A torony az egykori Szent Demeter-templom lebontásakor került felszínre. Alapját még a XI. században építették, alsó, négyszögletes román stílusú része XII. századi, míg felső, nyolcszögletű folytatásának emeletei a XIII. századból valók. A toronynak eredetileg hat emelete volt, de az építkezés alatt négyet lebontottak. 1931-ben falába ajtót vágtak, belsejét – olasz mintára – keresztelőkápolnává alakították.
1932-ben Aba-Novák Vilmos meghívásos pályázaton nyerte el a torony oldalfalainak festési jogát; freskójának terveit a páduai nemzetközi egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmével ismerték el.
A szegedi közgyűlés május 3-i ülésére Botka László polgármester nyújtott be előterjesztés, amely szerint az építményt és Aba-Novák Vilmos freskóját is hosszú ideje veszélyezteti a falakba felszivárgó talajvíz. A műemlék megóvása komoly szaktudást igényel, a rekonstrukcióhoz azonban az önkormányzat nem rendelkezik forrással.
A polgármester a torony felújítása és kulturális-vallási értékeinek szakszerű bemutatása érdekében javasolja a műemlék értékesítését. A szakértő által 102 millió forintos értékűre becsült ingatlant a város zártkörű pályázaton hirdetné meg, amelyen csak önálló jogi személyiséggel rendelkező katolikus egyházszervezetek vehetnének részt.
