idézem): „Sok jó pajtásomat csúfolták fel ezek a vad bosnyákok. Felkötöm én akár az egész görbe országot, csak bízzák rám.
Bali Mihály kiválasztott egy terebélyes kőrisfát, melynek egyik kiálló ágára egyik béget a másik után kötötte fel oly boszorkányi ügyességgel, hogy pár pillanat alatt kiszenvedtek. Azután valóságos akasztó humorral mondotta:
– No most bégethettek, báránykáim!
Mennyit keresett a hóhér?
Filipovich háromszáz forinttal honorálta ügyességét, mit Bali Mihály azonnal Faddon lakó édesapjának küldött el, aki két keze munkájával kereste kenyerét.” Nos, így vájkáltak akkoriban a lapok Bali hóhér előéletében.
Szarajevó bevételét követően Bali Mihály szorgosan dolgozott tovább, hiszen a kivégzések nem fejeződtek be. Leszerelése után, visszakerülve falujába élte a békés gazdálkodók szorgos hétköznapjait. Majd pár év múlva, Kozarek Ferenc halála után (ő volt az első államilag bejegyzett ítéletvégreható Magyarországon, amely tisztséget a monarchia idején, a kiegyezést követően vezettek be), alázatos kérvényt nyújtott be Kozma Sándor királyi főügyészhez. Ebben „a civilizáció körül szerzett boszniai érdemeire” hivatkozva pályázott a főhóhérságra. Kozma Sándor a sok pályázó közül, akik között diplomás ügyvéd is akadt, őt neveztette ki. Az sem volt titok, hogy Bali Mihály havi illetményét 400 forintban állapították meg, ehhez járult még 60 forint lakáspénz, és minden akasztásnál külön díjazásban részesült. Ezen kívül pótlékot kapott két pribék alkalmazására, akik az akasztáskor segédkeztek neki.
Hogy Szalma István rablógyilkos mennyire volt elégedett a hóhérceleb Csillag börtönbeli tevékenységével, már nem derül ki soha.
