Mint korábban megírtuk, a Belügyminisztérium (BM) – a kormány.hu-n nyilvánosságra hozott – törvénytervezete szerint az oktatási intézmények a jövőben iskolaőröket alkalmazhatnának. Feladatuk szerint megakadályozhatnák, hogy a tanköteles korú diákok – igazolatlanul – elhagyják az iskolát, jogosultak lennének betartatni a házirendet, elfogni azokat, akik bűncselekményt vagy szabálysértést követtek el, továbbá meggátolhatnák az intézmény területére való jogosulatlan belépést. Mindehhez „arányos mérvű testi kényszert” is bevethetnének. Az elképzeléshez módosítanák a tavaly elfogadott, új köznevelési törvényt, és a rendőrségről szóló jogszabályt is. Az iskolaőrök létszámáról a fenntartó dönthetne.
„Az egész egy propagandisztikus hisztériakeltés. Nagyobbnak írják le a bajt, mint amekkora, amit aztán rendőri erőkkel megoldanak” – foglalta össze álláspontját a tervvel kapcsolatban a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke. Trencsényi László emlékeztetett arra, hogy minden mértékadó kutatás (például az oktatási jogok biztosa által nemrég lefolytatott vizsgálat, vagy Sáska Géza kutatásai) kimutatta, hogy az iskolai erőszak veszélye nem akkora Magyarországon, mint a híre.
Ellentétben más országokkal ez a jelenség ott tart nálunk, ami még pedagógiai eszközrendszerrel karbantartható. Trencsényi szerint mellesleg e tekintetben sem jó ötlet a közoktatás tervezett államosítása, mert önkormányzati iskolafenntartással az intézmények körüli béke is jobban fenntartható. Hiszen az iskola és a helyi társadalom kapcsolata természetesebb, organikusabb, mint a személytelen állam és a lakosság leendő kapcsolata, így jobban el lehet rendezni a konfliktusokat.
Fotó: Northfoto
A „rendőrt az iskolába”-gyakorlat csak arra jó – véli Trencsényi – hogy kriminalizálja a gyerekeket. Egyfajta önmagát beteljesítő jóslatként hirtelen rendőrségi ügye lesz, mondjuk lógás miatt. Az oktatási szakember arra is figyelmezet, hogy az elképzelés mögött csendes rasszizmus is meghúzódhat. „Tudjuk, kiket kell megfegyelmezni…” A hátrányos helyzetű, elsősorban cigánygyerekek által látogatott borsodi kisiskolákban futott pedellusprogramok például kifejezetten sikeresek voltak. Ezekben 8 általánost végzett cigány anyákat képezetek ki arra, hogy a saját gyerekük iskolájában pedellusi munkát vállaljanak.
Trencsényi ugyanakkor fél, hogy a Belügyminisztérium ötletéről sok pedagógus azt fogja gondolni, „jaj de jó, meg vagyunk védve”, vagyis „felmentést kaptunk a pedagógiai felelősség alól”. Eközben az új oktatáspolitika zászlajára veretes betűkkel írják fel, mennyire fontos az erkölcsi nevelés.
Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa szintén ellenzi, hogy a rendőrség mindenütt jelen legyen, így az iskolákban sem szívesen látna egyenruhásokat. „Ha valaki lógni akar, az lógni fog. Aki nem megy be az iskolába, az nem megy az iskola közelébe se, így nem fog találkozni az iskolaőrrel sem” – mondja Bolyky Orsolya. Azt az iskolák döntő többsége eddig is meg tudta oldani, hogy a gyerekek ne mehessenek ki engedély nélkül az épületből, és idegenek ne mehessenek be oda.
Bolyky Orsolya egyetért Trencsényi Lászlóval abban, hogy az iskolai lógást, és az esetleg előforduló erőszakot elsősorban pedagógiai módszerekkel kellene megoldani. Igaz, hozzátette, hogy a felgyorsult világban, a gazdasági válság keltette feszültségben egyre nehezebb dolga van a tanároknak, sokan a pedagógiai eszközeik elégtelenségére panaszkodnak közülük.
Bolyki Orsolya úgy véli, ha mégis megvalósulna egy ilyen program, akkor annak sikere leginkább azon múlna, hogy milyen együttműködést, bizalmat tudna kialakítani az iskola a rendőrrel. Korábban is voltak olyan projektek, amikor egyes iskolákhoz delegáltak (de helyileg, szervezetileg nem helyezték ki oda őket) rendőröket, akik az iskola környékén például a drogmegelőzésben vagy a közlekedési balesetek visszaszorításában látványos eredményeket értek el.
Megkérdeztük az ügyről az oktatási jogok biztosát is, ám Aáry-Tamás Lajos azt mondta, jelen stádiumában – amikor egyelőre csak egy tervezetről, vitaanyagról van csak szó – nem foglalkozik a kérdésssel.
